Másnap reggel furcsa hiányérzetem támadt, fordultam egyet az ágyon tehát immár háton feküdtem mikor kopogtak, majd bejöttek a szobalányaim, meghajoltak és köszöntöttek. Az éjjéli szekrényen volt egy óra, amin megnéztem az időt és csodálkozva vettem észre hogy már 11 óra. Többnyire Mariett 10 kor szokott felkejteni, furcsa. De mivel nem olyan nagy dolog ez így nem törödtem vele, mégis ott motoszkált bennem valami hogy elfelejtettem egy fontos dolgot. Törtem a fejemet hogy mégis mit, mikor Mariett megzavarta a gondolatmenetemet.

-Kisasszony, a nagyúr azt üzeni hogy ebéd után beszélni szeretne önnel. - mondta Mariett.

Engem pedig villámcsapásként megrohamoztak a tegnap este történtek, az álom, ahogy sírok, majd Lucifer gyengéd ölelése. Te jó ég... mégis mit tettem? Pirultam el és bújtam a takaró alá. Úgy kapaszkodtam Luciferbe mintha az életem múlt volna rajta, és utánna még vele is aludtam. Gratulálok Rosalie, az ember aki miatt itt vagy aki megfenyegetett azt ölelgeted és marasztaltad hogy ne menyen el, ráadásul még vele is aludtál. Miután gratuláltam magamnak eljutotta tudatomig amit Mariett mondott. Ma találkoznom kell vele?Na nee... úgy terveztem hogy amíg lehet kerülöm, de úgy látszik a tervem füstbe ment. Te jó ég... mégis mit mondjak neki? Azok után még a szemébe sem tudok nézni. Húztam össze magam a takaró alatt. Gyerünk Rosalie szedd össze magad nem lehetsz ilyen gyenge. Szépen találkozol azzal a vasvillás ördöggel és megmutatod neki hogy milyen fából faragtak. Eldöntöttem magamban hogy határozott és magabiztos lány leszek aki nem mutat semmi érzelmet. Igen így lesz..
Majd felkeltem és lassan elfogyasztottam a reggelimet amit a lányok behoztak, majd a lányok  engedtek vízet hogy meg tudjak fűrdeni. Addig Mariett nekiállt keresni valami alkalomhoz megfelelő  ruhát, és megint derékig elmerült a szekrényben. A fürdéssel gyorsan végeztem, utanna Anna a hajammal bibelődött a fésülködő asztalnál  addig Hanna az ékszeres dobozban kutatott. Anna hamar végzett a hajammal aminek csak az egyik felét tüzte fel apró csatokkal a másik fele szabadon lógót, pár tincset ízlésesen kihagyott amik nagyon jól mutattak. Mariett addig előbújt egy fehér alapon fekete csipkés ruhával. Gyönyörű ruha volt, térd föléig ért és a bal oldálát fekete csipke borította és a pántja is csipke volt.Mikor felvettem mintha rám ötötték volna. Odaléptem a nagy tükör elé és meglepődve néztem magam a tükörbe, mintha nem is én lettem volna. Miután kicsodálkoztam magam Anna és Hanna leültettek és kisminkeltek. Feltettek egy kis szempillaspirált, feketés szürkés szemhéjpúdert valmint halványrózsaszín szájfényt, utánna Mariett egy fekete-fehér gyöngysort akasztott a nyakamba és egy ugyan olyat a kezemre is. Tökéletesen összhangba voltak a ruhával. Nem volt túl csicsás, inkább ízléses összeállítás volt. Egy bő 10 perc múlva készen is voltam. Éppen akkor mikor kopogtattak és bejött Sebastian, meghajolt.

-Kisasszony,  kérem kövessen! A nagyúr már várja. -szólalt meg. Én pedig hirtelen izgulni kezdtem, teljesen lefagytam, a kezem viszont remeget mint a nyárfalevél.

Észre sem vettem hogy követem Sebastiant, a hosszú folyoson csak a lépteink ütemes zaja hallatszot. Ám valami nem stimmelt... valahogy most nem ugyan azon az útom mentünk mint múltkor, egyenlőre még nem szóltam semmit erről az észrevételemről hisz csak nem tévedtünk el? Sebastian már gondolom vagy ezer éve itt dolgozik kizártnak tartom hogy eltévedne. Úgy látszik a gyanúm beigazolódott egy fehér üveges ajtóhoz értünk amit Sebastian ki is nyitott. Belül pedig egy üvegház volt, telis tele virágokkal. A szemem tágra nyilt, meglepődésem miatt még a szám is nyitva maradt. Imádtam a virágokat, a színüket, a formájukat, az illatukat, a jelentésüket. Mindegyik elvarázsolt, minden virágot szerettem, bár talán a rózsa volt az amit a legjobban szerettem. A gyönyörüségét, az illatát, ami csak úgy vonzot mindenkit ámbár ott voltak a tüskék melyek elérhetetlenné tetté, talán pont ezért akarták még ennek ellenére is letéptni, a veszély miatt. Körbesétáltam a virágok között a kertben mindenhol virág illat keringett. Egyszer csak egy csak rózsás  részhez értem ahol csak rózsák voltak minden színben a körbe-körbe. A közepén pedig egy fehér asztal volt két fehér székkel ahol nem más ült mint Lucifer. Éppen  teát iszogatott, de amint észrevett felállt és felém jött. Én pedig mint ahogy elterveztem magamra vettem a jégpáncélt és az eddig vidám arckifejezésem elkomorult és most már semmi érzelem nem látszott rajta. Lucifer érdeklődve  felvonta a szemöldökét majd elmosolyodott  odaért elém, éppen 1 m volt közöttünk. Ő pedig meghajolt majd a kezemért nyúlt és egy gyengéd csókot lehelt rá. A jégpáncélom egy pillanat alatt elolvad mintha ott sem lett volna. Elpirultam... ő pedig felegyenesedett de a kezemet még mindig nem engedte el mosolyogva nézte az arcomat. Már épp megszólalni akartam mikor egy mély hangot hallotam a hátam mögül.

-Lucifer! Már mindenhol kerestelek!-jött oda hozzánk egy férfi aki nagyából egy idős lehetett  Luciferrel.

Mosolyogva odament hozzá, ám látszott hogy Lucifer nem nagyon bírja a pasast ugyanis felvette a hideg kifejezéstelen arcát.

-Mi szél hozott erre?- kérdezte érzéstelenül. Valahogy nem szeretem ezt a kifejezéstelen arcát.  Kezet fogot a férfival. Jobban megnézve nem nézett ki rosszul de Luciferhez képest semmi. A haja fekete volt és a derekáig ért valamint ha jobban megnéztem vér piros szemei voltak, amihez egy piros lazán kigombolt inget viselt fekete farmerral.

-Hallotam  megnősülsz, gondoltam megnézem ki az aki elcsavarta a fejed. - vigyorgott miközben védekezően  felemelte a kezeit. Valami nem tettszet ebben a férfiba.

-Gyorsan terjednek a hírek ahhoz képest hogy még be sem jelentettem- válaszolt gúnyosan Lucifer. A férfi viszont nem foglalkozott vele rám emelte a tekintetét.

-Nahát! Milyen udvariatlan vagyok, be sem mutatkoztam. - fordult velem szemben majd meghajolt és kezet csókolt. Ez nem olyan volt mint Luciferé, ez sokkal hidegebb volt, egyátalán nem váltott ki belőlem semmi jó érzést. Inkább rosszat, a hideg is kirázott tőle, és ahogy láttam Lucifernek sem tetszett az amit velem csinált.

-A nevem szépséges hölgyem Mephisto. Lucifer unokatestvére vagyok. Nagyon örvendek!- hagyta abba a kézcsókot, ám a kezemet még mindig fogta már éppen elrántottam volna mikor Lucifer közbe lépett, odajött hozzám és lazán megis magabiztosan megfogta a derekam és magához húzzott.

-Hadd mutassam be Mephisto a menyasszonyomat, Rosalie Blaket.- szólat meg Lucifer magabizosan és birtoklón. Mephiston nem látszott hogy meglepődöt sőt inkább egyre jobban vigyorgot ami nagyon nem tetszett.

-Nahát! Milyen gyönyőrű teremtés!Igazán irigy vagyok rád! Bár meg kell hagynom igazán sajnálom szegény lányt!- tette a szívére a kezét mintha a valóban fájdalmat érezne.

-Ezt meg hogy érted Mephisto? - lett egy kissé ideges Lucifer és a szorítást is egy kicsit erősebre fogta.

-Oh.. hát nem azért veszed el mert a jóslat szerínt csak akkor lehetsz megfelelő uralkodó ha a lány a feleséged?- kérdezte Mephisto tettetve a meglepődést. Én pedig csodálkozva kapkodtam a fejem. Jóslat? Milyen jóslat?

-Tévedsz Mephisto! Nem azért veszem el a lányt.-tiltakozott Lucifer.

-Dehát akkor megis mért változtattad meg a sorsát? Hiszen még élhetett volna? Nem igaz!?- mosolyodott el gúnyosan.

Mii??? Én még élhettem volna? Nem kellet volna meghaljak? Luciferre néztem a szemében harag gyúlt Mephisto ellen, majd mikor rám emelte a tekintetét láttam azt a bűnbánó tekintetett tudtam, hogy igazat mondot. Tudtam de nem akartam elhinni. Kitéptem magam Lucifer ölelö karjai közül és elfutottam vissza a szobámba, el Lucifer elöl aki elvette tőlem az életet....

Folyt... köv....

Remélem hogy jól sikerül!!😍😍
A kép a ruháról fent van, ha nem lett túl pontos a leírás!!😃😃
Igyekszem a következő résszel! És várom az olvasokat!!😍😍