Másnap reggel Rosalie nem kelt fel korán nincs suli más dolga amúgy sincs ígyhát úgy döntött hogy 10 óráig lustálkodni fog. Mikor már fél 11 volt úgy döntött hogy most már ideje felkelni ezért kikecmergett az ágyból rendbe szedte magát. Utánna lement valami reggeli vagyis már ebéd felét keresni a konyhába. Mivel nem talált semmit így nem volt más válsztása be kell vásárolnia, de előtte elmegy valahova és eszik valamit mert már kilyukadt a gyomra. Gyorsan összepakolt felvett egy fekete dzsekit a pénztárcájába tett elegendő pénzt egy bávásárláshoz majd felvette a cipőjét és bezárkodott. Ma egészen jó idő volt bár kicsit felhős volt az idő mégsem volt hideg. Kellemes szellő fújt amitől Rosalie összehúzta a kapátott. Kissé fázos volt. Megnyugodva vette észre hogy végre itt van a kávézó előtt. Bement és leült az egyik kerek két személyes asztalhoz. Épp hogy lepakolt jött is Will.
-Szia! Hát te??Egyedül??.- csodálkozott Will hiszen mindig Katettel együtt látta Rosaliet.
-Szia Will. Igen. - válaszolt szomorúan Rose.
-Hogy hogy nincs veled Kate??- kérdezte kissé félve Will ugyanis nem akarta megbántani a lányt.
-Elutazott az anyukájához Londonba. - válaszolt egy halvány mosollyal Rose.
- Hm.. mit szólnál hozzá hogyha veled ebédelnék??- kérdezte Will bevetve a sármos mosolyát.
-Köszönöm.- mosolyodott el immár igazándiból Rose.
-Szoval.. mit hozhatok hölgyem??- kérdezte Will, és elővette a jegyzetfüzetét amit használni szokot hogy felvedje a rendelést.
-Hmm...egy sonkás szendvics lesz teával. -gondolkodott el egy pillanatra Rose majd gyorsan döntésre is jutott.
-Azonnal hozom!!- írta fel a jegyzetfüzetébe majd el is ment hogy gyorsan kivihesse a lánynak. Nem telt bele sok idő Will vissza is jött immár egy tálcával amin rajta volt a szendvics és egy gözölgő tea.
-Tessék. Egy 10 perc múlva a tiéd vagyok. -kacsintott Will és sebessen elszáguldott egy másik vendéghez.
Rosalie addig eltüntette a szendvicset majd már kortyolgadta a teát mikor Will visszajött. Igaza volt a fiúnak 10 perc alatt simán végzett és ejtett pár szót a főnökével aki bólintott majd odament Rosehoz és leült a vele szemben lévő székre.
-Nos.. finom volt?? - kérdezte Will utalva a szendvicsre amit a lány sikeresen eltüntetett.
-Oh.. Igen nagyon.-mosolyodott el Rose.
-Na és mi a terved mára ??-kíváncsiskodott Will.
-Be kell vásároljak otthonra. -válaszolta Rose miközben még mindig a teát iszogatta.
-Értem. Ez az egyedül éléssel jár.- érzett együtt Will a lánnyal ugyanis ő is 15 éves kora óta egyedül él családi okok miatt.
-Sajnos igen-sóhajtott egyett Rose.
-Na de most mennem kell még egy csomó helyre el kell menyek.- ált fel a székről és vette fel a dzsekijet amit Will úriember módjára segített neki felvenni, utanna a táskájába nyúlt és kivette a pénztárcáját hogy fizessen mikor Will megállította.
-Ugyan hagyd csak!- mondta és a lány kezére tette a sajátját.
-De.. -ellenkezett volna Rose, de a fiú nem hagyta így nem volt mit tennie egy sóhajjal eltette a pénztárcáját.
-Köszönöm. Jövök neked eggyel.- ölelte meg Willt majd majd elment.Will még egy darabig nézte a lány távolodó alakját majd megrázzva a fejet kicsit észhez tért és elindúlt vissza a munkába. Rosalie pedig lassan sétált és gondolkodott hogy hova mennyen vásárolni épp egy piros lámpánál állt meg mikor egy kisgyerek nem nézte a lámpát és kifutott az útra ahol egy kamion jött nagy sebességgel már dudált de nem tudott megállni. Rosalie teste önkéntelenül mozdul és gyorsan ellökte a kisfiút, majd csak annyit látott hogy a kamion vészesen közeledik és a hideg vízcseppeket amik az esőtől származott majd elnyelte őt a sötétség.

Hideg van. Fázom. Ilyen lenne a halál? Vajon hova kerülök a pokolba vagy a mennyekbe? Egyátalán van olyan hogy pokol és menyország. Vagy csak itt leszek a sötétben? Nem akarok..mért én? Mért most? Mit fog szólni Kate? Nem leszek ott mikor megjön... Vajon megbocsát nekem valaha?? Hogy nem tudtam betartani az ígéretem. Hmm...mi ez érzem a kezem. Vajon meg tudom mozdítani? -lassan megmozdult a kisujja.- Tudom mozgatni akkor nem haltam meg? Na gyerünk ki kell nyitnom a szemem.
Erősen probálkoztam egyszer csak sikerült. Kinyitottam a szemem de amit láttam attól padlót fogtam. Mégis hova a bűbánatba kerültem? Egy szobába voltam egy ágyon amin piros takaró és bordó puha párna volt. Az ágyal szemben egy szekrény volt ami fekete volt. A sarokban pedig egy fésülkődő asztal. Az ágy mellet pedig egy éjjeliszekrény volt kis fiókkal. Az ágytól balra és jobbra is volt egy ajtó. Úgy döntöttem megnézem a bal oldalit hátha a kijárat az. Lassan felkeltem majd elindultam a barna ajtó felé ami ki tudja mit takar. A kezemet odatettem a kilincsre majd kicsit hezitáltam hogy biztos tudni akarom-e hogy mi van az ajtó mögött. Kis hezitálás után erőt vettem magamon és kinyitottam az ajtót. Nos ami mögötte volt az nem volt más mint egy fürdőszoba egy zuhanykabinnal tükörrel mosdókagylóval és Wc-vel. Megnyugodva fújtam ki az eddig benntartott levegőt majd miután megnyugottam elindultam a másik ajtóhoz ami már biztos hogy a kijáratott relytette. A kilincsre tettem a kezem már nyitottam volna ki mikor magától kinyilt és szembetaláltam magam egy izmos férfi mellkassal. Csodálkozva néztem majd mikor magamhoz tértem felnéztem hogy megnézzem kivel is van dolgom. A férfi egy fejjel magasabb volt nálam fekete szeme volt és márkáns arca de ami a legmegdöbbentöbb volt, az az hogy a haja az ezüst szürke volt. Nem azért volt szürke mert öreg hanem nagyon úgy tünt hogy ez az igazi haja látván a szemöldökét ami szintúgy ezüstszürke volt. A férfi nem lehett több mint 20. Egész fiatal volt mégis áradt belőle hogy sok mindet tapasztalt az életből, amit furcsának találtam, de még furább volt mikor láttam azt a különös csillogást a szemében amit nem tudtam hova tenni. Ő is alaposan vegignézett rajtam majd láttam a szája sarkában megbúvó mosolyt amitől kiakadtam.
-Ki a fene vagy te ? Hogy kerültem ide? Te raboltál el ?- zúdítottam rá a kérdéseimet. Bevallom talán nem a legjobb ötlet volt de akkor is ki tudja mik a tervei velem arra meg ne számítson hogy kedves leszek vele.
-Nyugodj meg nem raboltalak el te kerültél ide. -mosolyodott el. Ami nagyon vonzová tette és még mindig ott volt az a fránya csillogás a szemében. Addig tartott a varázsa még tudatosult bennem hogy mit mondott.
-Hogy mi?? Ki vagy te és hol vagyok?.- kérdeztem immár kétségbe esve. Na de azért sírni nem fogok hiszen nem adom meg neki azt az örömöt de azért kicsit félek.Egyszer csak elkezd nevetni majd drámaian széttárja a karjait.
-A nevem Lucifer. Drága Rosalie! Üdvözöllek a Pokolban!- na ez volt az a pillanat ahol kerestem a kandi kamerát. Hiszen az nem lehet hogy a pokolba kerültem.. vagy igen?? Mi folyik itt??

Folyt..köv...