Reggel korán kellett keltünk hogy elérjük a gépet. Josh nagyon nem akart felkelni ezért visszaaludt. Gyors elkezdtem rázogatni hogy kelljen mert már igyis késésben vagyunk. Erre ő rám ordított amire nagyon megijedtem

-Ne rázogass már, magamtól is fel tudok kelni. És amúgy nekem 5 perc míg elkészülök nem úgy mint egyeseknek-ezzel visszafordult alvó poziciojába.

Én kimentema fürdőbe hogy összeszedjem magam. De végig azon gondolkodtam hogy Josh lehet hogy csak azért akart velem lenni hogy ne maradjon ki egy lány se körülötte akivel még nem feküdt le. Ez viszont nagyon fájt volna. Miközben összepakoltam a cuccainkat, Josh már benn volt a fürdőben és én azt vettem észre hogy kijött az első könnycseppem. Arra gondoltam hogy ha ez tényleg igaz Joshról akkor inkább odaköltözöm petráékhoz vagy martinékhoz.

Egyszercsak csöngettek. Gyors lementem és kinyitottam az ajtót. Martinék voltak azok, mert hát búcsú nélkül nem mehettünk volna el. El kezdtünk reggelizni. Mindenki csak egy szendvicset evett. Közben Josh is leért. Mindenkit köszöntött és én rá se mertem nézni. Ő is leült velünk enni. Eközben elkezdtünk beszélgetni de csak ilyenekről: "Milyen hosszú az út?" "Mikor jön a gép?" "Ki jöttök a reptérre?" stb
Petráék érezték hogy egy kis feszültség van, bár inkább rajtam mert Josht nem nagyon érdekelte hogy az előbb leordított engem.

-Mindent bepakoltál?-kérdezte Josh mintha misem történt volna

-Igen-azzal felálltam és a mosogatohoz mentem.

Petra odajött nekem segíteni, a fiuk pedig leültek tévézni. Petra kikérdezett ezért elmeséltem neki mivolt. Azt is hogy lefeküdtünk.

-Hát figyelj szerintem beszéld meg vele a repülőn, mert ha tényleg csak azért kellesz neki akkor inkább maradj itt velünk, bár akkor még az út előtt kéne beszélni vele-javasolta petra.

-Tudom, de félek mert nem tudom hogy kérdezzek rá, meg ha azért akar csak velem lenni akkor is bocsánatot fog kérni hogy többször is ágyba vihessen. És ezért nem fogom tudni hogy higyjek neki vagy sem.-mondtam kétségbeesetten. Tudom hogy most már csak arról szólnak a kapcsolatok, de én hiszem hogy van még néhány fiu aki nem csak azt nézi egy lányon.

-Ígérd meg hogy még az út előtt beszélsz vele-mondta utasítoan petra. Erre csak bólintottam mert tudom hogy ugyse fogok merni erről beszélni.

Ezután gyors elkészültünk és hívtunk egy taxit. Amíg a taxira vártunk, elbúcsúztunk petráéktol mert nekik haza kellett menniük. Nagyon szorosan öleltem át őket. Utálom a búcsúzkodásokat.

Megérkezett a taxit és elindultunk a reptérre. Egy 20 perc után megérkeztünk. Leadtuk a csomagokat meg a jegyeket és már a gépen voltunk. Végig azon gondolkodtam hogyan hozzam fel a témát.

Mikor már negyed órája mentünk gondoltam belekezdek. Már nyitottam a számat de nem jött ki semmi. Fogalmam sem volt hogy kezdjek bele. Aztán megnéztünk egy filmet. mivel film közben nevettünk meg egy-két szót beszéltünk ezért már nem volt akkora a feszültség szóval mikor vége lett a filmnek megszólaltam végre.

-Ja jut eszembe, amúgy bocs hogy úgy keltettelek reggel-mondtam pedig nem sajnáltam mert a nem keltem fel teljesen visszaalszik. De valahogy el kellett kezdenem.

-Semmi baj, sőt köszönöm mert különben fel sem tudtam volna kelni-kezdte én meg lefagytam mert azt hittem még mindig mérges-Sajnálom hogy rád ordítottam de utálok korán kelni és jobban örültem volna egy csóknak keltéshez-mondta s közben röhögve megcsókolt.

-Tudom-röhögtem én is-de akkor tuti nem kelsz ki az ágyból. -Azzal elő vette a fülesét hogy zenét hallgassunk.

Elkezdtünk zenét hallgatni néha eltátogtuk meg "táncoltunk" amennyire egy repülőn egy székben lehet. Mikor kezdtünk fáradni én bealudtam. Pedig azt hittem magmról hogy én sose tudnék út közben bealudni. Se kocsiban se buszon se repülőn. Sehol. De úgy látszik tévedtem.

Mikor megérkeztünk a szűlök kijöttek elénk pedig nem is mondtuk hogy mikor jövünk és elvileg dolgozniuk kell de mindegy igy legalább nem kell taxira költeni. Mikor hazaértünk tudtuk hogy el kell mondanunk hogy együtt vagyunk...