Az előző részekből:
Hogy mi?? Ki vagy te és hol vagyok?.- kérdeztem immár kétségbe esve. Na de azért sírni nem fogok hiszen nem adom meg neki azt az örömöt de azért kicsit félek.Egyszer csak elkezd nevetni majd drámaian széttárja a karjait.
-A nevem Lucifer. Drága Rosalie! Üdvözöllek a Pokolban!- na ez volt az a pillanat ahol kerestem a kandi kamerát. Hiszen az nem lehet hogy a pokolba kerültem.. vagy igen?? Mi folyik itt??

Na akkor összegezzünk. A Pokolba vagyok és velem szemben van Lucifer
A pokol úra. Már csak a manók meg a mikulás hiányzik és kész a misztikus lények partyja. Na ja... meg az ingyen beutaló a diliházba. Lehet hogy még mindig alszom és ez csak egy álom. Igen tuti hogy így van, így kell lennie. Nemsokára felébredek és a korházban vagy otthon leszek. Oké.. akkor nyugodjunk meg.. mélylevegő.. megy ez.
-Most azt hiszed hogy álmodsz igaz?- kérdezte fölényes vigyorral "Lucifer".
-Nem hiszem, tudom hogy ez csak egy álom. Nem lehet hogy a pokolban vagyok.-válaszoltam hitetlenkedve hisz kizártnak tartom hogy éppen a pokol úrával, magával Luciferrel folytatok eszmecserét.
-Pedig így van Rosalie. A pokolban vagy ugyanis meghaltál. - fordította a dolgot immár komoly hangnemre amitől megijedtem hogy ez valóban megtörtént és én valóban a pokolban vagyok.
-Bebizonyítsam??- lépett egyett felém én pedig autómatikusan hátráltam, de egyre közelebb jött, egyszer csak beleütköztem az ágyba és hirtelen lehuppantam rá. Ő pedig közelebb jött és mivel nem volt hova meneküljek nem tehettem  semmit. Egyszer csak a kezét nyújtotta felém megijedtem így becsuktam a szemem.
-Ne félj, nem bántalak.- fura volt a hangja, olyan lágy teljesen az ellentéte az eddigi gúnyos, szórakozott hanggal. De ami a legfurább hogy megnyugodtam tőle és valamiért bíztam benne hogy nem fog bántani.
A homlokomra tette a kezét majd egy fényvillanás és a korházban találtam magam. Egy teremben ahol ott volt Kate és a szüleim sőt Will is. Egy letakart test mellet sírtak. Egyszer csak Kate megszólalt.
-Sajnálom Rose... bocsáss meg,  ha nem mentem volna el, akkor talán most is élnél.- hibáztatta magát ami felesleges volt. Tudtam hogy nem az ő hibája oda szerettem volna menni hozzá. Megölelni, megnyugtatni hogy nem az ő hibája hogy jól vagyok. De mikor meg akartam szólalni egy hang sem jött ki a torkomon. Oda mentem Katehez meg akartam fogni de a kezem átment rajta. Sokkolva néztem a kezem. Átlátszó volt, mint a szellemeknek a filmekben de ez valóság volt. A fájdalmas kegyetlen valóság... hát tényleg meghaltam.
Kate és a szüleim képe egyszer csak eltünt, viszakerültem a szobába ahol voltam, vagyis a Pokolba. Szemben a pokol úrával, nem értettem semmit de fájt hiszen most tudtam meg hogy meghaltam hogy soha többé nem láthatom Katet és a szüleimet, akár mennyire is, nem törödtek velem mégis a szüleim. Azt vettem észre hogy a kezemre cseppen valami akkor vettem észre hogy sírok. Egész életemben utáltam sírni ámbár most mikor megtudtam hogy meghaltam talán nem olyan nagy baj. Észre sem vettem hogy Lucifer közben végig néz, felnéztem rá,  bele a szemeibe de amit láttam nem értettem. A szemeiben aggódást láttam és tehetetlenséget. Felmerült bennem az a kérdés hogy mért aggódik egy olyan lányért akit most látott először életében, mért láttom benne azt az öszinteséget amit az emberek felében nem is létezik. Nem értem. Amit meg tett azt meg még inkább nem értem. A kezét felemelte és végigsimitott az arcomon majd odahajolt hozzám. A szívem 100× gyorsabban vert, Lucifer pedig finoman lecsókolta  a könnyeimet. Azt hiszem most kapok szívrohamot. De amit mondod, azt hittem hogy ennél zavarbaejtőbb nem történhet de tévedtem.
-Shh... Nem szeretem ha sírsz. - mondta lágyan majd végigsimitott még egyszer az arcomon. A hangjában volt valami amítől megnyugodtam és valami furcsa melegség áradt a szívem környékéről olyan amit, 
még sohasem éreztem. A pillanatnak az ajtó kopogás vetett véget. Bejött egy idősebb 40 év körüli férfi és egyből Luciferhez fordúlt.
-Uram, itt az idő. - hajolt meg a férfi Lucifer előtt. Nem nagyon értettem hogy minek jött el az ideje, de volt egy olyan érzésem hogy nem is  akarom tudni.
-Értem. - sóhajtott egyett Lucifer majd felvette a hideg arckifejezését és elindult az ajtó felé.
-Sebastian később küldjed  be Marietet és még két szobalányt Rosaliehez. Mond meg nekik hogy hozzák rendbe őt, és hogy mostantól őt fogják szolgálni, illetve segíteni neki.- mondta ellentmondást nem tűrően.
-Igenis, uram.- hajolt meg ismét Sebastian. Lucifer pedig biccentett majd a férfi kiment a szobából. Lucifer pedig hátra fordult és rám nézett.
-Piheny le egy kicsit sok volt ez a mai napra. Nemsokára jön három lány mint hallotad ők segítenek neked mindenben. Ja és még valami a szobát semmiképp ne hagyd el. - mondta Lucifer majd elindult az ajtó felé és mielőtt bármit is mondhattam volna kiment. Elment... Talán így megtudnák szökni. Bár hova mennék? Senkit sem ismerek. És ha igaz amit mondott akkor a pokolba vagyok. Talán nem kéne össze- vissza mászkálni ki tudja milyen emberek vannak itt. Ááá... már fáj a fejem. Inkább ledölök pihenni. Lefeküdtem arra a hatalmas francia ágyra ami be kell hogy valjam nagyon kényelmes volt. Már aludtam volna mikor kopogást hallotam. Hirtelen nem tudtam ki lehet az de aztán eszembe jutott hogy Lucifer emlitette hogy jön majd három lány. Nem is tévedtem. A szobába bejött mind a három, az egyik kissé idősebb volt és testesebb orrán szemüveg volt, haját szoros kontyba fogta össze, bár a hajszálai között látszottak már az ösz tincsek amik az öregedést jelentették. A másik kettő fiatalabb volt nem sokkal voltak nálam idősebbek olyan 20 év körül lehettek, és ráadásul ikrek voltak. Mindkettőnek szőke haja volt és fonatba hordták, annyi különbséggel hogy az egyiknek jobb, még a mádiknak bal oldalra lett fonva a haja. Beléptek a szobába és meghajoltak. Fogalmam sincs hogy mért. Persze Lucifer a Pokol úra meg minden, de nekem ugyan mért? A gondolataimból egy szigorú mégis kedves hang rázott fel.
-Kisasszony, jól érzi magát? - kérdezte az egyik szobalány, az idősebb úgy néz ki amolyan vezető szerepe lehetett, csak úgy áramlik belőle a határozotság, a tudás és a tapasztalat.
-Igen, persze, jol vagyok.- feleltem halvány mosollyal. Igazán szimpatikusak mind a hárman.
-Készítsetek a kisasszonynak fűrővízet. - szólalt meg az idősebb asszony, a szavai az ikreknek szóltak akik rögtön el is siettek a fűrdőbe. Nemsokkal utánna hallottam hogy engedik a vízet.
-Kisasszony hadd mutatkozzak be! A nevem Mariett. Az ikerek pedid Anna és Hanna. Mi leszünk a személyes szobalányai, akik gondoskodnak magáról.- nagyon kedves ez a nő mint kiderült Mariettnek hívják. Olyan mint egy anyuka.. igazán aranyos. De nem értem hogy minek nekem szobalány. Erre rá is kerdeztem.
- Elnézést de minek nekem szobalány?- kérdeztem meglepődve, és kiváncsian.
- Lucifer nagyúr, külön kérése volt hogy önt szolgáljuk.- külön kérése? Mért? Hiszen én csak egy átlagos lány vagyok. Egyátalán mért a pokolba vagyok? Mi rosszat tettem? Az arckifejezésem elég érdekes lehetett ugyanis Mariett aggodóan nézett rám.
-Mindenki aki idekerül ilyen bánásmódban részesül?- most már tényleg nagyon érdekelt hogy milyen is ez a pokol. Hisz állítólag egy tűzes szenvedéssel teli hely ahol a lelkek kárhozatra vannak itélve.
-Nem kisasszony, maga kivétel.- felelte nyugott hangon az asszony. Már épp
Tettem volna fel a következő kérdést mikor jöttek az ikerek és karonragadtak és bevittek a fürdőbe ahol levették a ruháimat, bármennyire is tiltakoztam nem értem el vele semmi így gyorsan levették a ruháimat én pedig beugrodtam a kádba. Nem tagadom, elég szégyelős vagyok és hiába lányok akkor sem szeretem ha meztelenül látnak. Miután bementem a vízbe ki is mentek a fürdőből. Utánna megnyugodtam és ellazultam a vízbe. Igazán kellemes volt a víz, megnyugtató volt és nagyon jó illata volt. Azt hiszem rózsa olaj lehetett benne, intenziven lehetett érezni a rózsa illatát, mintha egy rózsakertben lettem volna. Már egy fél órája bent lehettem mikor bejött Mariett és az ikrek Hanna és Anna. Volt náluk egy törölköző és egy fehér hálóruha. Ki is száltam majd Mariett oda is adta a törölközőtt addig a lányok miután letették a ruhát kimentek. Mariett is kiment. Miután elmentek szemügyre vettem a háloruhát. Az anyaga egyszerűen mesés volt. Puha volt és színtiszta  selyem, fel is vettem. A fürdőbe volt egy nagy tükör odamentem elé mert kiváncsi voltam hogy áll a ruha. Meglepődtem... a ruha hiába volt alváshoz való akkor is tökéletesen állt. Spagetti pántja volt, mell alatt egy kék szalag volt elől megkötve egy masnival. A ruha térdig ért és a vége fodros volt. Miután kigyönyörködtem magam kimentem a fürdőből ahol. Ott voltak a lányok és persze Mariett.
- Kérem üljön le,  kisasszony. - vezetett oda a fésülködő aszalhoz Mariett. Leültem majd a lányok Anna és Hanna kifésülték a hajamat. Miután végeztek meghajoltak és távoztak. Mariett odakisért az ágyhoz, betakart. Mikor lefeküdtem akkor vettem észre hogy milyen fáradt is voltam. Így rögtön elnyomott az álom. Még annyit hallotam hogy Mariett egy " jó éjszakátot" suttog és ajtócsukodást hallottam majd elaludtam.

Folyt..köv...