500 évvel ezelőtt :

-Roze.... Rozália !!! Hol van ez a lány mindig eltünik... Gabriel nagyúr mérges lesz de nagyon. - "sóhajtott magában egy szőke hosszú  hajú kék szemű lány aki nem lehetett több mint 17.
Egyszer csak valami eltakarta a napot a lány sikkantott egy nagyot, erre mögötte halk kuncogást lehetett hallani.
-Rozália ... Hol voltál már mindenhol kerestelek. Gabriel nagyúr  hívatott.
- Ugyan már Selin ne legyél ilyen komoly.... Tudod hogy nem szeretek itt lenni...  Olyan mintha bezárnának... Csak elmentem egyet sétálni a rózsa kertben... - szólalt meg angyali hangján egy vörös hajú kék szemű szépség...
-Tudom Roze de nem nagyon tehetsz semmit... Tudod hogy nem mehetsz ki a kastélyból... Bajod eshet.-szomorodott el ő is hiszen Rozáliához nagyon közel állt és megértette a lány szenvedését....
-Na de mennyünk mielőtt Gabrielnek még több ránca lesz. - nevetet Roze és magával húzta Selint is.

Gabrielnél:

-Gabriel nagyúr...Meghoztam Rozáliát!-hajolt meg enyhén egy magas szőke kék szemű férfi előtt aki az iróasztal mögött ült...
-Mégis mi tartott eddig??-zengte be a szobát erős tiszteletet parancsoló hangja....Selin összerezzent és már kért volna bocsánatot de Rozália közbe lépett.
-Nem Selin hibája h eddig tartott...Én voltam az aki miatt ennyi időbe telt.. -lépett Selin ellé Rozália egyenesen a férfi szemébe nézve.
-És megtudhatnám a késésed okát kiasszony??-váltott kicsit szelídebb hangszínre.
-A rózsa kerben voltam... Elszaladt az idő...-válaszolta daccosan még mindig a szemébe nézve.
-Vagy úgy....Legközelebb ne forduljon elő... Fontos dologról kell beszélnünk.-ráncolta a homlokát még jobban pedig az ember azt hinné h annál jobban nem lehet... De ezek szerint mégis.
-Mégis miről? - kiváncsiskodott. Bár meg volt győződve arról hogy elég nagy köze van a dologhoz ha Gabriel ennyire ráncolja a homlokát. Nyilt titok volt h az úr igazán szívén viseli a lány sorsát mégha nem is mutatta ki.
-Az erődről.... Nemsokára betöltöd a 18 ami azt jelenti h az erőd kiteljesedik... Ezzel nem is lenne baj.. Csak a démonok is mozgolodnak... Attol tartok tudomást szereztek rólad. - sóhajtott gondterhelten.
Kém van közöttünk?? - mondta ki az igen nehéz kérdést ami ott motoszkált a gondolatai között.
-Még nem tudom biztosra de ezt sem tartom lehetetlennek. Épp ezért át kell hogy küldjelek egy másik, biztonságosabb kastélyba.
-Mii?? Mért nem jó itt?? - háborodott fel. Nem is amiatt aggódott h új helyre kell mennie.. Hiszen minden hely neki egy kalitka volt.. Hanem inkább Selin miatt aggódott aki olyan volt neki mint egy testvér.
-Mert össze lesz hívva a tanács... És ha a sejtésem nem csal az áruló is itt lesz. Nem kockáztathatom az épségedet. Igy el  kell menned persze nem véglegesen csak addig még a tárgyalás le nem zajlik.
-Na és Selin?? Velem jöhet? - kérdezte Rozália.
-Mehet.. De jól viselkedj! Nehogy bajod essen!! - sóhajtott és beleegyezett mielőtt a lány nekikezdte volna sorolni az érveit. Rozália pedig mosolyogva bolintott. Igy már jobban hangzott...
-Mikor indulunk?
-Holnap kora hajnalban... Délre oda is értek... Hogy ne legyetek feltünők csak ketten mentek mint utazók. De nem lesz semmi baj... A háború az utszakasztól elég távol esik hogy ne kerüljetek összetüzésbe egy démonnal se.
-Rendben! Akkor viszlát Gabriel! - mosolygot rá Rozália majd kilépett az ajtón.Gabrielnek viszont olyan érzése volt mintha most látta volna utonjára a lányt... Nagyon rossz érzése lett... De elhessegette és inkább a tárgyalásra gondolt ami rá vár... És imádkozott hogy Rozáliának ne essen semmi baja...

Másnap hajnalban:

Rozália és Selin útnak indultak, egyszerű ruhákban h ne legyenek feltünőek... Ugy beszélték meg h a város határig gyalog mennem majd utánna repülnek hisz mire is vannak az angyal szárnyak... Ha nem repülésre?? Így is történ... A várost elhagyva levették a lepelt ami takarta őket majd repültek a hatalmas égbolton. Dél lehetett mire odaértek... Egy kissebb kastély volt a tisztáson. Ami előtt már várták őket. Egy szobalány valamint 3 testőr.

-Üdvözlöm önöket! Jöjjenek utánnam felkisérem magukat a szobájukhoz. Pihennyenek le amíg az ebéd elkészül. - hajolt meg a szobalány miután elköszönt. A lányok pedig bevonultak a szobájukban pihenni.
Ám Rozália nem tudott aludni... Valami elképzelhetetlen izgatotság lett urrá rajta mióta megjöttek... Addig gondolkodott még végül el nem aludt..

Este:

Rozália az ebéd után szintugy lepihent így estére kipihentnek érezte magát igy azt gondolta hogy elmegy és körbe járja az erdőt... Ugy is tett... Felvett egy fehér térdig érő pántos ruhát amit egy fekete köpeny alá rejtett álcázás céljából. Majd óvatosan kissuran a kastályból és az erdő fele indult...

Már az erdő közepe fele lehetett mikor megpillantott egy kis tavat... Igy arra fele vette az irányt.. A tó gyönyörű volt,főleg ugy hogy a holdfény finoman táncolt rajta... Varázslatos volt. Rozáliát úgy lefoglalta hogy észre sem vette hogy nincs egyedül... A tó mellet egy hatalmas fűzfa volt aminek a tövében volt valaki... Rozália észre sem vette eddig... Így kicsit megijedt ezért hátrált pár lépést de ekkor fájdalmas hörgést hallot ami megállásra késztette. Aki ott fekszik az megsérült... Látta a fűzfától jővö vércseppekre nézve amit most vett csak észre. Annyi vér volt ott, hogy biztos volt h az aki ott fekszik az bizony súlyosan megsérült. Igy Rozália összeszedte a bátorságát és odament a fa alá h megnézze a sebesültet.

Mikor odaér nem jutott szóhoz. Egy elképeztően jóképű férfi fekűdt ott a földön.Hosszú higany szürke haja csapzottan tapadt homlokára. Márkáns arca néha néha egy fájdalmas fintorba húzodott össze...A ruhája éjfekete színű volt, talán ezért  sem látta meg Rozália a sötétben. A egyszer csak megállapodott a melkasán a tekintete...de nem.. Nem az izmok láttán hanem a hatalmas nagy sebhelyen akadt meg a tekintete ami a melkasától  majdnem a hasáig tartott. Szörnyülkődve nézte a sebet és jól tudta ha nem segít rajta  akkor meghal....
De a férfi karján ott díszeleget egy tetoválás amit Rozália nagyon is jól ismert.... Az a tetoválás azt jelentette hogy a férfi egy démon...Az Ő és a népe ellensége.
Egyszerűen nem tudta h mit csináljon. A józan esze azt mondta hagyja itt és menyen vissza mielőtt magához tér... De a szíve azt súgta h segítsen neki... Végűl ugy döntött a szívére hallgat... Muszáj segítenie... Hisz szenved....Így hát fogta és levette a köpenyét majd elővett a zsebéből egy zsebkendőt és elment a tóhoz h bevizezze, utánna óvatosan elkezdte kimosni a sebeket remélve h újdonsült betege nem tér magához. Már majdnem végzett mikor a kezét hirtelen megfogta valaki. Aki nem más volt mint a démon.

-Mit csinálsz? Ki vagy te? - kérdezte erőtlenül és gyengén.
-Shh....most ne beszélj... Ne aggodj nem akarlak bántani... Segítek neked...Csak piheny... - szólt hozzá Rozália a kedves lágy hangján amitől a démon elengedte a kezét és becsukta a szemét... Vajon a Rozália hangjától e vagy a fáradtság miatt?? Azt nem lehet tudni..de Rozáliát most ez nem érdekelte csak hogy megmentse a férfi életét.....így használta az erejét és begyógyította a sebet. Bár a seb begyógyult még mindig magas láza volt.. Igy Rozália vele maradt... Idő közben elvitte egy közeli barlangba h biztonságosabb legyen neki. Majd szorgosan cserélte a vízes zsebkendőt hogy lejjebb menyen a láza. De egyszer csak Rozália elaludt....

Másnap:

Már a nap verőfényesen sütött megvilágitva azt a kicsi barlangot ahol Rozália és a démon feküdt. Roze magához térve eszmélt fel h már reggel van így gyorsan felpattant majd szemügyre véve a betegét aki bár jobban van de a láza még mindig megmaradt... Roze viszont kénytelen volt otthagyni... Igy elsietett a kastélyhoz... Ahova macskákat megszégyenítő lopakodással lopozott be egy hang nélkül. Épp h beért a szobájában koppogtattak így Roze sebesen beugrott az ágyba és magára húzta a takarót és alvást színlelt.

-Roze... Ébren vagy?? - jött be a szobába Selin.
-Igen? - szólalt meg Roze színlelve h most kelt fel és még véletlenül se mozdult ki a szobából h egy démont pátyolgasson....
-Rozália el kell mennyek pár napra... Körbe kell néznem a környéken Gabriel nagyúr parancsára így egy darabig egyedül maradsz... Boldogulni fogsz? - aggódott érte a lány hiszen nagyon féltette a fogadott testvérét.
-Selin...nagylány vagyok már boldogulni fogok egyedül ne aggódj... Inkább vigyázz magadra rendben?? - kicsit bűntudata volt amiért hazudott Selinnek... De nem akart bajt neki....
-Rendben... Sietek vissza ahogy tudok.... - mosolygot rá majd megölelték egymást majd Selin távozott.....

Rozália aggódott a démon miatt igy Selin távozása után összeszedett pár szükséges dolgott és elment a barlanghoz...

Mikor odaért minden  ugy volt ahogy hagyta... A démon is ott feküdt... Viszont a láza már megint felment.... Roze ugy gondolta higy jobb lenne a déminnak ha nem kint aludna hanem az ágyba... Ugyh visszament... Megbájolta a szobáját h senki se érrezze a démon illatát és erejét ha esetleg visszatér majd neki a késöbbiekben. Majd visszament a barlanghoz és becsempészte a démont a szobájába majd letette az ágyra és betakarta...

Utánna kiment h megkeresse a szobalány h mivel betegnek érzi magát a szobájába kéri az ételt... Persze azt is mondta h két főre... Amint kicsit elcsodálkozott a lány de Roze kimentette magát azzal h azt mondta h ilyenkor farkas étvágya van.... Majd gyorsan felmenekült a szobába....

2 nappal később:

Roze éppen a borogatást cserélte szokás szerint mikor a démon magához tért. Roze meglepetten nézett a fekete szemekbe ami értetlenüln nézett körbe majd a tekintete megállapodott a lányon.

- Mért segítettél?? Hisz tudod mi vagyok?! -szolalt meg mély karcos hangján értetlenül mégis ott bujkált a hangjában a kíváncsiság is.

-Megsérültél és segítségre szorultál én pedig segítettem. - válaszolta Roze nyugottan.. Furcsa mintha régóta ismerném... Olyan megnyugtató mellete lenni.

-Csak ezért?? - kérdezte meglepetten.
-Igen.-mosolygot rá a lány.
-Hogy hívnak? - kérdezte a démon.
-Rozália... Téged?? - kérdezte kíváncsian.
-Lucifer... -válaszolt neki.

Pár nappal később:

-Mond csak Lucifer ...Milyen érzés szabadon élni?? - kérdezte Rozália miközben az erkélyen ültek kint este.

-Ezt h érted?? Te nem vagy szabad?? - nézett le a a lányra kiváncsian várva a válaszát.

-Sosem voltam szabad... Mindig a palotában éltem... Mert ott volt "biztonságos" de nekem inkább volt az egy kalitka... Tudod mindig is szerettem volna körbe járni a világunkat.... És megkeresni a kék rózsák kertjét... - mesélte Rozália nagy élvezettel a végét.

- Kék Rózsák kertje?? - kérdezett vissza Lucifer..

-Igen... Mikor kicsi voltam az egyik szülinapomra kaptam egy könyvet ami erről szól... Nem ismered?? - fogta meg az erkélyt Rozália majd az égre tekintett.

-Még sosem hallottam róla...elmeséled??-kérdezte Lucifer,imádta ahogy a lány mesélt csillogott a szeme és a hangja... Olyan lágy kedves szinte cirogatta... Szerette hallgatni őt...

- A kék rózsák kertje egy olyan hely ahol a világ minden rózsája megtalálható és a közepén kék rózsa van... Azt mondják ha megtalálod boldog leszel... Tudod mindig is szerettem volna megkeressni...

-Roze... - Lucifer közelebb ment hozzá és átkarolta a törékeny lányt és finoman magához húzta. Rozália pedig engedelmesen simult hozzá...

-Az életem a tiéd... Te vagy az én megmentőm... Azt szeretném ha boldog lennél... Szeretlek és neked adom mindenem... - Rozália megfordult h szembe legyen a démonnal. Majd finoman végig simitott az arcán...

-Ahogy én is a tiéd vagyok.... Attól a pillanatól kezdve mióta megláttalak. Hisz te is érzed nem?? Mi egymáshoz tartozunk. - mosolygott rá boldogan.

-Örökké melleted maradok..történnyen bármi.... - mondta majd finoman megcsókolta a lányt....

Akkor abban a pillanatban a lelkük egyesült....egy démon és egy angyal lelke.....

1 héttel később:

Rozália visszament a palotába amint Selin visszajött... Lucifer pedig követte őt persze tisztes távolságból.... Nappal távolból figyelte éjjel viszont csak ők ketten voltak az éjszaka leple alatt.... Amely eltakarta a két szerelmest a napvilág elől....
Tikos szerelmükről csak Selin tudott.... Aki bár nem díjazta ezt az egészet de látva Rozália boldogságát megbékélt....

De ez a boldogság se tartott sokáig ugyanis 1 hónappal késöbb a háború  eljutott a palotáig... A démonok Rozáliát akarták... Az angyalok és a démonok összecsaptak... A harc közepén volt Rozália is... Lucifer kécségbeesetten kereste őt... Nem törödve a sérüléseivel amit az angyalok okoztak..... Mikor meglátta Rozáliát az egyik démon ép le akarta szúrni.... Igy elé ugrott h megvédje akár a saját élete árán is... A kard átszurta a hasát.... Súlyos sérülést szerzett.... Rozália keservesen sírt hisz szerelme haldokolt..... Selin pedig ott ált és nézte testvérét ahogy szenved, és ő semmit nem tud tenni... De nem is kellet Rozália gondolkodás nélkül használta az erejét.... Meggyógyitotta halott szerelmét ám ezzel az életével fizetett ezt jól tudta de nem számított más csak h Ő éljen....A csatatéren fény támadt...  Mindenki megállt a harcban a hatalmas fény miatt.... Egyszer csak a halott Lucifer kinyitotta a szemét... A sebeinek nyoma sem volt... Boldogan csókolta meg szerelmét Rozália... De ő viszont kezdett eltünni...

-Neee... Roze neee.... Nem hagyhatsz itt... -könyörgött Lucifer...

-Ne aggodj... Hisz mi összetartozunk... Újra találkozni fogunk... Csak keress meg.... Keress szerelmem!....-súgta Roze az utolsó erejével majd egy lágy csókot adot neki és eltünt... Meghalt...... Selin kesrevesen sírt, ahogy Gabriel is... A harc abba maradt... Hisz a lány halott... Mindenki visszavonult kivével Selin, Gabriel és Lucifer aki még mindig csak nézte szerelme hült helyét.....

-Mindenképp megkereslek... És újra együtt leszünk... Hiszen mi összetartozunk... Igaz szerelmem??!! - mondta Lucifer majd lassan elment......

Folyt köv....

Nos ennyi lenne.... 🤗😍
Bepillantást nyerhettetek h mi történt a múltban... Remélem tetszett!! Főleg h 2× olyan hosszúra csináltam!! 😍😍🤔😋