Másnap reggel forrón ölelö karok vette körbe és ritmusos szívdobogást hallotam, megnyugtató volt ez a dobogás, ami azt jelentette hogy életben van. Meg tudnám szokni ezeket a reggeleket meg persze estéket. Hát igen az az este, belepirultam amint visszagondoltam a tegnap történtekre. Felemeltem a fejem és ránéztem a békésen alvó démonomra. Hihetetlen számomra hogy ez a jóképű, kedves, gyengéd férfi szeret engem. Pont engem, a világon több millió lány közül engem. Elképzelhetetlenül szerencsésnek éreztem magam. A tekintetemet nem tudtam levenni róla csak néztem, majd a kezemmel először a haját piszkáltam majd végigsimitottam az arcélén. Mikor már elvettem a kezem egyszer csak megszólalt.

- Nyugodtan folytathatod, igazán nem bánom. - szólalt meg még mindig csukott szemmel de a szája sarkában egy letörölhetetlen vigyorral.

-Jó reggelt! Felébresztettelek? - kérdeztem és  kérésére a kezem még mindig az arcán volt.

- Neked is! Nem, már fent voltam. - válaszólta majd megfogta a kezem és a szájához emelve csókot hintett rá.

-Hogy érzed magad?? Nem fáj?? - kérdezte aggodalmasan, miközben felült, de továbbra sem engedett el az öleléséből. Amin nekem mosolyognom kellet.

-Csodásan érzem magam. - válaszoltam neki sugárzó mosollyal és egy puszit adtam neki az arcára.

-Ennek örülök! Viszont, csak nem hiszed hogy beérem egy puszival ? - mosolyodott el majd az a mosoly, vigyorrá ment át, és színpadiasan bevágta a "meghalok ha nem kapok egy csókot tőled" darabot. Pályát téveztett ez a férfi, pokol úra helyett színésznek kellet volna állnia.

Mosolyogva odahajoltam  és  ezúttal az ajkaira adtam csókot. Bár én kezdeményeztem az irányítást hamar átvette tőlem Lucifer, amit cseppet sem bántam.

A csókot kopogás zavarta meg, elhuzodtam Lucifertől amit nem díjazott, de egy nagy sóhaj és egy mérges morgás után mérgelődve de kiszólt.

-Ki az?? - kérdezte kissé mérgesen.

Ezért odahajoltam hozzá és végigsimitottam az arcán. Ő meg mimt egy engedelmes cica, fúrta a fejét a kezembe. Rendkívül aranyosnak nézett ki. Persze ezt hangosan ki nem mondanám, sértené a büszkeségét, mosolyodtam el.

-Sebastian vagyok, nagyúram. A bálra való felkészülés nemsokára befejeződik, ezért fel kell készülni a vendégek fogadtatására.- mondta teljesen nyugodt hangon még mindig az ajtó túloldaláról.

-Rendben, azonnal megyek. - sóhajtott egyett és rám nézett. Odahajolt hozzám és egy gyengéd csókot adott az ajkaimra.

-Sajnálom, de el kell mennem.- annak ellenére, hogy el kell mennie még mindig szorosan ölelt magához, úgy mint akit örökre itt akar tartani. Itt a forró ölelésében, rendkívül jól esett ez a védelmező, egyben gyengéd gesztus.

Sajnos nem sokáig tartott, ugyanis Lucifernek mennie kellet. Bosszankodva bár de elment, persze előtte a lelkemre kötötte hogy vigyázzak magamra és sehova ne mennyek egyedül. Amit szemforgatva hallgatam, de látván az aggodalmat a szemében inkább beleegyezően bologadtam.

Mivel a lányok nemsokára jönnek hogy felöltöztessenek, így nem sok időm maradt. Már mentem volna a fürdőbe mikor kopogtattak. Hát ennyit arról, hogy egyedül fürdök.
Elmormoltam egy halk " szabad" - ot. Mire elefánt csordát megszégyenítő robajjal beviharzott a szobába Mariett és persze az ikrek.

- Igyekezzetek lányok! A bálig alig van időnk és még sehol sem tartunk. - tapsolt kettőt Mariett és szigorúan osztogatta a parancsokat, a lányok pedig fürgén teljesítették. Éreztem hogy én sem maradhatok ki ebből az egész cécóból. A sejtésem be is igazolodott ugyanis Mariett odajött hozzám.

-Kisasszony ideje elkészünie! - hajolt meg majd megfogva a karom a fürdőbe vezetett ahol egy kád meleg rózsa illatú habfűrdő várt.  Csak tudnám minek már most nekiállni készülni?? Hisz a bálig bő 3 óra visszavan, de nem mertem ezt Mariettel is közölni inkább engedelmesen merültem a habok közé.

A fürdő végeztével egy lenge vékony köntöst kaptam magamra és kimentem a szobámba. Hanna és Anna, a hajammal és a sminkemmel kezdett bajlodni,Mariettet pedig nem láttam a szobába, Anna a hajamat hullámosra csinálta meg és egy kicsit felfogta egy zafir színű szépen megmunkált csattal. Ez a frizura egyszerű volt, de mégis elegáns. Hanna pedig a sminket szerencsémre nem vitte túlzásba, egy kis kék szemhéjpúder, szempillaspirál és halvány rózsaszín szájfény. Elégedetten néztem a tükörbe, el kellet ismernem a lányok mint mindig szép munkát végeztek.

Rá pár perce kinyilt az ajtó és megjött Mariett. Kezében a ruhámmal és pár dobozzal. Az ikrek segítségével lepakolta a holmikat az ágyra, csak a ruhát fogta meg és jött oda hozzám majd a paraván mögé tolt és odaadta a ruhát.

Belebujtam a sötétkék ruhába, viszont hátul a fűzőjét a lányokra hagytam. Kiléptem a paraván mögül, Mariett meghúzta a fűzőm, amire egy halk nyögéssel reagáltam. Meglehetősen nehéz volt levegőt vennem a ruhában, félő hogy ha a bál sokáig tart akkor egyszerűen meg fogok fulladni.

-Hanna, Anna szóljatok a nagyúrnak hogy a kisasszony készen van.- intett a lányoknak akik meghajoltak majd távoztak.

Mariett a dobozokhoz lépet, kivett belőle egy gyönyörű zafir nyakláncot és hozzáillő fülbevalót. A nyakláncot feltette nekem, de a fülbevalot azt magamnak tettem fel. Addig odahozta nekem a cipőm, ami egy sötétkék egyszerű magassarkú volt.

-Egyszerűen gyönyörű, úrnőm! - hatódott meg az asszony és elmorzsolt egy egy könycseppet. Odaléptem hozzá és megöleltem.

-Köszönöm. - simogattam meg nyugtatóan a hátát. Mire szipogot párat majd boldogan rámmosolygott, a pillanatot egy kopogás törte meg.

-Szabad!! - szóltam ki. Rayen lépett be a szobába, meghajolt majd rám nézett.

-Úrnőm, Lucifer nagyúr már várja. Engem kért meg hogy kisérjem el a bál helyszínére. - most egyenruha volt rajta, ami egészen furcsa volt, de nem törödtem vele ugyanis amint felfogtam a mondanivalóját, inába szállt az eddig összeszedett bátorságom.

-R-rendben. Mennyünk!! - nagy nehezen kinyögtem ezt a két szót.

-Ne aggódj.... Nincs mitől félned, elbűvölöen nézel ki. Valamin nem leszel egyedül Lucifer ott lesz, és én is. - nyutatgatott Rayen. Mély levegőket véve sikerült is lenyugodnom.

Odaértünk a bálterem elé, és a gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott. A szél ami mellesleg bent nem is fújt, de a képzeletemben mégis elfújta a nyugalmamat amit nagy nehezen sikerült magamra erőltetnem, de már nem volt visszaút. Kinyilt az ajtó én pedig bementem.....

Egy csomóan voltak a teremben halk nyüzsgés hallatszott, de amint beléptem mindenki felém nézet én meg ott áltam a lépcső tetején mint valami szerencsétlen. Próbáltam nem kimutatni mennyire félek és izgulok ami sejtésem szerint sikerült is.

-Hadd mutasam be nektek a menyasszonyomat!- lépet ki a tömegből Lucifer majd a kezét nyújtotta felém. Én pedig lassan a lépcsőn lépkedve mentem felé majd a kezemet az ővébe csúsztatva hagytam hogy a tömeg felé vezessen.

Sokan jöttek oda gratulálni és kérdezősködni, bár a legtöbbre Lucifer válaszolt, néha nekem is szántak egy-egy kérdést.

A tömeg körbeált minket, szinte az összes vendég minket vett körül. Kivéve két személyt akik távolról figyelték az eseményeket. A férfit fel is ismertem, Ő volt az aki múltkor a kertben járt és a nevemet is tudta. Viszont a nő arcát nem láttam, de nem sokáig tudtam nézni őket mert Lucifer megfogott és a táncparkett közepéhez vezetett. Tehát most kezdődik a nyitó tánc, amit természetesen nekem és Lucifernek kell elvégezni. Lucifer az egyik kezét a derekamra simitotta a másikkal  pedig az én kezemet fogta meg. Én sem tétlenkedtem, az egyik kezem Lucifer vállára tettem. Felcsendült a zene és elkezdtünk táncolni.

Meglepődve tapasztaltam hogy milyen könnyedén, szinte légiesek voltak a lépéseink, csak úgy szárnyaltunk. Tudtam hogy ez nem az én érdemem, bár a tánctudásom sokat javult, de ennyire azért nem.

-Gyönyörű vagy kedvesem! - súgta a fülemben, a tánc közben Lucifer. Mire én szégyenlősen pirultam el.

-Köszönöm. - súgtam én is neki. Észre sem vettem mire a dalnak vége lett. Lucifer meghajolt és a kezemre egy lágy csókot adott.

A következő táncot egy 30-40- es évben járó férfival táncoltam aki kedves volt, és a távolságot is tartotta. Utána a következő táncfelkérést kaptam egymás után, azt hittem soha nem lesz vége. Egyszer csak az a férfi kért fel táncolni aki a kertben is ott volt. Ahogy láttam Lucifernek nem nagyon tetszett a dolog mert nem figyelve az aktuális beszélgető partnerére, a férfit figyelte villámló, gyilkos tekintettel. A férfi viszont rá se nézett, csak engem nézett ami egy kis idő után meglehetősen zavart.

-Rosalie... Emlékszel?? - kérdezett engem még mindig kitartóan bámulva.

-Parancsol?? - kérdeztem meglepetten.

-Tehát nem... Sebaj... - mormogta magában. Nem értem ezt a fickót, fogalmam sincs ki ő. Mért kellene ismernem??

A tánc után egy kis levegőre volt szükségem, így kimentem az erkélyre. Ott viszont nem voltam egyedül. Egy fehér estélyit viselő nő is kint volt. Igy mellé álltam, nem néztem rá csak néztem a kertet. Mikor észrevettem hogy ő  engem néz így én is jobban szemügyre vettem. Meglepődtem, és valami fájdalmat és megkönnyebbülést éreztem a szívem tájékán. A nő nagyon ismerős volt nekem, tudtam hogy ismerem valahonnan de nem tudtam honnan. Látszott rajta, hogy ő ismer engem, ahogy nézett a szemeiben boldogságot, fájdalmat, és megkönnyebbülést is láttam.

-Roze... - szólalt meg halkan. Mire nekem eleredtek a könnyeim. Ez a hang..... Hallotam már...

-Roze... Rozelie.... Hol vagy?? Gyere elő.... - mosolyogva néztem az előttem levő nőre, és öleltem meg nevetve.

-Selin... - motyogtam és elnyelt a sötétség....

Folyt... Köv....

Ennyi lenne emberek!! Köszönöm minden nézőmnek és remélem tetszett a rész!! 😍😍❤️
Valamint elértem a 2 K-t!!! 😍😍😍
Nagyoooon köszönöm!!! 😍😍😍