2/22.

Otthon csak a tévét néztük, de én eléggé untam és ahogy láttam Josh is.

-Nem csinálunk valamit?-ültem fel az ágyon. A kérdésemre csak egy pimasz mosoly volt a válasza.

-Csinálhatunk-simított végig a lábamon, mire elkuncogtam magam.

-Úgy értem, elmegyünk valahova? Ha már itt vagyunk, próbáljunk ki mindent.

-Jól van-ült fel ő is-Láttam valahol kiírva, hogy minden este van valami buli.

-És hol?

-Azt hiszem a bejárati ajtón.

-Mármint a buli hol van?-nevettem.

-Jaaa, azt nem tudom. 

-Akkor keressük meg-indultam el a fürdőbe, mire Josh csak megforgatta a szemét, mert tudta, hogy most egy fél órás készülődés következik. De nem volt az, mert nem akartam túlzásba vinni a sminket, bár ezt nem sikerült betartanom. A hajamat felfogtam egy copfba, mert még vizes volt, meg amúgy is nagyon meleg volt. Ezután megfogtam az egyik tusom és egy órába telt mindkét szememre egy ugyanolyan csíkot húznom. Miután ezzel végeztem, gyorsan felkentem a szempillaspirálomat és a vörös rúzsomat. 

-Már kész vagyok nyugi-vettem fel a szandim, mire ő is felkelt az ágyról és felvette a cipőjét.

Elindultunk a hotel bejáratához, de ott semmilyen cetli nem volt kiragasztva, csak egy, de az az árakról szólt. 

-Nem lehet, hogy tegnap a medencénél láttad valahol?-kérdeztem.

-Nem-erre gondolkodni kezdett-Várj. A koncertteremnél láttam. Asszem.

-Jó, akkor menjünk. 

Hálát adtam Istennek, mikor megpillantottam a rózsaszín papírt, amire nagy betűkkel volt felírva, hogy "Partizz velünk". Ahogy közeledtünk a teremhez, ahol a buli volt, úgy erősödött a zene. Szóval jó helyen jártunk. Fura volt, hogy nem volt tele a hely, de persze ez egy hotelnak a bulija, így nem is várhattunk sok embert. És persze nem is bántam, hogy nem voltak sokan. 

Először természetesn a bárpultkoz mentünk és kértünk két különböző tequilát, hogy mindkét fajtát meg tudjuk kóstolni. Ezután Josh kitalálta, hogy húzzunk le két vodka narancsot, de én csak nehezen mentem bele. Már akkor eltorzult a képem, mikor kihozták a négy poharat. Egyszerűen nem volt kedvem hozzá. De azért csak lehúztam. Egy tíz percre rá, már kezdtem érezni a hatást, mikor is Joshal már a parkett közepén táncoltunk. 

Nagyon jó este volt, még úgyis, hogy csak ketten voltunk. Nem kellettek ide a haverok vagy a barátnők. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem szeretem ha velünk vannak, de azért jó néha kettesben lenni. 

Bevallom, úgy terveztük, hogy otthon még lenyomunk egy menetet, de ahogy bedőltünk az ágyba, be is aludtunk. Gondolhatjátok hogy néztünk ki reggel.

-Még jó, hogy ma csak búvárkodni fogunk. Ilyen fejjel nem mennék sehova-mondtam álmos hangon.

-Azt azért majd megnézem, hogy fogsz te másnaposan búvárkodni, mert hogy én sehogy, az biztos-jelentette ki, miközben újra elhelyezkedett az ágyon egy kényelmes pózba. 

-Dehogynem fogsz! Ma végre Mr. Lambrick nélkül mehetünk és mutatni fog egy gyönyörű helyet nekünk!-kezdtem felidegesíteni magam, amit talán egy kcisit túlreagáltam. 

-Jól van nyugi. De adj valami gyógyszert. 

Kérését teljesítettem, majd én is bevettem egy gyógyszert. 

-Amúgy hányra kell mennünk?-fordultam az óra felé.

-Azt hiszem tízre-mondta a párnájába. És egy, kettő, három...

-Basszus!-ordítottuk egyszerre, mivel egyszerre esett le mindkettőnknek, hogy bizony elkéstünk, mert már 9:55 volt.

Kapkodva összeszedtük magunkat, így 10:07-kor már ott is voltunk. 

-Jó reggelt!-köszöntött minket, a késést pedig észre sem vette.

-Jó reggelt!-köszöntünk vissza szinkronban.

-Akkor mehetünk?-kérdezte, mire bólintottunk egyet, majd összeszedtük a cuccokat és elindultunk. 

Most sokkal távolabbra mentünk. Miközben Mr. Lambrick vezetett, mi felöltöztünk a búvárfelszerelésekbe. Kb negyed óra elteltével érkeztünk meg a helyre. 

-Itt is lennénk-szólalt meg sóhajtva.

-Azta-ámultam. Josh mégcsak ennyit sem tudott kinyögni, mert annyira elkáprásztatta a látvány. 

-Ez a sziget hátulja. Ide senki nem jár, mert itt nincs semmi. A lényeg, hogy majd gyalog kell visszamennetek a hotelhez, pontosan ott-mutatta az irányt. 

Ma simán fürdőruhában voltunk meg ugye magunkkal hoztuk a légzőcsöveket. Még fel sem álltam a csónakban, Josh máris belökött a vízbe, utána meg direkt rám ugrott. Vagyis csak majdnem, mert sikerült elúsznom onnan. 

-Na érezzétek jól magatokat, viszlát!

-Viszlát!

Miután kiúszkáltuk magunkat, kimentünk a partra. Eléggé kifáradtunk, így még nem mentünk vissza a hotelhez. Josh lefeküdt a homokba, én pedig hassal rá.

-Imádlak bikiniben-motyogta.

-De máshogy nem?-kérdeztem mérgeset játszva.

-Dehogynem-csókolt meg, amit semelyikünk nem hagyott abba. 

Elkezdte közben simogatni a seggem, majd bele is mart és mivel tudtam, hogy rajtunk kívül nincs itt senki, ezért belenyögtem a csókba. Egyre jobban éreztem keményedő férfiasságát, ezért lenyúltam bal kezemmel és elkezdtem masszírozni azt. Közben ő félrehúzta a bikinialsóm vonalát és a kezével kényesztetett engem odalent. Mikor már elég nedves voltam, elvált ajkaimtól és lehúzta a gatyáját kb a térdéig, majd belémnyomta szerszámát, miközben egymás szemébe néztünk és nekem még egy sóhaj is kijött a számon. A fenekemnél fogva tartott engem és közben úgy gyorsított mindig tempóján. Mikor már mindketten nagyon a végén jártunk, szorosan átölelte a derekamat, hogy minél közelebb legyek hozzá, majd kb egyszerre el is mentünk. Nem húzta ki magát rögtön belőlem, hanem 5 percig csak ott feküdtünk ugyanabban a pózban.

-Szeretlek-pusziltam meg.

-Én is-mondta kicsit fáradtan. 

Ezután felálltunk, majd a fák között egy ösvényen visszataláltunk a hotelhez. Mielőtt bementünk a szobánkba, visszaadtuk a légzőcsöveket Mr. Lambricknek és mindent megköszöntünk neki. Hiányozni fog. És nem csak ő, hanem ez az egész hely. Többször is el kell majd ide jönnünk. 

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top