Rosalie szemszöge:

El nem tudom képzelni hogy mégis mi ütött belém. Miután kilépett az ajtón valami elképzelhetetlen fájdalom és magány lett úrá rajtam. Mintha kitéptek volna egy darabot a szívből....egyszóval... fanyarabbúl nem érezhettem volna magam.

Valahogy hiányzott Lucifer... féltettem őt nem akartam hogy bármi baja essen. Valami elképzelhetetlen erővel húz felé, ezzel egy a baj: Belefáradtam az ellenkezésbe... egyszerűen csak hagyom, hogy magával ragadjon.

Ami nem biztos hogy a legjobb ötlet.... mégis... nem bánom... ÉRTE megéri.

Azt hiszem kezdem szeretni... mármint beleszeretni....

Furcsa így belegondolni... de egyátalán nem rossz érzés. Az a tudat hogy Ő az enyém, és én az Ővé vagyok.

Így még az a " parancsa" hogy a felesége legye sem tünt olyan elképzelhetetlennek, és sanyarúnak  sőt... akár boldog is lehetnénk.

Wáá... túl sokat töröm a fejem... Azt hiszem jobb ha lefekszem lesz még időm gondolkodni még Lucifer haza nem jön. Te jó ég... most komolyan azt mondtam a kastélyra hogy haza?? Kezdek megbolondulni....

Azt mondják a szerelem bolondá tesz.... Lehet hogy ezért...

Mosolyogtam a saját gondolataimon, majd lehunytam a szemem és Luciferre gondolva léptem az álmok édes mezejére...

Lucifer szemszöge:

Szörnyen nyugtalanított a tény hogy Rosaliet egyedül hagytam... jo igaz ott van mellete Rayen de az nem ugyan az...

A francba is ő a testőre....

Egyszűen csak Én akarok mellete lenni, megvédeni, ha fél szorosan a karjaimban tartani. Nagyon ajánlom hogy Rayen kezei ne tévedjenek tiltott területre különben elbúcsuzhat a kezeitől.

Egyszerűen kiborít már a gondolata is hogy más érintse meg az Én angyalkámat. Bár nem az enyém.....Még...Az a csók... szerintem el kell vele beszélgessek, ha visszatértem. Tisztázni akarom az érzéseit. Nagyon remélem hogy érzéseim viszonzásra találnak. Én lennék a legboldogabb a Pokolban.... nemis a Világegyetemben.

De sajnos még csak most indulunk... még minimum 2 nap mire odaérünk... és nagyából 3 nap mire elrendezem a dolgokat és utánna persze még 2 nap mire visszaérünk...

Halkan sóhajtottam egyett majd elindultunk...

Mennyekben:

-Uram, kémeink azt a hírt hozták hogy Lucifer nagyúr elhadja a kastélyt legfeljebb 1 hétre. Ugy vélem ez  kiváló esély arra hogy elhozzuk a lányt. - hajolt meg egy fehér szárnyú angyal előtt aki egy nagy erőteljes fényű ablakon nézett kifele.

Mikor a férfi befejezte a mondanivaloját az angyal megszólalt. Nyugott, mély, határozott és tiszteletet parancsolo hangja szelte át  a szobát anélkül hogy kiabálg volna.

-Nem... Lucifer nem bolond... tudni fogja hogy ki tette. Mellesleg már kigondoltam egy kitűnő tervet. Amelyben a lány maga áll Önként mellénk. - mosolyodott el gonoszan a férfi.

-Ahogy óhajtja Gabriel uram. - hajolt meg a másik férfi majd távozott.

-Rosalie.... kiváncsi vagyok rád.  Vajon milyen ember lehet Ő...

Ő aki egy démont is megszelíditett... Vajon mit rejtegethet még?
Egyre kiváncsibb vagyok...
Ha minden igaz 500 évvel ezelőtt kudarccal végződött a szerelmük.... Ámbár most... vajon beteljesülhet!?

Két ellentétes oldal..

Ķét faj..

Ying és yang..

Egyesülése... vajon mi lesz belőle?

Rosalie szemszöge:

Ez már a negyedik napja hogy elment. Azóta a palota még nagyobnak tűnik, és nélküle sokkal magányosabb és hidegebb.

A napjaim a megszokottan telnek. Lucifer mielőtt elment volna beszélt Sebastiannal és Rayennel akik " lefoglalnak". Sebastiannal többnyire tanulok, illemtant, történelmet és minden olyan dolgot amit a pokol urnőjének tudnia kell.

Elöször furcsa volt de már megszoktam. Valamint Sebastian rendkívűl jo tanár részletesen elmond mindent ha nem értem akkor még egyszer elmagyarázza amit már megértek. Persze másnak unalmas lehet ez aki már régota el itt.

Célzok itt Rayenre, aki az órák alatt rendszeresen elalszik, majd valami csoda folytán ha hadügyre kerül sor felébred és lelkesen magyarázza a dolgokat, átvéve a szót Sebastiantól aki nem igazán díjazza.

Ami azt illeti a Rayennel való kapcsolatom sokkal jobb lett. Kiderült hogy igazán jó fej srác csak jól titkolja.
Igazán sokat beszélgettünk... és így megtudtam róla pár dolgot.

Miután a délelötti óráimnak vége szakadt és épp a táncterem felé vettük az irányt. Ugyanis nemsokára bált tervezen és mivel hogy az én tánctudásom kimerül a makarénában... amit megjegyzem  erre fele nem is ismernek.

Ezért Sebastian intézkedett és szerzett egy tánctanárt. A gyakorló partnerem viszont Rayen.. mivel az első két órán a tanárnőnek a lábára annyiszor léptem rá hogy megelégelte, így jobb híján Rayen lett a partnerem. Aki egész jól bírja a kiképzést... persze néhányszor elhagyja a száját egy kósza "Au" de ettől eltekintve jól bírja.

Már léptünk volna be a terembe mikor egy katona szaladt felénk majd meghajolt és egy papírt nyújtott át Rayennek. Aki mosolygott egyett, majd rám nézett és mosolya még szélesebb lett. Gyanakodva rá néztem, és mivel hogy nem válaszolt a fel nem tett kérdésemre ezért hangot adtam neki.

-Mi áll benne? Valami baj van?

-Semmi, semmi. Majd meglátod. -gyanusan felvontam az egyik szemöldököm és továbra is őt néztem.
De erre ő homlokon pöckölt.

-Aki kiváncsi hamar megöregszik.- mondta nevetve majd kinyitotta a terem ajtaját.

Erre én is elmosolyodtam, és beléptem a terembe ahol a táncnak csúfolt kínzás várt....

A tanárnő ott ált a szoba közepén amint beléptünk tapsolt ketőtt majd mrgszólalt.

-Gyerünk, gyerünk alapállásba. Nyakunkon a bál és még sehol sem tartunk.- nézett rám szigoruan majd a lejátszóhoz ment és inditotta is el, egy lassú számmal.

2 óra hosszú kínzás után végre megkíméltek és elmehettünk. A szobám fele mentünk mikor a kert ajtaját nyiva találtam. Így megkértem Rayent hogy mennyünk ki egy kicsit.

Kiérve körbe-körbe mászkáltam a virágágyások között némelyikbe beleszagolva.

Épp mikor az egyik rózsát szagoltam egy fehér cipőt láttam a szemem sarkából pont a jobb oldalamon. Így arra fordultam.

Egy kék szemű, középhosszú hajú szőke férfi állt előtte talpig fehérben. Rosalie csak nézte a férfit, és nem tudta hogy mit szóljon. Valahonan ismerős volt neki de nem tudta hogy honnan.

De mégis az a férfi más volt mint az itteniek... az aurája is teljesen más volt... A férfi aca viszont ugyan olyan tökéletes volt mint az ittenieké, mégis az arcán meglepődés volt jelen mikor Rosalie ránézett....

-Te vagy Rosalie igaz??- törte meg a csendet a férfi.

-Igen.. Maga kicsoda??- kérdeztem rá. Hátha a neve hallatán beugrik valami.

-Gabriel vagyok. Mond nem akarsz velem jönni? Én meg tudlak védeni. Nem úgy mint az az áruló Lucifer.

-Én...-szólalt volna meg de valaki közbe vágott.

-Ne olyan hevesen Gabriel.... -szólalt meg dühösen Lucifer az ajtóból. Majd gyors léptekkel Rosalie mellet termet majd birtoklón magához ölelte.

Folyt..  köv..

Sziasztok!! Megjött az új részt!🤗 Remélem mindenkinek kellemesen telik a Karácsony. 😍🤗
Sajnos a hó nem esett /nálunk legalább is/!!😭😢
Szeretnék mindenkinek Nagyon boldog karácsonyt kívánni!! 😍😍😚❤