Gabriel dolgozó szobálya az évek alatt cseppet se változott, minden ugyan ott van mint évekkel ezelőtt. A hatalmas ablak, rajta piros sötétítő, az ablak előtt egy nagy íroasztal, előtte pedig egy fekete kanapé szemben egy kisasztallal valamint két fotel a másik oldalon, a szoba oldalai telis-tele vannak  polcokkal jobb és bal oldalt is, amik persze roskadásig vannak pakolva könyvekkel.

Emlékszem akkoriban rengeteget voltam itt. Persze nem azért mert annyira rajongtam volna az irodáért. Ugyan... Dehogy! Rendszeresen veszekedtem Gabriellel, hogy hadd mehessek ki. A vitákat persze mindig ő nyerte meg de legalább a kertbe kimehettem. Ohh... Igen, a kert. Az a gyönyörű virágokkal teli kert, az egyetlen hely ebben a kastélyban ahol nem éresztem magam annyira bezárva, ahol nyugalomra leltem. Remélem még megvan és meg tudom majd nézni.

Mosolyodtam el a gondolataimra, közben mindannyian helyet foglaltunk. Gabriel és Selin egy-egy fotelba, míg mi a kanapéra telepedtünk le, Lucifer cseppet sem zavartatva magát közel ült hozzám és az egyik kezével lazán átölelve nézte az angyal párost. Gabriel  sértett, indulatos arcát  valamint Lucifer elégedett fejét  amolyan "Ezt figyel!" hergelő nézését látva megjutalmaztam mind a kettőt egy egy szigorú pillantással, amire kicsit lenyugodtak.

-Nos... Miről szeretnél beszélni Gabriel? - kérdeztem mielőtt megint  neki álltak volna az erejük fitotgatásának.

-Khm... Igen. Szoval Rosalie, most már emlékszel mindenre??- nézett szigorúan csak rám, Lucifert figyelmen kivűl hagyva ami persze hogy nem tetszett neki. De nem szólt csak egy szemforgatással díjazta az angyal tettét. Gondolom őt is érdekelhette a kérdés másképp már visszavágott volna. Férfiak és az a fránya nagy büszkeségük...

-Igen. Az összes emlékemet visszakaptam.- mosolyogtam rá. Ő pedig bűntudattal  nézett rám. Jól tudtam hogy mért.

"-Rozália! Azonnal hagyd abba! - nézett rám mérges csalódott és kérlelő szemekkel.

-Mégis mit Gabriel?? - néztem rá daccosan. Nem hatott meg a szentbeszéde, ebben az egyben nem akadályozhat meg.

-Nagyon jól tudod! Ő egy nyomorult démon... Ráadásul a Pokol úra, csak kihasznál téged, az erőd kell neki! Hát nem fogod fel?? Egy démonnak nincsenek érzései!! - emelte fel a hangját, indulatosan nézett az elötte álló lányra aki lehajott fejjel ált.

-Ez nem igaz! Ő más... Tényleg szeret engem... Tudom!!Gabriel értsd meg! Különben sem tud az erőmről! Nem fog kihasználni!-szegezte határozott tekintét a férfira.

-Rozália... Kérlek... Hát nem érted?? Ó nem az akit te szerethetsz! Ő egy démon, az ellenségünk!! Ne talákozz vele többet!! - fogta meg a karját a lánynak.

- Nem Gabriel! Szeretem őt, és ő viszont szeret! Nem álhatsz az utunkba! - kitépte magát a karjai közül és kiszaladt a szobálból. "

Akkor talákoztunk utoljára, ugy váltunk el hogy összevesztünk. Gondolom erősen bűntudata van, de amit akkor mondtam az igaz, és lám Lucifer 500 év után is várt rám.

- Az erőd is visszatért?? - kérdezett ezúttal Selin.

-Igen, bár egy kicsit nehéz kontrolánom, de boldogulok. - mosolyogtam rá amit ő is viszonzott.

-Az erőd?? - húzta fel a szemöldökét Lucifer. El is felejtettem ő nem tud semmit az erőmről. Már éppen megszólaltam volna mikor Gabriel megelőzött.

-Te nem tudod milyen ereje van Rosalienak?? - nézett rá meglepetten és kicsit el is sápadt volna.

-Nem. Mégis honnan tudnám?? - válaszolt Lucifer kissé gúnyosan.

Gabriel még mindig meglepett fejjel néz rám, én pedig amolyan " Én megmondtam!" fejet vágtam.

Lucifer pedig megunta Gabriel szugerálását hogy válaszoljon. Így inkább felém fordult. Rá mosolyogtam majd belekezdtem.

-Nos.. Emlékszel hogy a démonok ezt a palotát akarták megtámadni olyan nagy erővel?? - fordultam vele szemben és belekezdtem a mondandómba.

-Igen. Mephisto vezete őket, nem értettem hogy mért pont ezt a kastélyt hisz nem volt itt annyi angyal és mégcsak a főpalota közelében sem volt. Azt gondoltam tudomására jutott a kapcsolatunk és téged akar. - gondolkodott el Lucifer.

-Nos az igaz  hogy Rosaliet akarták de nem azért vagyis  nem csak miattad, hanem első sorban az ereje miatt. - vette át a szót Gabriel, petsze az indulatait belesűritve a mondandójába.

-Az ereje?? - húzta fel a szemöldökét, még mindig nem értette milyen ereje lehet.

-Igen az ereje miatt. Rosalie egy olyan erő birtokosa amit egyetlen egy személy birtokolhat. Rosalie ereje a Teremtés. Ez az erő meggyógyít minden betegséget, sérülést. Valamint képes a teremtés csodájára, legyen az növény vagy állat, és képes irányítani mind a négy elemet. A tűzet ami pusztít, a víz mely gyengéd, a levegő ami szabad, a föld amely erős. Ez az erő hatalom. - mesélte Selin lágy hangon, sokkal kedvesebb hangon.

-Szoval ezt az erőt akarta Mephisto?! - tette fel a kérdést szinte magának majd mérgesen ráncolta a homlokát.

-Ezért akart téged!! Az a szemét... Ezért ment az engedélyem nélkül, és ezért nem állt le az ostrommal. Tudhattam volna... Mindig is egy alatomos féreg volt. - lett egyre mérgesebb Lucifer, kezét pedig idegességében ökölbe szorította.

Ezt látva a kezemet az ővére raktam  hogy megnyugodjon és közelebb húzodtam hozzá. Ettől egy kicsit megnyugodott, viszont Gabriel meg a túloldalt lett egyre mérgesebb.

Viszont meglepetés történt Gabriel kezére is egy nyugtató kéz simult méghozzá Selin társaságában. Miből lesz a cserebogár?! Mindig is sejtettem hogy a komoly Selinnek tetszik a mogorva Gabriel. Bíztatóan rámosolyogtam, valahogy megnyugvással tölt el hogy ők ketten egymás támaszai lesznek.

Mire mind a ketten lenyugodtak már kicsit késő lett.

-Azt hiszem ideje nyugovóra térnünk, mind fáradtak vagyunk. Sok minden történt ma. - adott hangot a gondolataimnak Selin.

-Igen! Ideje mennünk. - adtam igazat neki. Mire mind a két angyal barátom kétségbeesett fejjel és szomorúan nézett rám.

-Elmész?? - kérdezte világfájdalmas arccal Selin.

-Igen, Luciferrel vissza kell mennünk, de ne aggódj bármikor eljöhettek és mi is jönni fogunk. - léptem oda Selinhez és megfogtam a kezét majd megöleltem.

-Gabrielnél pedig sok sikert!- súgtam a fülébe úgy hogy senki ne halja. A szavaimra olyan piros lett mint a paradicsom és hápogott mint egy hal.

Kuncogtam rajta egyett majd  kacsintottam rá és visszamentem Luciferhez aki  csonropogtató kézfogás versenyt avagy  kinek ropog a csontja a legjobban probáljuk ki versenyt rendezett Gabriellel. Sóhajtottam egyett lemondóan, azt hiszem ezek ketten nem változnak.

-Mehetünk? - kéreztem Lucifert. Aki bolintott majd a derekamra tette a kezét és távoztunk a Mennyországból egyenesen  a Pokolba....Otthon édes otthon...

Emberek!! Hívjatok mentőt, tűzoltót, rendőrt, villanyszerelőt!!! Megvan a 3 K...... 😂😂😍😍😍
Köszönöm!! Nagyooon nagyoon!!! 😍😍❤️❤️