Ma végre hazahozhattuk Annabellet ed Lukeot. Szerencsére alszanak, így nem üvöltöttek egész úton. Remélem tetszeni fog a szobájuk. Legszívesebben mindent megvennék nekik. Bár ebben a korban még úgysem érdekli őket, hogy néz ki a szobájuk. Játékok legyenek, azt kész.

Még azt sem meséltem el, hogy berendeztük nekik a másik szobát, ami eddig csak egy vendégszoba volt. A srácok segítettek mindenben, szóval elég hálásak vagyunk nekik. Bár ők azt mondták, hogy természetes, hogy segítenek a barátaiknak. Akik már majdnem a családjuk. Ez egy megható pillanat volt és én majdnem elsírtam magam. 

Otthon már a többiek vártak ránk. 

-Szia Bence. Rég láttalak-köszöntem neki, mert tényleg nagyon rég láttam. Annyira örülök, hogy még mindig együtt vannak Petrával. Végre talált magának egy hozzáillő srácot. 

-Én is örülök, hogy végre láthatlak titeket-mosolygott.

-És neked hol a barátnőd?-kérdeztem Martint, mert a terhességem alatt volt egy barátnője vagy mi. 

-Jaaa annak már vége-vont vállat.

-Nézd a jó oldalát. Ez volt eddig a leghosszabb kapcsolatod. Két hónap-nevetett Aaron. Még mindig nem döntöttük el, hogy kinek ki legyen a keresztapja, ezért még mindig szivatják egymást. Persze mindketten Lukenak akartak, de azt mondták, hogy nekik mindegy, mert mindkettőjüket szeretni fogják. Csak hogy akkor nem veszekednének még mindig.

-Gyors hozok valamit inni, ti addig üljetek le-indultam el a konyhába és öntöttem mindenkinek narancslevet, majd egy tálcán kivittem a nappaliba. Elmosolyodtam ahogy megláttam a többieket. Mindenki babázott és lementek az ő szintjükre. Mondjuk Martin csak olyan volt, mint mindig. 

-Így olyan cukik vagytok-nevettem.

-Hé én mindig az vagyok-kérte ki magának Josh, majd elvette a többiektől a kislányát és kisfiát. 

-Mikor mondjátok meg, hogy kinek ki lesz a keresztapja?-nyavalygott Aaron.

-Tudod mit? Most megbeszéljük Joshal, jó?-erre mindketten megörültek Martinnal. Mint két kisgyerek. 

-Én nem hagyom itt ezeknek a gyerekeimet!

-Csak 5 perc, gyere már!

Erre felállt és eljött velem a konyhába. 

-Szóval szerinted melyik legyen Lukenak?-kérdeztem.

-Aaron-válaszolta egyszerűen.

-Én meg pont Martint akartam mondani, mert hát gyerek korom óta a legjobb barátom.

-Nekem meg Aaron-kontrázott. Baszki.

-Jó, de Martinnal már 14 éves korunkba megígértük egymásnak, hogy az én gyerekemnek ő lesz a keresztapja, az ővének pedig én a keresztanyja.

-Jól van. Nekem végülis mindegy.

Kimentünk és féltem, hogy ha most elmondom a döntést, akkor Aaron megsértődik.

-Először is esküdjetek meg, hogy nem fog semelyikőtök megsértődni-szólaltam meg, mire mindketten bólintottak, a többiek meg csak kuncogtak rajtuk-Nagyon nehéz volt dönteni-kezdtem el úgy beszélni, mint egy műsorvezető-De végül megszületett a döntés. Na jó ez elég hülyén hangzott. Szóval Luke keresztapja-itt tartottam egy kis szünetet.

-Mond már, mert már én nem bírom-nevetett Nial.

-Martin.

-Igen!-ugrott fel, majd odament Lukehoz-Én vagyok a keresztapud. Igen az. Majd megtanítalak vezetni, meg videójátékozni. Ja és elviszlek a balatonra, ami a legjobb hely az egész világon!

-Aaron remélem nem haragszol-mentem oda hozzá.

-Dehogyis. Annabellet is ugyanúgy szeretem, mint Lukeot. Majd csinálok belőle egy vagány csajt, jó seggel-erre elnevettük magunkat. 

Azért örülök, hogy Martin magyarul beszélt az ikrekkel. Szeretném, ha nem csak angolul tudnának, mert a magyar nyelv nagyon szép. És az csak jó, ha több nyelvet tudnak.