Az előző részből:

"Gabriel és Lucifer harcoltak, mind a ketten tele voltak sérülésekkel de még így sem hagyták abba. Elszomorodva mégis kicsit dühösen mentem közelebb hozájuk.

-Most már elég legyen Lucifer, Gabriel!!- áltam kettéjük közé és mind a kettőre mérges pillantást vetettem.

-Rosalie... - mondták ki egyszerre a nevem és meglepődve bámultak rám..."

-Mégis mit képzeltek mit csináltok?? - dühöngött tovább Rosalie, miközben ádáz tekintettel figyelte az angyalt és a démont. Akik bambán bámultak rá, mint borju az új kapura.

-Rosalie... - tért magához előbb Gábriel.

-Te csak ne Rosaliezz itt nekem.... Hányszor mondtam már neked hogy ne veszekedjetek?? Erre ti mit csináltok??!! Egymásnak estek és egymást veritek pépé... Mégis mit képzeltél?? Ha megtudod majd dalolva ugrok a karjaidba és fejsimogatva dicsérlek meg?? Hmm?- mutogatott még mindig dühösen Gabriel felé, fújkodva. Ám az érintett személy egyszer csak felnevetett.

-Hát tényleg te vagy az!!- ölelte át boldogan a lányt, majd megfogva a derekát megpörgette a levegőben.

- Tegyél le!! Még mindig mérges vagyok! - tette karba a kezét Rosalie de már ő is mosolygott. Egyszer csak egy hangos morgás hallatszott a terem ben.

Igen... Lucifer volt az. Nem tetszett neki hogy az a túlméretezett albínó tyúk, ölelgeti a menyasszonyát. Hát igen... Az a fránya birtoklási vágy.

Gabriel elengedte Rosaliet, aki most Lucifer fele ment mérges fejjel. Ám mielőtt megszólalhatott volna Lucifer hevesen megcsókoltta. A lány először azt se tudta mi tegyen, ki akarta oktatni a férfit, dühöngeni egy sort, de ez a csók. Eltérítette a szándékától és ő is hevesen visszonozta kedvese birtokló csókját.

Mosolyogva váltak el, majd egymás szemében néztek, Lucifer a homlokát a lányéhoz tette.

-Rettenetesen aggódtam érted! - súgta halkan Rosalie ajkaiba.

-Jól vagyok, nem esett bajom. - nyugtatta meg a férfit, és a kezét az arcára tette majd egy gyengéd csókot adott neki.

A csók közben  ezüstös fény támadt és Lucifer sebei begyógyultak. Gabriel csak nézett meglepetten, és probálta felfogni hogy mit látott. Majd felismerés csillant a szemeiben.

-Rosalie... Mindenre emlékszel?? - kérdezte a férfi és közeleb ment  a pároshoz.

-Igen, mindenre.- húzodott el egy kicsit Lucifertől, viszont a férfi a derekára tette a kezét és árgus szemekkel figyelte az angyalt.

-Akkor mért vagy azzal a démonnal?? Hisz elárult téged!! - tajtékzott a dühtől és indulatosan Luciferre mutatott. Aki viszonozta a gyilkos tekintetet.

-Kérlek hagyátok abba!- nézett szomorúan a két férfira, akik kelletlenül de Rosalie kedvéért abbahagyták a gyilkos nézést, legalábbis indeiglenesen.

-Gabriel... Lucifer nem árult el.. - nézett az angyalra bizakodóan.

-De miatta támadtak a démonok, hisz ő a Pokol úra. - tartott még mindig ki az elvei ellen Gabriel.

-Nem ő adta ki a parancsot, az egyik herceg volt. - erre már Gabriel is elbizonytalanodott.

-Honnan veszed hogy nem ő mondta neki? - nyerte vissza a hangját a férfi.

-Sosem ártanék Rosalienek!- szólt közbe Lucifer is.

-Mégis miattad halt meg! - kiabálta és a terem csak úgy visszhangzott.

Lucifer összerezzen, az amikor Rosalie megmentette és ezért ő halt meg, mindig is fájó pont volt neki. Ő is nagyon jól tudta hogy akkor a lány miatta halt meg. Miatta egy démon miatt!

-Gabriel... Most már aztán elég!! Az ÉN döntésem volt hogy megmentem őt. Tudtam hogy nem élem túl, mégsem hagyhattam meghalni. Neked Gabriel semmi jogod vádolni őt! - védte mérgesen Lucifert és mégjobban hozzábujt, tudatva vele hogy ott van és hogy számíthat rá.

Gabriel csak nézett és gondolkodott, még mindig nem tudta elfogadni a démont. Rosalie miatt... Egy angyal és egy démon nem lehet együtt. A démonoknak nincsenek érzései. Akkor Lucifert mért rázta meg  ennyire Rosalie halála?? 500 év után is kereste őt... Gabriel tudta, hisz a démonon tartotta a szemét. Minden lépéséről tudott, azt is tudta hogy szenvedet és hogy végig kereste a lányt.

-Szeretem őt! Mindennél jobban... Gabriel kérlek... - belenézett Rosalie, szomorú, kérlelő tekintetébe és ott meglátta a színtiszta szerelmet is. A démonra emelte a tekintetét és ez az érzelem ott volt, ugyan olyan fényesen és tisztán mint a lányéban.

Gabriel felsóhajtott... Vesztettem... Ők ketten... Még a vak is látja, mérhetetlenül szerelmesek, bár ezt már régen is tudta. Ismerte Rosaliet, mikor a démonnal volt csak úgy ragyogott. Látta ahogy egymásra néznek, ahogy pirulva elcsattan egy-egy csók, az aggódás egymás iránt mikor nem voltak együtt és végül mikor Rosalie feláldozta magát a szerelméért, és a démon egetrengetően fájdalmas üvöltése mikor Rosalie meghalt. Peregtek le a képek az angyal szeme előtt, majd visszatért a gondolataiból és rájuk nézett. Rosaliera és Luciferre... Egy angyalra és egy démonra... Mi lesz ebből?? Senki nem tudja, de most meg fogja védeni a lányt kerül amibe kerül.

-Rosalie... Sajnálom. - kért bocsánatot majd megölelte a lányt aki viszonozta. Az ölelés után, a démonhoz fordult.

-Vigyázz rá!! Ha megsíratod azt nem éled túl! - felelte szigorú arccal és a kezét nyújtotta. Lucifer elfogadta majd erősen kezet fogtak.

Rosalie hihetetlenül boldog volt, a szerelme és fogadott bátya elásta a csatabárdot. Persze tudta, hogy ettől nem lesznek puszi pajtások, de Rosalie nem is kérte, elég hogy nem akarnak minden egyes pillanatba egymásnak esni... Legalábbis egyenlőre.

Mosolygott Rosalie de egyszer csak az ajtóban észrevett egy szőke ciklont.
A mosolya még nagyobra húzodott és az ajtóban ácsorgó alak felé nézett majd kinyújtotta felé a kezét.

-Selin... - hívta már sírva örömében a lányt magához.

A lánynak nem kellet több, villámsebességgel Rosalienál termett majd lendületből átölelte viszont mind a kette a földön végezték.
Nevetve sírtak közben még mindig egymást ölelték. A két férfi viszont bölcsen, csendben figyeltek a háttérből.

-Rose... Rosalie.... Úgy hiányoztál... El sem hiszem hogy itt vagy. Ugye tényleg te vagy az? Nem álmodok ugye? Mond hogy nem álom? - az eddig mindig nyugodt és megfontolt Selin egyik pillanatról a másikra vált elveszett kislánnyá majd a mondandója végével lett egyre kétségbeesettebb.

-Selin... Nyugodj meg. Tényleg én vagyok, nem álmodsz. Ne aggódj nem megyek sehova! - nyugtatta meg a lányt miközben a haját simogatta. Selin szipogott egy párat majd letörölte a könnyeit és Rosaliere mosolygott.

- Hála égne! Annyira hiányoztál! - mondta most már sokkal összeszedetteben.

Rosalie kacagva kelt fel majd a lánynak is segített és Lucifer felé vette az irányt.

-Azt hiszem sok mindent kell megbeszélnünk. Gyertek menyünk be a dolgozó szobába, ott nem fognak zavarni. - mondta Gabriel majd az egyik ajtó fele mutatott.

Gabriel előre engedte Selint majd követte őt, utánnuk ment Rosalie és Lucifer...

Folyt... Köv...

Sziasztok!! 😍😘
Egyenlőre ennyi lenne, remélem kiváncsiak vagytok hogy mi lesz ebből, de megnyugtatlak titeket a bonyodalmak még csak most jönnek!! 😋😍😇