A kastélyban olyan elfogodt az otthon érzete, ami furcsa volt de mégis valahogy nem volt idegen. Éreztem Lucifer szorosan óvó karjait magam körül amik hozzá láncoltak, de én ezt nem bántam, belesimultam a karjaiba. Majd egymásra néztünk hosszan elveszve egymás íriszeiben, feltárva minden  érzelmeinket.
A pillanatnak a léptek hangos  hangja  vetett véget.

-Uram, Úrnőm! Üdvözöljük önöket itthon! - üdvözölt Mariett és Sebastian minket.

-Óhajtanak valamit? - lépett elő Mariett. Mire válaszolhattam volna neki már Lucifer válaszolt helyettem.

-Nem Mariett, mára már visszavonulunk. -  majd finoman az emelet felé húzott egyenesen a szobánk felé.

-Jó éjszakát kívánok! - hajolt meg majd elhagytuk a társalgót és már az emelet fele tartottunk.

Lucifer eléggé gyorsan ment, nem annyira hogy loholnom kellene utánna de meg kellet szaporáznom a lépteimet.  Szerencsére hamar beértünk a szobába, ahol érdeklödve néztem rá, várva hogy elmondja mért siettünk ennyire. Viszont ő szembefordult velem és szorosan megölelt. Meglepődve álltam a szoba közepén. Egyszerűen nem tudtam mire vélni Lucifer viselkedését. Már vissza akartam ölelni mikor kicsit eltávolodott és rám nézett. A szemét látva meglepődtem, mérges volt...Rendkívűl mérges, és csalódott. Hirtelenjében azt sem tudtam miért, végigpörgettem az emlékeimet válaszok után kutatva, hátha eszembe jutt mit csináltam.

Mint a villámcsapás úgy cikázott végig az elmémben a gondolat, hogy Lucifer nem rám haragszik, hanem saját magára. Mert elraboltak és ő pedig nem tudott ellene semmit tenni, tehetetlen és tétlen volt. Igaz hogy nem voltam veszélyben, hisz Gabriel és Selin egyáltalán nem akart bántani, mégis... Lucifer akkor még nem tudta hogy ki rabolt el. Ki tudja milyen rossz gondolatai voltak az elrablómmal kapcsolatban, és mennyire aggódhatott miattam. Szent ég bele sem gondoltam... Ha ez fordítva történt volna összeomoltam volna a bánatba.

A kezemet rásimitottam Lucifer arcára, és gyengéd csókot adtam a szájára miközben közelebb bújtam hozzá hogy tudja itt vagyok mellette és mindig itt is leszek. Lucifer karjai körém fonódott, ezzel még közelebb húzva magához. Csókja egyszerre volt követelőző és vad, mégis gyengéd és szeretettel teli.

-Akarlak! - súgta a fülembe  rekedt mégis bársonyos hangján ami hallatán kellemes borzongás futott végig a testemen. Ha  nem szorítana annyira magához félő hogy a lábaim feladják a szolgálatot.

Nem válaszoltam nem kellettek szavak. Viszonoztam a csókját és hagytam hogy az ágyhoz vezessen. Közben levette rólam a fehér egyberuhát ami a Mennyek kastélya óta rajtam volt, én is levettem róla a fekete inget majd a csókot még mindig nem megszakítva a nadrágot is. Lucifer egy türelmetlen morgás kiséretében felkapott és finoman az ágyra fektetett. Vadul csókolt majd a nyakamat is célba vette és ott is hagyott pár piros foltott. Ami miatt még kapni fog, de most nem tudtam rá haragudni. Egyre lentebb ment és most már a mellemet halmozta el az édes csókjaival. Viszont meguntam a semmit tevést és én is beszáltam a " játékba". Fordítottam a helyzetünkön és most ő került alulra, én pedig a csipőjére ültem. Meglepett fejet vágott de nem sokáig mert átvette egy elégedett vigyor, szemében kiváncsisággal és persze leplezetlen vággyal karöltve.

-Milyen vadak lettünk hirtelen! - vigyorgott és egy tincset eltürt az arcomból.

Rámosolyogtam majd adtam egy puszit a nyakára majd végig csókoltam az ála volnalát amire egy türelmetlen morgással válaszolt. Lassan folytattam az utamat, a melkasát is végig csókoltam minden egyes bőr felületet érintve, egyet sem akartam kihagyni. Még lentebb haladtam és lentebb is csúsztam így az ágyékom Luciferéhez dörgölözött. Végigcsókoltam azokat az izmos kockás hasat. Elégedetten hallgatam Lucifer követelőző hangját, felnéztem rá, majd felhajoltam hozzá és megint a nyakát vettem célba és kiszívtam neki a jobb oldalt. Úgy látszik eddig tartott a türelme. Egy szempillantás alatt helyet cseréltünk és megint én voltam alúl. Felettem pedig egy vágytól remegő démon.

-Te csábító boszorkány! - súgta a fülembe szenvedélyesen. Halkan kuncogtam ezen a beceneven. Viszont nem sok idő volt a nevetésre, Lucifer csókot követelt amit meg is kapott közben be is hatolt. Egy elégedett nyögéssel adtam tudtára hevességét, ami engem is csak felvillanyozott.

Kész örület mit tesz velem ez az démon. Egy angyalnak mint én, nem szabadna így viselkednem. De nem tudok ellenálni, ez a vágy amit iránta érzek elképeztően húz magához. Ahogy egybefonodunk, ahogy a testünk egymáshoz simul, ugy érzem nincs más amire vágynék csak Ő. Tudom hogy ez nem csak testiség, ez nem csak szeretkezésről szól, ez annál sokkal több, érzelmesebb. Egyszerűen érzem, hogy egyek vagyunk, hogy nélküle nem tudok élni. Igen.... Szeretem...

Már éreztem hogy nem sok van hátra és elmegyek ahogy látom Lucifernek sem kell sok. Ezért lehúzom Lucifert egy szenvedélyes csókra közben egy hangos nyögéssel elélveztem, majd nem sokra rá ő is.

Kimerülten, heves lélegzettel szuszogok az ágyban. Probálom kontrolálni a légzésemet. Lucifer finoman rámfeküdt, éreztem minden egyes lélegzetét, gyors szívverését. Egyszerűen csodálatos érzés volt. Lucifer mellém feküdt majd magához húzott és a hátamat és a hajamat kezdte el simogatni, közben a másik kezével összekulcsolta a kezünket.

-Szeretlek, Rosalie! Soha nem akarlak elveszíteni... - mondta és a kezemre adott egy lágy csókot. Felnéztem rá, a szemeibe. Rámosolyogtam és az arcára tettem a kezem.

-Én is téged Lucifer! Veled akarok maradni... Örökre! - válaszoltam boldog mosollyal.

Ott a karjaiban éreztem magam biztonságban, ott érzem magam úgy hogy "hazaértem". Rájöttem hogy nem számít hol vagyok, itt a pokolba, a mennyekben vagy a múltban  nekem az otthon ott van ahol Ő. És érzem hogy ő is ezt érzi, tudom hogy nem kellenek szavak hogy elmondjam mennyit jelent nekem, és hogy a tudtomra adja mennyire szeret, félt és aggódik értem, ahogy én is miatta.

Addig gondolkodtam míg el nem nyomott az álom, és már csak arra emlékszem hogy Lucifer magunkra húzta a takarót és egy halk Jó éjszakát! - ot súgtogva csókot adott majd szorosan magához húzva átölelt.

Menyország  kastélyában:

-Gabriel?? - jelent meg az ajtóban egy gyönyörű kék szemű angyal.

-Igen?? - fordult felé kérdön, mégis gyengéden.

-Mért nem alszol? Már késő van.. - ment közelebb hozzá a lány az ablaknál álló férfihoz.

-Nem tudok. Valami nem hagy nyugodni!- sóhajtott gondtehelten a férfi.

-Valami baj van? - kérdezte félénken az angyal.

-Nem tudom, de rossz érzésem van. - nézett fel a holdra.

-Ne aggódj! Ők ketten rendben lesznek, és mi is itt vagyunk, segítünk ha valami gond adódna! - tette a válára a kezét Selin.

-Igazad van! De remélem nem lesz semmi gond! - sóhajtott, majd a lány kezére tette az ővét és megsimogatta.

-Gyere, neked is kell pihenned! - ölelte meg Selin Gabrielt.

-Menyünk! - fogta meg finoman a lány vékony derekát és elmentek ők is nyugovóra térni.

Másnap reggel:

Lucifer és Rosali boldogan keltek fel, együtt elmentek fürdeni majd miután nagy nehezen kikászálottak addigra már jóformán ebéd volt így lementek az étkezdőben ahol már várta őket Sebastian, Mariett valamint Rayen. Az utóbbinak eléggé savanyú képe volt, valamint sápast is volt mintha napok óta nem pihent volna. Ellenben Mariett mindent tudó mosollyal figyelte a párost, Sebastian is mosolygot a szakálla alatt. Mind a ketten örültek a ház urának és úrnőjének a boldogságának. Ebéd után Lucifer és Sebastian nekiláttak a munkának így ők távoztak is, Mariett is elment hogy a teendőit végezze így csak Rosalie és Rayen maradt az ebédlőben. Rosalie viszont ki szeretett volna menni a kertbe így kimentek, Rayen persze vele tartott hiszen a testőre volt. A kertben Rosalie észrevette Rayen szótlanságát, azt hitte valami baj van így megállt és Rayen arcára tette a kezét.

-Mi a baj? Történt valami? Nagyon sápadt vagy... - kérdezte Rosalie aggódóan.

Rayen pedig meglepve nézte a lányt és kezét a lány kezére tette.

-Minden rendben! Csak aggódtam miattad mert hirtelen eltűntél. - válaszolta halvány mosollyal. Örömmel tölt el hogy a lányt érdekli mi van vele.

-Sajnálom hogy aggódnod kellet de jól vagyok! - mosolygott rá majd elvette a kezét és elindult hogy még egy kört tegyenek  a  végtelen sok  rózsák között.

Rayen és Rosalie a nap hátra lévő részét együtt töltötték. A kert után a könyvtárba mentek majd elmentek az üvegházba is. Rayen már jobban nézett ki és Rosalie jókedve rá is ráragadt. Valamint rendkívül örült h vele lehet. Már Rosalie szobája felé mentek mikor hirtelen Rosalie megált. Rayen nem értette de mikor előre nézett Lucifert látta. Rosalie egy szempillantás alatt Lucifer karjai között volt és szenvedélyes csókot adott neki. Rayen egy furcsa sötét érzés vette körbe és most először érzett igazán gyűlöletet Lucifer iránt akit tesvérekénk szeretett. Úgy gondolta hogy egy olyan démon mint Lucifer nem lehet együtt egy olyan lánnyal mint Rosalie. Persze ennek fele se volt igaz hisz csak a féltékenység beszélt belőle. Dühtől eltorzult arccal nézte a boldog párt akik már eltüntek a folyosóról.

Valahol  máshol:

-Tudtam hogy eljösz hozzám! Nos mi a válaszod segítesz nekem? - kérdezte egy sötét árny.

-Igen, de a lányt én akarom. - válaszolta.

-Rendben megkapod! Örülök hogy végre észheztértél Rayen! Lucifer nem való a Pokol irányításához nem méltó hozzá. - nevetett önelégülten.

-Igazad van, Mephisto!

Sziasztok!! Ennyi lenne, ha tetszett akkor várom a csillagokat!! 😍⭐⭐⭐
Köszönöm szépen az eddigi szavazatokat!❤️❤️ Ha van valami véleményetek akkor nyugottan kommentelj!😘😘 Szeretném tudni a véleményeteket!! 😍🤗