Nem hiszem el. Hány menyasszony veszti el a gyűrűét egy nap alatt?! Te jó ég...Menyasszony vagyok! Ez csak most tudatosult bennem. De fura. Így kicsit öregnek érzem magam, pedig mégcsak most kezdődik az élet.

-Segíts keresni!-szóltam a még mindig lépcsőn fekvő haveromnak, miközben futottam fel a szobába. Sofi és Nial már fent voltak.

-Mi a baj?-kérdezte Sofia egy ásítás közben.

-Nincs meg a gyűrűm!-idegeskedtem.

-Nyugi, majd csak meg lesz. Hisz az éjjel csak a házon belül voltunk....asszem-nevette el Nial a végét. Közben Josh is megérkezett és segített keresni, bár elég lassan, mivel úgy látszik az a kávé sem ébresztette fel.

-Nem akartok véletlenül felkelni? Akkor végre elkezdhetnék takarítani és meg lenne a gyűrű is.

-Jól van, nyugi. Először adj valamit fejfájásra-nyavalygott Nial.

-Josh kérlek-estem kétségbe, de szerencsére az én barátom...khm vőlegényem a segítségemre volt.

-Gyertek le,  ott majd adok mindenkinek gyógyszert-terelte le őket és közben Mikeot kezdte el ébreszgetni.

-Te szóltál nekem?-kérdezte Martin. Alig bírta nyitva tartani a szemeit, bár ezt megértem. Egy buli után nem lehetett valami kényelmes a lépcsőn aludni. Meg máskor sem.

-Igen!-meg sem hallva válaszomat, ledőlt az ágyra Mike mellé.

-Jó reggelt haver-fogott vele álmosan kezet Mike. Szerintem ezek még mindig be vannak rúgva.

-Na gyertek le és kaptok gyógyszert. Most!-szólt rájuk Josh.

-Még csak most keltünk fel-most komolyan itt nyavalyognak?! Le kéne nyugodnom...

A két srác lassan lebattyogott a konyhába. Utána Rebecát is felkeltettük, aki ugyanolyan nehezen került le. Ketten maradtunk Joshal. Így kicsit nyugodtabb voltam.

-Nyugodj meg. Meg lesz az-karolt át hátulról, így abbahagytam a keresést.

-Igazad van-sóhajtottam.

-Menjünk le a többiekhez.

Lementünk a konyhába, ahol már mindenki itta a vizet a gyógyszerével.

-Most jut eszembe...Ugye végül nem lett tömegszex?!-kérdeztem ijedten. Nem elég, hogy elvesztettem a gyűrűt, még ez is?

-De és nagyon jó volt. Bár több lány is lehetett volna. Ja és amúgy nagyon jól szopsz-mondta Martin, mire nekem kikerekedtek a szemeim-Nyugi, csak viccelek-nevette el magát.

-Idióta!-löktem vállba.

-Ki hoz reggelit?-kérdezte Rebeca. Mindenki csak a másikra várt, mikor megszólalt a csengő-Úgy látszik már meg van-nevetett.

Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az, így kicsit félve nyitottam ajtót.

-Jó reggelt-köszönt Petra kicsit flegmán, amin meglepődtem.

-Reggelt!-erre szó nélkül bement a konyhába.

-De jó, hogy mind itt vagytok-mindenki csöndbe lett és csak Petrára figyelt-A tegnapi nap nekem nagyon fontos volt, mivel elhoztam magammal Magyarországról a barátomat...

-Akkor az volt az a srác-mondtam megvilágosodva-De miért nem szóltál róla?!

-Jó lenne, ha nem vágnátok a szavamba. Szóval tegnap akartalak titeket bemutatni neki és együtt bulizni egyet, de ti addigra megittatok minden italt és tiszta részegek voltatok. Ja meg valami tömegszexről beszéltetek, amiről azt hiszem inkább nem akarok tudni. Szóval tök jó ismerkedés volt.

Vártuk, hogy még mondjon valamit, de nem szólt semmit, így elkezdtünk egymásra nézelődni. Senki nem tudta, hogy most mit is kéne mondanunk.

-Figyelj, először is, ha ismerkedni hoztad el, akkor nem egy buli lett volna a megfelelő hely. De amúgy meg nem tudom, mi bajod, mert TE nem szóltál nekünk róla-kezdtem.

-Mivel meglepetésként akartam.

-Mindenki nyugodjon le. Mindenki hibás a tegnapi miatt és kész. Most pedig valaki hozzon végre valami kaját, hogy szépen megreggelizhessünk-szólalt meg Martin, amivel mindenki egyet értett, szóval rendeltünk valami kaját, majd megreggeliztünk.