-A következő póz szerintem tetszeni fog neked-mosolygott perverzül rám, mire én is követtem példáját és vissza "mosolyogtam" rá.

Josh lefeküdt, majd karjait széttárva várt engem. Odamásztam hozzá és ráfeküdtem, mire ő teljesen átölelt, ahogy csak tudott és elkezdte csókolni az ajkaimat.

Ahogy kezei mindig lejjebb csúsztak, mindig jobban kívántam újra őt. Hogy ezt jelezzem neki, szétterpesztettem lábaimat, úgy hogy mindkettő Josh dereka mellett pihenjen. Rögtön vette az adást és belém tolta férfiasságát, mire halkan egymás szájába nyögtünk. Elmosolyodtunk, majd mozogni kezdtem. A csipőmet le-fel mozgatva fokoztam a bennünk épülő érzést. Kis idő után elváltam ajkától és nyögni kezdtem. Mikor már közel jártunk, elkezdte ő is mozgatni csípőjét, mire újra elélveztünk.

Tudom, hogy ma ki akart volna több pózt is próbálni, de én egyszerűen olyan fáradt voltam, hogy csak aludni akartam. Rögtön lecsúsztam róla és lefeküdtem mellé, fejemet mellkasára téve.

-Legjobb nászéjszaka-kuncogott.

-Ebben igazad van. De csak azért volt a legjobb, mert veled volt.

-De romantikus lett valaki-nevetett fel, mire kicsit gáznak éreztem a szituációt-Nekem is ezért volt a legjobb-váltott komoly hangnemre, majd egy puszit adott a homlokomra.

Még meg akartam kérdezni, hogy mi a terve holnapra, de szinte azonnal bealudtam.

Reggel, mikor kinyitottam a szemem, kiégette a nap. Szépen elfelejtettük behúzni a sötétítőt. Most jut eszembe... Mi van, ha valaki látott minket?! Jó, tudom, hogy a harmadik szinten vagyunk és hogy nincsenek szomszédházak, de akkor is. Lehet, hogy valakinek este kedve támadt egy kis repüléshez, így a földszinten beszállt a repülőgépbe -ami nincs is ezen a szigeten, de mindegy- és felszállt a lakásába. Azt hiszem ideje befejezni a hülyeségeimet.

Viszont hiányoltam Josht. Csak nem romantikus reggelit csinál nekünk? Lassan felültem az ágyon és a konyhában pillantottam meg őt, ahogy két bögrébe nyom tejszínhabot.

-Jó reggelt!-köszöntem álmosan, de mosolyogva.

-Ahh, megijesztettél-nézett hátra rám-Neked is jó reggelt-jött oda hozzám. Kezembe adta az egyik bögrét, majd fejével a terasz felé biccentett.

Kimentünk a teraszra és csak néztük a tengert. Remélem mindenkinek volt már ilyen érzése. Ilyen... leírhatatlan. Persze jó értelemben. Csak nézed a gyönyörű tájat és nem izgulsz azon, hogy most épp mi van rajtad vagy hogy nézel ki, vagy hogy mit csinálsz holnap. És a legjobb, ha egy olyannal oszthatod meg ezt az érzést, akit igazán szeretsz.

-Ideje készülődni-szólalt meg Josh halkan és éreztem a hangjában, hogy legszívesebben ő is itt maradott volna egész nap, de úgy látszik van valami fontosabb dolog.

-Hova megyünk?-kérdeztem én is halkan.

-Meglepetés! De ne tegyél fel sminket és a hajadat is csak fogd fel egy laza copfba. Olyankor olyan aranyos vagy-erre a kijelentésére elkuncogtam magam.

-Szóval csak azért menjek úgy, hogy neked tetszek vagy az miatt ahova megyünk?

-Öhm... Mindkettő.

Egy gyors készülődés után, izgatottan követtem Josht a szobánkból kifele.