Tegnap végig aggódtam a délutánt Rebeca miatt. Aludni sem tudtam, így megnéztem egy filmet, hogy eltereljem a figyelmem. És nem, még mindig nem derült ki semmi.

-Jó reggelt!-ásított Josh, majd egyik karjával odahúzott magához, hogy egy puszit nyomjon a fejemre. Annyira hiányzott már ez az érzés. Az érzés, mikor szeret valaki.

-Neked is-mosolyodtam el. 

-Beszéltél már Rebecáékkal?

-Nem-szomorodtam el-Már egy csomószor írtam nekik és fel is hívtam őket, de semmi válasz. A többieket is kérdeztem, hogy nem tudnak-e valamit.

-Ohh...Eltereljem kicsit a figyelmed?-húzogatta szemöldökét.

-Attól függ mivel-húztam széles vigyorra a számat.

-Hát van pár ötletem-erre odahajolt hozzám és pont mikor összeért az ajkunk, mi történt?! Hát persze, hogy csöngettek.

-Kinyitom-álltam fel az ágyról. 

-Öhm jó napot Mrs. Harrison!-köszöntöttem a szomszédunkat. Kicsit váratlanul ért, hogy itt van. Reménykedtem, hogy nem a múltkori buli miatt akar szólni. Bár akkor már tegnap szólt volna, nem?

-Éppen az előbb locsolgattam a virágaimat az erkélyen-persze semmi köszönés-mikor ezt találtam az egyik vázában-nyújtotta fel a kezét, amiben egy gyűrű volt. Pontosabban az én gyűrűm. Te jó ég-Esetleg a magáé?

-Öhm igen, köszönöm, hogy visszahozta. Nem tudom, hogy kerülhetett a virágai közé-na jó ebben egy kicsit hazudtam, mivel abban a pillanatban eszembe jutott minden.

Kint ültünk -már részegen- néhányan az erkélyen és cigiztünk. Nagyon kellemes idő volt, mivel a szél enyhén fújt. Aaron a csillagokat számolgatta, amit mindig elrontott, így újra kellett kezdenie. Nekem már a könnyem is kijött, annyira nevettem ezen. Martin az erkélykorlátnak támaszkodva szívta a csikkét, mikor eszébe jutott valami. Lassan kikerekedtek a szemei és felegyenesedett.

-Van egy ötletem!-ekkor már tudtam, hogy ez egy rossz, de vicces ötlet lesz.

-Haver!-kiáltott fel mérgesen Aaron-Most kezdhetem előről, pedig már majdnem megszámoltam mindet-ezen egyedül csak én nevettem el magam. Vagyis nevetésnek indult, mert aztán egy állati röhögőgörcs lett belőle. Josh eközben végig puszilgatott -mivel az ölében ültem- és kuncogva mondogatta, hogy milyen édesen "nevetek".

-Versenyezzünk ki találja el azt a szart-mutatott Martin a szomszéd ház felé, amin szó szerint egy szar volt. Pontosabban egy madárszar.

-Benne vagyok-ugrottam fel és futottam oda mellé-De mivel dobjunk?

-Amit találunk. Várj!-erre benyúlt a zsebébe és kutakodni kezdett-Vannak sörös üveg kupakjaim, meg makkaim.

-Inkább nem kérdezem meg, hogy honnan-elvettem egy marékkal a makkaiból és két kupakot is, majd elkezdtük hárman a játékot.

Aaronnak nagyon ment, Martin viszont csak össze-vissza dobált mindent. Én...én meg alig bírtam egy helyben megállni és már a látásom is homályosodott, szóval ezt egyértelműen Aaron nyerte.

-Josh, te nem játszol? Akkor legalább lenne igazi ellenfelem is-nyavalygott Aaron.

-De-sóhajtott Josh. Természetesen mi Martinnal fogadásba kezdtünk.

-Három dollár, hogy a vőlegényem nyer-szólaltam meg vigyorogva.

-Emelem a tétet. 5 dollár, hogy ez az idióta nyeri meg-mutatott Aaronra.

-Te is emelheted a tétet még szívem-kacsintott rám Josh-Te is tudod, hogy milyen jól célzom-húzta perverz mosolyra a száját.

-Tudom hát-álltam mögé és elkezdtem simogatni hátulról a mellkasát.

-Szívesen nézek pornót, de nem a tiéteket!-szólt közbe Martin, mire nevetve elhúzódtam Joshtól-Szóval akkor egy. Kettő-hatásszünet-Három-kiáltott, mire ezek őrülten lövöldözni kezdtek.

Aaronnak megint csak ment. Nem értem, hogy hogy lehet még részegen is ilyen jó. Joshnak is ment az elején, attán viszont feladta.

-Ne legyél ennyire béna!-ordítottam rá és én is elkezdtem célozni, nehogy elveszítsen a fogadást-Basszus kifogytunk!-körbenéztem valami lövedék után, de csak az ujjamon ragyogó gyűrűt találtam. Így hát megfogtam azt és nekivágtam a falnak, amiről utána egyenesen Mrs. Harrison erkélyére esett.

-Ha már ennyire megy a fogadás nekem, akkor most arra teszek fel pénzt, hogy beszöksz a szomszédhoz-szólalt meg megint Martin, amibe szerencsére már nem mentem bele. Viszont az ékszert leszartuk és otthagytuk, ahol maradt.

-Hát ha nem rúgott volna teljesen be azon az estén, akkor talán tudná-mondta mogorván, majd elindult az ajtaja felé.

-Ki volt az?-jött le Josh. Válaszként csak felmutattam a gyűrűm, mire elröhögte magát, mert neki is eszébe jutottak a történtek-A lényeg, hogy meg van-kaptam egy puszit tőle-De most már jól vigyázz rá, mert nem veszek másikat!