-Azt hiszem ideje indulni-itta meg pohara utolsó cseppét Josh, majd felállt és felém nyújtotta kezét. Én elfogadtam azt és követtem példáját.

Kézenfogva kisétáltunk az étterem elé, ahol több kocsi is állt, de szerintem mindenki a fekete BMW-t pillantotta meg rögtön, ami pont a bejárat előtt állt. Mint kiderült Mike apjának kocsija volt és Mike fog minket a nászéjszakánk helyszínére vinni.

Mindenkitől elbúcsúztunk, majd Josh segített beszállni. Mikor már mindketten bent ültünk, lehúztuk az ablakokat és integetni kezdtünk. Úgy éreztem magam, mint egy királylány, akit épp a népe ünnepel.

Josh teljesen egyedül találta ki azt a helyet, ahova mi most menni fogunk. Most biztos azt hiszitek, hogy mennyire izgatott vagyok, hogy hova mehetünk, de meg mondom őszintén, hogy az sem érdekelne, ha csak egy lepukkant, elhagyatott házba mennénk. A lényeg, hogy vele.

Megérkezéskor még mindig nem tudtam, hogy hol vagyunk, mert a kocsi ablakai be voltak sötétítve, meg hát kint sem volt világos már.

-Tudod hol vagyunk?-kérdezte Josh.

-Fogalmam sincs.

-Akkor próbálj meg hallgatózni, hátha a hangok alapján kitalálod-kezdett el játszadozni. Mindenki csöndbe maradt és próbált hallgatózni. Vagyis hát csak én, mert a fiúk eleve tudták, hogy hol vagyunk.

Csak átlagos zajokat hallottam. Ahogy a szél fújt, bár egy picit erősebben, mint eddig. Egy halk madár csiripelést, de azt lehet, hogy csak képzeltem. Aztán volt még valami láncnak a csattanása, amitől eléggé félni kezdtem.

-Még mindig nem tudom-mondtam szomorúan.

-Segítek. Víznél vagyunk-fordult hátra Mike.

-A tó?-kérdeztem mosolyogva.

-Nem. Annál nagyobb víz-kuncogott Josh.

-Ajj, mondjátok már el-nyavalyogtam nevetve.

-Gyere-fogta meg kezem.

Ahogy kiszálltunk, egy hajó termett előttünk. Na jó, erre egyáltalán nem számítottam.

-Egy hajóút??-kérdeztem boldogan, szinte sikítva.

-Is-mosolyodott el Josh-De a cél jobban fog tetszeni-kacsintott.

-Köszii-nyomtam egy gyors csókot ajkaira.

A srácok kivettek két bőröndöt, amin meglepődtem, de inkább nem kérdeztem semmit.

-Akkor asszem' én itt már nem kellek-mosolygott Mike, mire elnevettem magam.

Mikor felléptünk a hajóra, Josh odaadta a jegyeket az ősz hajú pasinak, majd mentünk felfedezőútra. Már többször is utaztam hajón, de azok mindig ilyen nagy utasszállítók voltak. Ez pedig most egy kisebb és otthoniasabb volt. Nem volt rajta sok ember és azok is inkább párok voltak. Most már kezdtem kíváncsi lenni, hogy hova is megyünk.

-A 9-es szoba a miénk-mondta Josh.

Gyors megkerestük, majd ledobtuk a csomagjainkat és mentünk is a hajó központjába, ami egy ilyen nagyobb nappali volt. Egy nagy kanapé volt a bal oldalon, jobbon pedig a bár helyezkedett el. Volt itt billiárdasztal, medence, sakk- és pókerasztalok.

A bárban kértünk egy-egy turmixot. Miután megkaptuk őket, Josh egy lépcső felé húzott. A hajó tetején voltunk, ahol csak egy-két pár járkált. Elláttunk a városig, amit már elhagytunk. Odalépkedtem a korláthoz, ami a hajó szélén volt. Josh mögém ballagott és hátulról átölelt. Semelyikünk nem szólt semmit, csak mosolyogva néztük a tájat.

Tíz perc múlva Josh elvált tőlem, mire hátranéztem rá. Ő csak a napozóágyak felé biccentett. Lefeküdt az egyikre, én meg a másikra ültem le. Elkezdtem inni a hideg turmixomat, ami valami isteni volt. Miután elfogyasztottam, én is hátradőltem és élveztem a friss levegőt.

Kicsit elbóbiskolhattam, mert arra ébredtem fel, hogy megállt a hajó és a kapitány bemondott valamit a hangos bemondóba.

-Asszem bealudtam-kuncogtam.

-Aranyos voltál-mosolyodott el Josh.

-Hol vagyunk?

-Innen is szállnak fel valakik, akik oda tartanak, ahova mi. Egyszóval: ez még nem a cél.

-És addig még mennyi idő van hátra?

-Nem sok. Gyere ide-tárta szét karjait, mire melléfeküdtem. Karjai körbezártak és a mellkasán pihenve vártam, hogy végre ott legyünk.

***

-Megérkeztünk-szólalt meg Josh.