Az előző rész tartalmából:

Maga kicsoda??- kérdeztem rá. Hátha a neve hallatán beugrik valami.

-Gabriel vagyok. Mond nem akarsz velem jönni? Én meg tudlak védeni. Nem úgy mint az az áruló Lucifer.

Én...-szólalt volna meg de valaki közbe vágott.

-Ne olyan hevesen Gabriel.... -szólalt meg dühösen Lucifer az ajtóból. Majd gyors léptekkel Rosalie mellet termet majd birtoklón magához ölelte.

-Megtudhatnám mit keresel itt?? - Lucifer rendkívűl ideges volt.... A férfi aki itt áll vele szemben, Gabriel egy angyal..... Ha egy angyal a Pokolba merészkedik ott már valami nem stimmel....

-Ugyan  Samuel.... Ne legyél ilyen morcos... A végén megijeszted a hölgyet.-szólalt meg a helyzethez képest nyugottan az angyal.

- Ne hívj így!!! Hanyagold a mellébeszélést! Bökd ki mit akarsz itt?! - Lucifer a "tanács" ellenére ugyan olyan dühös volt,úgy nézett ki mint egy kitörni készülő vulkán.

-Gondoltam meglátogatlak és szemügyre veszem a Pokol leendő úrnőjét. - tette az ártatlant.. Egy átlagos ember el is hinné azt amit mondott de Lucifer se nem ember átlagos meg pláne nem... Szoval természetesen nem hitt neki.
Félő volt, hogy nemsokára az angyal nem jut ki élve a pokolból hisz Lucifer szíves örömest  önként és dalolva kicakozza a hófehér szárnyait.

Rosalie látván Lucifer arcán az idegességet ezért finoman a kezét Lucifer kezére tette majd hozzá simult, azzal a céllal hogy lenyugodjon. Ami sikerült is, bár Lucifer gondolatai az angyalszárny csonkítás helyett átterelődött Rosaliere, valamint arra az édes csókra amit az indulása előtt kapott.

-Nagyszerű.... Viszont már láttad  őt így távozhatsz.... Rayen majd kikísér.- Lucifer enyhe cinizmussal teli szavai után. Erősen reménykedett benne hogy a férfi távozik is. Hiszen Rosalieval még egy csomó dolgot kell megbeszélnie.

-Rendben. Most távozok. - egyezett bele Gabriel.

Hiszen nem szívesen harcolna egy hadseregnyi démonnal pláne nem Luciferrel. Mellesleg nem is azért jött. Pontosan... a küldetése célt ért. Teljesen biztos volt benne hogy az a lány Rozália reinkarnációja. Hiszen ugyan az a aurája van mint neki sőt... Kísértetiesen hasónlítanak,ez egyszerűen nem lehet véletlen. De akkor viszont az ereje is meglehet csak még nem ébredt öntudatra.

Gabriel távozása után Lucifer lazított az ölelésen de nem engedte el Rosaliet. Pár percig néma csendben voltak majd Lucifer elengedte a lányt aki szembe fordult vele és a szemébe nézett.

-Azt hiszem van némi megbeszélni valónk kettőnkről. - nézett Lucifer  Rosalie szemébe a  lány reakcióját figyelve. Aki enyhén elpirult,nyilvánvalóvá téve a vele szemben lévő démonnak a piszok gondolatait. Hiszen mi másra is gondolt volna ha nem arra a bizonyos csókra amit vagy 1 hete adott neki?!

-I-Igen.- remegett meg egy kicsit a hangja Rosenak.

Hiszen a férfi túl hirtelen jelent meg. Azt hitte hogy ez alatt az 1 hét alatt kigondolja mit mondjon de be kellet vallania hogy szinte semmire sem jutott. Bár azt tudta hogy érez valamit a démon után. Viszont azt nem tudta hogy mi ez?! Sosem volt még szerelmes honnan tudná milyen az??

-Gyere!- finoman megfogdta a lány kezét és elindultak a palotába.

Rosalie pedig teljesen el volt vesze. Ahogy a pici kezét a férfi hatalmas keze oly finoman fogta. Mint egy nagyon értékes porcelánt. Rose csak a kezét nézte, ahogy megadóan simul bele a nagy férfi kézbe. A kezén keresztül érezte a férfi melegét ami kellemes volt, majdnem annyira mint az ölelése.

Észre sem vette de már egy szobában voltak. Mivel hogy nem az ő szobája volt így levonta a következtetést hogy Lucifer szobájában vannak.

Lucifer leültette az ágyra ő pedi letérdelt elé, és mindkét kezét megfogva Rosera nézett.

-Nem esett semmi bajod? Nem bántott ugye? Vagy mondott valami rosszat neked? Mi lett volna ha későn érek.... Ha bántott volna??!! Én abba beleörülnék!! - bombázta a kérdéseivel a férfi a lányt és kétségbeesett valamint féltő tekintettel figyelte a lány minden egyes reakcióját.

-Héé....Nyugi... Nincs semmi bajom. Nem bántott. Nem is beszéltünk sokat hisz rögtön megjelentél. Ne félj jól vagyok. - nyugtatta meg Lucifert Rose és a kezét finoman a hajába vezette és megsimogatta. Mire a férfi mint egy macska úgy bújt oda a lányhoz a hasába temetve az arcát.

-Nagyon hiányoztál! El sem tudod képzelni mennyire, egyszerűen megörjített a tudat hogy nem voltál melletem. - mondta Lucifer és a karjaival átölelte a lány  derekát.

-Te is nekem! - suttogta Rose de nem elég halkan ugyanis Lucifer meghallotta, és fel is kapta a fejét egyenesen Rose szemébe nézett.

-Komolyan?? - kérdezett vissza meglepett fejjel.

-I-Igen. - válaszólta Rose elpirulva kerülve Lucifer tekintetét.

Lucifer viszont elmosolyodott és az egyik kezével magafele fordította Roset és a száját az ővére nyomta.

Rose kicsit meglepődött, de pár másodperc után kapcsolt és megadóan simult Lucifer karjaiba és viszonozta a csókját a maga édes módján.

-Szeretlek Rosalie! Mindennél jobban! - szólat meg a démon két csók között.

-Én is téged! - válaszolta a lány a férfi nagy meglepetésére. Fel is kapta a fejét és egy pillanatra mindennel felhagyott és csak bámulta a lányt.

-Tényleg szeretsz?? Engem?? - kérdezett vissza... Egyszerűen muszály volt hiszen alig hitte el hogy a lány tényleg szereti. Őt egy alávaló, gyilkos démont.

-Igen... Szeretlek! -válaszolt Rose most már sokkal határozottabban. Most már tudja.. Mi volt az az érzés amit csak akkor érzett amikor a férfi a közelben volt. Értelmet nyertek azok a nyálas versek és filmek a szerelemről. Már tudta hogy Ő reménytelenűl, teljesen beleszeretett ebbe a férfiba.... Igen....Luciferbe... A Pokol úrába...

Folyt.. Köv...

Nos... Ennyi lenne a rész!! Remélem tetszett!! 🤗🤗
Amint tudok jövök a következővel minnél hamarabb hogy megtudjátok mi lesz ezután! 😁
Nagyon szépen köszönöm a szavazatokat és a kommenteket!! 😆😍❤️