~6 hónappal később~

-Úristen!-kiáltottam fel-Elkentem a sminkem!-kezdtem újra pánikolni.

-Nyugi, simán helyre hozom-nyugtatgatott Sofi.

Fél óra múlva férjhez fogok menni, méghozzá a legtökéletesebb férfihez a világon. Olyannyira rettegtem, mint még soha.

Természetesen a többiek most is mellettünk álltak. Az egész díszletet ők szervezték, szóval az egy meglepetés lesz számunkra. Bár azt már tudtuk, hogy a főszínek a lila és a fehér lesz.

A ruhám egy fehér báliruha, aminek a derekára varatattunk egy lila virágot, hogy passzoljon a díszlethez.

-Bejöhetek?-kopogott Christine.

-Persze-szólt ki Rebeca.

-Azta, szóhoz sem jutok-kezdett könnyesedni a szeme, amitől én is kezdtem meghatódni.

-Köszönöm-öleltük meg egymást.

-Josh már nagyon izgul. Minél hamarabb túl akar lenni rajta-nevetett, mire mi is-Na de akkor én hagylak is titeket készülődni. Úgyis segíteni kell még kint szerintem-azzal ki is ment.

-Remélem minden rendben van odakint-aggódtam.

-Jajj Napsi ne aggódj már ennyit-forgatta meg szemét Rebeca-De ha akarod, kimehetek körülnézni.

-Az jó lenne.

-Én megkeresem Nialt utána visszajövök, jó?-kérdezte Sofi.

-Persze. De azért siess.

Miután kimentek csak néztem magam a tükörben. Elfordultam balra-jobbra, hogy minden irányból megnézzem magam. Félek, hogy Josh soknak fogja tartani a sminkemet meg a hajamat, de én szépnek éreztem magam. Kár, hogy anyuék ezt nem láthatják. Vagyis de. Biztos voltam benne, hogy ott voltak mellettem. Remélem tetszem nekik és nem okoztam csalódást.

Mikor újra kinyílt az ajtó, gyors letöröltem azt a pár könnycseppet az arcomról, ami kijött. Szerencsére a sminkemnek nem lett baja. Már amennyire. A jobb szememen alúl most kicsit kevesebb lett a szempillaspirál, de már nem is érdekelt.

Megfordultam és Niallel találtam szemben magam, amitől kicsit megijedtem.

-Bocsi, hogy ilyen hirtelen zavarlak, de láttam, hogy Sofi végre kijött tőled, szóval most van időm megkérdezni, hogy a tervvel kapcsolatban minden megvan-e-mondta el egy szuszra.

-Persze, ne aggódj-biztattam mosolyogva.

-Köszönöm. De ezt hiába mondod. Így is úgy is izgulni fogok.

-Ismerem az érzést-nevettem, mire ő is elmosolyodott.

-Csodaszép vagy! Joshnak el fog állni a szava-próbált ő is biztatni.

-Köszönöm-pirultam el-De kétlem-erre csak szemforgatva megrázta a fejét-Amúgy Sofi hozzád indult.

-Gondoltam. Akkor én megyek és még egyszer kösz mindent-ölelt meg-Jó leszel-kacsintott mielőtt elhagyta volna a helyiséget.

Nem sokkal utána Rebeca lépett be.

-Mondtam, hogy minden rendben van-mosolygott elégedetten.

-Ahh oké, már is jobban érzem magam-sóhajtottam jól esően.

-Na, de nem sokára jön a te időd, szóval hadd nézzelek meg még egyszer-erre elkezdett össze-vissza forgatni meg belemászott az arcomba olyannyira, hogy azt hittem le akar smárolni-Itt mintha halványabb lenne a szempillaspirál-állapította meg a fölösleges tényt. Gyors rakott még rá, majd teljesen késznek nyilvánított és közben Sofia is visszatért.

Néhány perccel később John lépett be. A lányok sok sikert kívántak, majd kimentek.

-Nagyon szép vagy-dicsért meg John, amit mosolyogva megköszöntem.

Odasétáltunk az ajtóhoz. John feltartotta a jobb karját, mire én rögtön belemarkoltam. Szerintem érezhette, hogy remeg a kezem és hogy izgulok, mert a másik kezét nyugtatóan ráhelyezte a kezemre. Mikor megszólaltak a hegedűk, így vonultunk be.

A vendégek mind felálltak és minket követtek tekinteteikkel. Voltak akik sírtak vagy biztatóan mosolyogtak, de olyanok is voltak, akik csak bámultak maguk elé és azt sem tudták, hogy miért vannak itt. És legvégül ott álltak Sofiék, mint koszorúslányok, a partnereik pedig a vőlegény mögött sorakoztak. Az én vőlegényem mögött.

Mikor végre odaértem Josh mellé, John adott egy puszit az arcomra, majd odament Christine mellé, én pedig szembe fordultam Joshal, aki mosolyogva rám kacsintott.

-Kedves jegyespár, kedves szülők, rokonok és jó barátok! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy eme fiatal párt összekössük. Először a hölgyhöz fordulok. Kijelenti-e Ön, Napsugár Nagy, hogy az itt jelenlévő Josh Carterrel házasságot köt, jóban, rosszban, betegségben, egészségben mellette lesz?

-Igen-mondtam boldogan és éreztem, hogy a könnyeim mindjárt szabad utat törnek maguknak, mert megint eszembe jutottak apáék.

-És Ön, Josh Carter, kijelenti-e, hogy az itt jelenlévő Napsugár Nagyot feleségül veszi, jóban, rosszban, betegségben, egészségben mellette lesz?