Az előző részből :

-Szeretlek Rosalie! Mindennél jobban! - szólat meg a démon két csók között.

-Én is téged! - válaszolta a lány a férfi nagy meglepetésére. Fel is kapta a fejét és egy pillanatra mindennel felhagyott és csak bámulta a lányt.

-Tényleg szeretsz?? Engem?? - kérdezett vissza... Egyszerűen muszály volt hiszen alig hitte el hogy a lány tényleg szereti. Őt egy alávaló, gyilkos démont.

-Igen... Szeretlek! -válaszolt Rose most már sokkal határozottabban. Most már tudja.. Mi volt az az érzés amit csak akkor érzett amikor a férfi a közelben volt. Értelmet nyertek azok a nyálas versek és filmek a szerelemről. Már tudta hogy Ő reménytelenűl, teljesen beleszeretett ebbe a férfiba.... Igen....Luciferbe... A Pokol úrába...

Lucifer szemszöge:

Szeret... Azt mondta szeret engem. El sem hiszem.... Akkor és ott én voltam a világ legboldogabb démona. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, kicsattantam a boldogságtól, amit az én kincsem okozott. Igen... Az én létezésem értelme.

Odahajoltam Rosehoz és megcsókoltam, féltem hogy ez túl gyors lesz neki de tévedtem... Visszacsókolt, olyan ártatlan mégis érzelmekkel telve csókolt hogy beleremegtem, pedig nem ő volt az első lány aki megfordult az ágyamban, de hozzájuk képest Rose szásszor ha nem ezerszer fontosabb mint ők vala is voltak. Igen múlt időben hisz már nem számit nekem semmi és senki csakis az előttem lévő szépség, a szerelmem.

Egyszerűen nem tudtam betelni a csókjaival. Többet és még többet akartam. Teljesen eggyé válni vele. Finoman az ágyra döntöttem,nem nehezettem rá, hagytam hogy megállítson vagy ellökjön  ha akar, de nem tette és ez engem még boldogabbá tett. A csókot továbbra sem hagytuk abban lágy volt de mégis volt benne némi szenvedély. Miután a csókot nagy nehezen abbagyatuk, a bársony fehér nyakát kezdtem kényeztetni ami puha volt és enyhe rózsa illatot áraztott ezzel még jobban felkorbácsolva a vágyaimat. Azt hittem ennél jobban nem lehet fokozni a vágyamat, hát úgy látszik tévedtem, egy halk nyöszörgö hangot hallotam ami Rosalietől származott. A fejemet elvettem a nyakától hogy a szemébe nézhessék, és akkor megláttam a szemébe azt a mérhetetlen szeretetet amivel rám nézett csodaszép szemeivel. Viszont nem csak a szeretetet láttam hanem igenis ott bujkált a vágy és a szenvedély is valamint egy kis kiváncsiság és félelem is. Még mindig hihetetlen számomra hogy hogy lehet egy ember szeme ennyire kifejező, hogy rejthet ennyi érzelmet  ez a gyönyörű szempár.

Visszahajoltam  Rosehoz azzal a célal hogy egy gyengéd csókot adok neki, remélve hogy az az édes nyöszörgő hangot újra hallani fogom. A csók közben meglepetten tapasztaltam hogy a hajamban egy apró kis kéz kutat és finoman simogatja tincseiemet, belemosolyogtam a csókba és egy kis morgás hagyta el a számat mikor egy egy tincset kicsit meghúzott. Ugy látszik kezdi élvezni a kicsikém, azt hiszem jobb ha megadom neki amit akar és amit én is akarok eléggé nagyon. Épp a ruhája hátoldalán lévő fűzöjét probáltam meglazítani  hogy a ruhájától megszabadítsam mikor valaki kopogott.

Nem tudom ki az de nem is fogalkoztam vele nincs kedvem gyilkolászni azt a szerencsétlent aki meg mert zavarni pont most. De úgy látszik csak én vagyok ilyen véleményen mert az én kis drágaságom finoman eltolt magától. Naaa.... Nem... Nem játszunk ilyet....

-Lucifer valaki kopogott. - szólalt meg azon a halk vágytól rekedt hangján.

-Hallotam..- válaszoltam tudtára adva hogy nem nagyon érdekel ki volt. Közben a nyakát vettem célba és finom csókokat és gyengéd harapásokkal kényeztettem.

-Lehet hogy fontoshh.... - harapta el a végét a kis aranyos. Úgy látszik megtaláltam a gyenge pontját.

-Majd abbahagyja a kopogást és megkeres máskor. - abba is maradt a kopogás mire egy győztes vigyorral néztem Rosera. Aki te egy reménytelen eset vagy nézéssel jutalmazott. Én pedig őt egy szenvedéjes csókkal. Már épp belemerültem volna mikor a kopogás helyett egy hangot hallotam.

-Lucifer nagyúr, bent van?? Fontos hírt kaptunk! Kérem fáradjon az irodájába. - a hang alapján valószínűleg Sebastian lehetett az. A francba kell neki ilyen makacsnak lennie. Rosaliere néztem aki "Én megmondtam!" fejjel nézett rám. Amit én morcosan fogadtam. Majd egy hangos sóhajjal megköszörültem a torkom és kiszóltam Sebastiannak.

-Egy pillanat és megyek!- közben felültem és probáltam összeszedni magam, és a hajamat igazgadtam amit az én angyalom előszeretettel borzolt össze, bár be kell hogy valjam nem bántam.

-Most mennem kell, nyugodtan aludj itt nemsokára jövök!- intéztem a szavaimat Rosenak majd egy lágy csókot adtam neki és fájós szível hagytam ott.

Mikor kiléptem Sebastian még mindig az ajtónál volt és engem várt.

-Remélem orbitálisan fontos dologról van szó. - szóltam neki morcosan hiszen semmi kedvem nem volt a papírmunkához, szívesebben lettem volna Rosalieval.

-Attól tartok úram eléggé. - válaszolt Sebastian nyugodtan. Néha még engem is meglep az öreg a kötél idegeivel.

Mikor beértünk az irodába Sebastian egy levelet adott oda amit én miután leültem rögtön ki is nyitottam. Amint megláttam kitől jött rögtön fintorba torzult az arcom, majd ahogy haladtam a sorok között lettem egyre mérgesebb. Azok az átkozott angyalok. A levélben ugyanis nem más szerepelt mint az hogy a bálon  - amit történetesen 3 nap múlva lesz- a drága tollashátú barátaink is részt akarnak venni. Nagyszerű ennél jobb már nem is lehetne. A nyakamat teszem rá hogy Gabriel áll az egész mögött. A francba velük....

-Sebastian hívasd ide Rayent. - muszály szólnom neki. A védelmet a palotában meg kell erősíteni. Nem mintha félnék de Roset annál jobban féltem. Ha az angyalok idejönnek annak oka lesz, és félek hogy ez az ok Rosalie.

Rayennel és a többi kapitánnyal megbeszéltük a a palota védelmét a bál estéjére sőt a fokozott védelem már holnap akcióba lép. Biztos ami biztos alapon, mire ezeket lefixáltuk már bőven volt éjfél. Fáradt sóhajjal vedtem tudomásul hogy  Rosalie valószínűleg már alszik így esélyünk sem lesz  folytatni azt amit délután abbahagytunk, de nem baj lesz még alkalmunk.

Mikor beértem a szobába Rosalie ahogy megjósoltam már aludt. Nem akartam felébreszteni ezért halkan odamentem az ágyhoz, levettem a cipőm és az ingem majd odabújtam Rosehoz aki odasimult hozzám és fejét a melkasomra téve szuszogott tovább. Nekem sem kellet sokáig várnom az álom rögtön a szememre jött, és így hogy Rosalie melletem van nyugottan léphettem az álmok mezejére.

Folyt.. Köv....

Sziasztok!! Na hogy tetszett??😍 Remélem jól sikerült!!😆🤗
Köszönöm az eddigi szavazatokat és a kommenteket!! Remélem most is sokat kapok!!🙄🤔😍😍❤️