A kastélyban minden a legnagyobb rendben zajlott, rendkívül gyorsan teltek a napok, a napokat hetek követték majd el telt 2 hónap is. Az alatt a két hónap alatt Selin és Gabriel minden héten legalább egyszer átjöttek. Eleinte a démonok feszülten figyelték minden lépéssüket de idővel már megszokták. Mondjuk hébe hóba elhangzott egy egy démon akik nem tetszésüket fejezték ki az angyalok látogatása miatt de egyik sem fajult el vagy lett belőle probléma.

Még kora reggel volt mikor Lucifer felébredt és óvatosan kimászott a hatalmas ágyból, vigyázva nehogy felkeltse békésen alvó kedvesét. Már az ingjét gombolta mikor az ágy felöl mocorgást észlelt így odament.

Rosalie nyújtozkodott egyet, majd fáradtan nyitotta ki a szemeit, de rögtön vissza is csukta a hirtelen jött erős fény miatt. Megdörgölte majd felült az ágyban. Lucifer mosolyogva nézte álmos szerelmét, leült az ágyra Rosalie mellé és finoman megsimogatta a vörös hajzuhatagot.

-Aludj csak, még korán van! - hajolt hozzá és egy puszit adott a homlokára.

-Menned kell? - nyitotta ki nagy tengerkék szemeit Rosalie.

-Igen, van egy kis dolgom de a délután a tiéd vagyok. - válaszolta közben lefektette a lányt a puha párnák közé.

-Rendben! - mosolygott rá sugárzóan, majd el is nyomta őt az álom.

Lucifer szemszöge :

Lucifer éppen a katonai jelentéseket nézte mikor az ajtóban kopogtattak.

-Szabad! - szólt ki fel sem nézve a papírokból.

-Uram, a Nyugati területeknél gond adódott. Eleinte azt hitték hogy az angyalok, de mind kiderült nem. Úgy tűnik a sötétség szűlötjei a
tenebrisek, mozgolodnak. - mondta a 3. Osztag kapitánya, Alexander.

Lucifer bosszúsan ráncolta a szemöldökét. A tenebrisek évszázadok óta ellenségek voltak a démonokkal és az angyalokkal is. Alávaló és csúf, alantas rémek amik a gyűlölet, féltékenység, árulásből táplálkoznak.

Nagyából 1000 éve sikerült a tenebriseket a sötét hegyek felé visszaszorítani, az angyalok segítségével, viszont az utóbbi időben egyre jobban terjeszkednek. Később baj lehet belőle ha tovább jönnek, éa átlépik a határt.

- Hol tűntek fel legutóbb?? - nézett mostmár a kapitányra Lucifer.

-Nigrum melleti erdőben láttak párat, sikerült követni őket viszont hajnalban nyomuk veszett.

-Valószínűleg egy barlangban húzodtak meg. - gondolkodott hangosan Lucifer.

-Mi is úgy gondoltuk, viszont a számuk jelenleg ismeretlen. Nem tudjuk hányan vannak, lehet hogy csak páran de az is lehet hogy több ezren. A barlangok sötétek, felderítőket küldeni túl veszélyes lenne. - mondta el az elméletét Alexander.

-Akkor viszont kénytelen leszek odamenni a királyi gárdával.- ált fel Lucifer és Alexanderhez fordult.

-Hívd össze mind a 12 kapitányt sürgősen! Ma gyűlést tartunk! - adta ki a parancsot, Alexander meghajolt majd távozott.

Lucifer pedig fáradtan visszadölt a székre.

Nagyon furcsa hogy a tenebrisek pont most kezdenek el mozgolodni. 1000 év után mért pont most? Ráadásul egyedül kell hagynom Rosaliet. Pont most mikor még nem tudjuk ki az aki bántani akarja. Túl sok ez a véletlen! A legjobb lenne ha az angyalokat is áthívnám, fáj beismernem de haszonsak lehetnek, elég erősek ahhoz hogy megvédjék Roset.

-Sebastian! - szólt ki a komornyiknak.

-Igen, uram? - jelent meg a szobában.

-Hívd ide az angyalokat, Gabrielt és Selint! - fintorogta miközben apránként eszébe jutott a nevük. Minden porcikája tiltakozzott az ellen hogy segítséget kérjen tőlük. De Rosalie biztonsága miatt kénytelen volt félretenni az a hatalmas büszkeségét.

Az elmélkedésből a kopogást szakította ki. Elmormolt egy szabadot és inkább a papírkupacnak szentelte minden figyelmét. Azt gondolta hogy a szobalány hozta meg a fél órája kért kávéját. Így meg is lepődödt mikor a lány letette a csészét, még ott maradt.
Lucifer kérdőn felvonta a szemöldökét és felemelte a fejét a papíról és a szobalányra nézett. Aki nem is szobalány volt hanem Rosalie.

-Kimenyek, uram? - kérdete csintalan mosollyal Rosalie és még pukedlizett is.

Lucifer nevetve csóválta a fejét majd megfogta a lány kezét és az ölébe ültette, majd egy szenvedélyes csókkal köszöntötte kedvesét.

-Hol hagytad Margaretet? - kérdezte Lucifer még mindig mosolyogva, miközben az egyik kezével lágyan simogatta Rosalie vékony derekát.

-Szünetem van!- válaszolta mosolyogva.

-Erről ő is tud? - kérdezte felvont szemöldökkel még mindig mosolyogva.

-Nem! - tört ki Rosalieből a nevetés.

Rosalie Lucifer melkasára dölve feküdt mikor kopogás nélkül bejött Gabriel és mellete Selin aki a tekintetével bocsánatkérően nézett a megzavart párosra.

-Mért hívtál ide minket démon? Gyorsan nyögd ki nincs időm téged pátyolgatni. - kezdte Gabriel és morcosan levágta magát az egyik fotelbe.

-Gabriel! - piritott rá Selin, majd ő is helyet foglalt az angyal mellet, és biztatóan Rosalire és Luciferre nézett.

-Elhiheted nekem is van más dolgom mint a te képedet bámulni-itt Rosalie belecsípett Lucifer oldalába-, ámbár most nem azért hívtalak hogy vitázzunk. - kezdett bele Lucifer.

-El kell mennem nagyából 2 hétre, Nigrumba, a tenebrisek mozgolodnak.
-vágott a közepébe Lucifer. Rosalie a karjaiban pedig összerándult majd még jobban hozzásimult. Nem szerette ha a férfi elment, akkor mindig aggódott miatta, féltette és beleörült a magányba.

-Az utóbbi időben mi is észrevettük a
tenebriseket de csak 1-2 láttunk kószálni, harca nem keveredtünk velük. Amit furcsának is találtam, az még különösebb hogy mért pont most? 1000 éve hogy véget ért a háború. Mért vártak ennyi évet? - fejtette ki Gabriel is a gondolatait.

-Éppen ezért szeretném ha itt maradnátok Rosalieval, nem akarom hogy bármi baja essen. - szólt határozottan Lucifer. Mind Gabriel, és Selin is tudta hogy ez nem kérdés volt hanem kijelentés. Bár mind a ketten szó nélkül maradtak volna hisz Rosaliet ugyan úgy szerették, és meg akarták védeni, mégis Gabriel csőrét piszkálta Lucifer parancsolgatása. Már megszólalt volna mikor Selin a válára tette a kezét, sóhajtott egyett.

-Mikor indultok? - kérdezte meg.

-Holnap hajnalban. - válaszolta Lucifer.

-Rendben akkor itt leszünk. - válastolta mosolyogva Selin majd feláltak. Ahogy Rosaliék is, Selin megölelte a lányt majd távoztak.

Este Rosalie és Lucifer szorosan egymás nellet feküdtek, Rosalie Lucifer melkasán pihent és szorosan ölelte a férfit.

-Muszály elmenned? - kérdezte a lány.

-Igen, muszály. - sóhajtott a férfi miközben Rosalie haját simogatta.

-Nagyon vigyázz magadra! - mondta a lány miközben ránézett azokkal a nagy kék szemeivel.

-Vigyázok! - nyugtatta meg szerelmét.

-Szeretlek! - súgta a lány majd finoman megcsókolta a démont.

-Én is téged, angyalom! - válaszolta a férfi majd még egy lágy csókot adott kedvesének és álomba szenderültek, akkor még békés álomba.....

Másnap reggel:

A királyi gárda tagjai hajnalban már ott sorakoztak a Nyugati kapunál, Luciferrel az élen. A pokol úra elindult és őt követték a katonák 100 erős jól képzett démon. Senki nem győzheti le őket... Nos... Ez volt a gondolat ami mindenki fejében megfordult, ám a valóság más volt.

2 nap múlva odaértek Nigrumhoz, letáboroztak, Lucifer 10 katonát küldött felderítésre. Természetesen nappal mivel a tenebrisek nem bírják a fényt így elrejtőznek. A katonák meg is találták azt a barlangot ahol a tenebrisek lapultak.

Alkonyatkor támadást indítottak. Az elején minden rendben volt. Viszont azt vették észre hogy a tenebrisek ahelyett hogy fogynának egyre többen lettek. Bekerítették őket egyedül a 3 kapitány és Lucifer maradtak, viszont már ők is az erejük végét járták. Az egyik tenebris ezt az alkalmat használta ki és karmaival végigszánotta Lucifer melkasát. Lucifer pedig a földre esett....

Ennyi lenne a rész!🤗😍
Közeledünk a végéhez!! 😋🤔😍
Kommentelj, és a csillagot se felejds el ha tetszett!! 😍😍⭐

Egy kis segítség:🤗🤣

tenebris=sötétet jelent latinul, arra utal hogy "sötét rém"

Nigrum= feketét jelent, mivel a démonokat feketével jelölik ezért ez egy kisebb város neve lett.