Joshnak eszébe jutott valami.

-Mi lenne ha elmennénk bowlingozni?-kérdezte

-Hát nem tudom-mondtam félénken- az több emberrl jobb, nem?

-Majd egyszer a többiekkel is elmegyünk, de gondolj csak bele! Ha csak ketten vagyunk akkor azt csinálhatjuk ott amit csak akarunk-mikor ezt a mondatot mondta, közben felém közeledett és megfogta a derekam. Miután kimondta megcsókolt, elröhögtük magunkat a mondatán és megint megcsókoltuk egymást. A keze már a fenekemen volt. Mikor már nem kaptunk levegőt megszólaltam

-Mennünk kéne-mondtam mosolyogva

Elindultunk a bowlingpálya felé. Busszal kellett mennünk de nem is bánom, jobb mint sétálva.

Bementünk és csak mi voltunk ott. Később érkeztek kisgyerekek de azok az első pályához mentek játszani, mi meg az utolsónál voltunk. Nagyon élveztük és ahoz képest hogy most játszottam először, nagyon jo voltam. A játék közben csak az volt a szar hogy Josh állandoan a seggem nézte.

-Ha nem a seggem bámulnád akkor talán nyernél-mondtam nevetve

Miután megnyertem a játszmát elmentünk a büfébe. Sült krumplit ettünk ketchuppal meg colával.

Azután hazaindultunk, de nem busszal mentünk. Inkább átsétáltunk a parkokon meg az utcákon. Késő volt már és sötét de tetszett hogy kicsit félek de mégis van mellettem valaki aki megtud védeni. Nagyon jolesett ez a sétálás.

Otthon eléggé elfáradtunk ezért Josh levette a gatyáját meg a felsejét én is így tettem de felvettem az egyik poloját és utána rögtön az ágyba estünk. Szó szerint.

-Pedig ma terveztem valamit estére, de ha ilyen fáradtak vagyunk akkor az nem megy-fordult felém perverz mosolyával.

-Ha.ha.ha- "nevettem" elválasztva-Joéjt-nyomtam egy puszit a szájára majd átkaroltam a derekát.

-Joejt kicsim-adott egy puszit a homlokomra és közben a seggemet simogatta. Ezután hamar elnyomott az álom

Alig várom hogy ujra Martinnal és Petrával legyek. Elvileg jövöhét pénteken jönnének de Petrának kicsit szigoruak a szülei ezért még gyözködi őket. Viszont kitaláltunk valamit hogy el tudják engedni: Christine felhívja az anyját és beszél vele. Aha ez jo tervnek tűnt csak hogy épp Christine ilyeneket mondott neki: "Én vigyázni fogok rájuk!" "Nem egyedül fognak utazni!" "Tudom hogy mennyire fél hisz énis szülő vagyok!" ezek eddig mind jok és szépek de aztán átváltott: "Hát igen én sem engedném el a fiamat mert én is nagyon féltem!" "Nem is értem hogy gondolják!" "Még egyikük se érte el a 18-at!" (pedig Petra már annyi)és a legszarabb az volt hogy mivel Petra anyja nem tud angolul ezért mindent petra fordított. De persze hazudott arról amit mondott. Végül nagy nehezen belementek.

Amíg Martinék nem érkeztek meg, addig az itteni haverokkal voltunk. Sok helyre elmentünk és sok programot csináltunk bár majdnem mindig a strandon voltunk mert nagyon meleg volt és ennek köszönhetően nagyon sokan voltak és igy szar volt.

Csütörtökön Josshal elmentünk a tóhoz hogy legyen tényleg egy jó strandolással és tudtuk hogy ott ugyse lesz senki. Nagyon jo volt. Egymást fröcsköltük, úszóversenyeztünk amit mindig ő nyert. Csókoloztunk a viz alatt amit bevallok azt hittem sokkal jobb erzes,de nagyon szar volt. Persze ő megszépítette. Mikor elfáradtunk, kiültünk száradni aztán hazaindultunk.

Otthon eszünkbe jutott hogy szépen akarjuk Martinékat fogadni.