Rosalie szemszöge:

A ruha csodásan áll, Mariett és a többiek kitettek magukért. Igazán gyönyörű lettem. Mikor tükörbe néztem, nem tudtam ki az a lány aki onnan visszanéz rám, de nem csak én csodálkoztam Mariett es az ikerek megbűvölve néztek annyira hogy még engem is zavarba hoztak. Egyszer csak megszolalt az óra kongató hangja emely jelezte az ebédidőt. Így el kell indulnom, lassan átvágtam a szobán. Mariett kinyitotta az ajtot én pedig kiléptem a szobám biztonságos falai közül, mindezt azért hogy egy démonnal ebédeljek. Rémesen hangzik de ez az igazság. De valamiért  nem féltem.... sőt... ami azt illeti inkább izgatott voltam. Fogalmam sincs mi ütött belém, de a szívem mélyén sejtettem,  valojában vártam hogy találkozzak Luciferrel.

Mikor kiléptem arra a hatalmas folyosora megláttam az udvariatlan testőrömet is aki a falat támasztotta karba tett kézel. A kard szokás szerint, még mindig ott logot az oldalán és bár a szeme csukva volt biztos voltam benne hogy ennek ellenére mindenre figyel és a többi érzékeit teljesen kieresztve felfigyel  minden apro rezzenésre ami a palotába folyik.
Egyszer csak ellökte magát a faltól és odajött hozzám.. pontosabban elém.

- Kisasszony..-fogta meg a kezem majd egy lágy csókot lehelt rá. Ezzel kissé zavarba hozva engemet, de uralkodtam magamon.

-Elnézést kérek múltkori udvariatlanságomért. Rettentően restellem a tettemet.- engedte el a kezem és rám nézet. A szemében tényleg láttam a megbánást de mellete ott volt egy furcsa fény is ami nagyon zavart.

- Megbocsátok! Ne aggódjon! Azonban most indulnuk kéne, nem szeretnék elkésni.- mondtam neki.

-Ahogy óhajtja, kisasszony.- tette a kezét a szívére és meghajolt.

-Rosalie.-mondtam neki mire erre felvonta a szemöldökét.

-Parancsol?-kérdezte meglepetten.

-Hívjon csak Rosalienak.-mosolyogtam rá biztatóan. Mire ő is elmosolyodott.

-Akkor induljunk, Rosalie.- szolalt meg kissé bizonytalanul de mosolyomat látva kicsit felengedett.

-Igen.- bolintottam majd hagytam hogy az ebédlőbe vezessen.

Elképeztően nagy lehet ez a palota. Már vagy 10 perce sétálunk de még mindig nem értünk oda. Már meg akartam kérdezni Rayentől hogy milyen messze van még, mikor hirtelen megállt egy hatalmas ajtó elött. Kinyitotta és beengedett.

Bent már meg volt terítve. Egy hatalmas asztalon gyönyőrű ezüst étkészletek sorakoztak. Ami  a legmeglepőbb volt az az hogy a szobában verőfényes napsütés uralkodott. Mindezek ellenére Lucifer kényelmesen üldögélt az asztalnál.

Ám mikor meglátta Rosaliet felált és lassú elegáns léptekkel, mint egy ragadozó aki most cserkészi be a prédáját sétált oda hozzá, majd meghajolt elötte a kezét megfogta és egy finom csókot lehelt rá. Közben le se vette a szemét Rosalieról akinek az arcszíne egyre jobban hasonlított az asztalon lévő vörös rózsára. Lucifer persze élvezte a helyzetett igazán tetszett neki hogy ilyen hatással van a lányra egy kis éríntése. Halvány mosollyal az asztalhoz vezette a lány. Udvariasan kihúzta a széket neki, majd ő is helyet foglalt.

A vacsora kellemesen telt, a kezdeti kínos csend ellenére szerencsére hamar oldodott a hangulat. Utána Lucifer odalépett Rosaliehez.

-Mit szolnál ha a desszertet az üvegházban fogyasztanánk el?- kérdezte azzal az ellenálhatatlan mosolyával, aminek mégis ki tudna ellenálni??.... Hàt Rosalie biztos nem.. Mire feleszmélhetett volna addigra már a keze rég Lucifer kezében volt és éppen kifele mentek az ebédlőből.

Az üvegházba érkezve Rosalie gyönyörködve nézett körbe.. mint egy kisgyerek aki most szabadult be a játékboltba úgy nézett végig a virágokon. Volt ott krizantém, nárcisz, játszint, liliom minden féle... hihetetlen volt minden virág egy helyen évszaktól függetlenül ott nyiltak és illatoztak. Ámulva nézett végig a sorok között, néha meg megálva egy-egy  virágot megszippantva.

Lucifer boldogan nézte a lány arcát ahogy ragyogva a virágok között sétál. Azzal az ártatlan csillogo szemével, szinte alig tudta követni a lányt. Az egyik pillanatban még ott volt előtte a másikban már két sorral távolabb a nárciszokaban gyönyörködött. Persze ezt ő nem bánta... addig  gyönyörködhetett az ő kis tündérében.
Bő 10 perc után Lucifer odalépett Rosalihez és elvezette egy kicsit bentebb ahol mindenhol rózsa volt és a csodálatos rózsakert közepén egy fehér kupola volt, két szép fehér székkel es egy asztalal amin a deszert valamint a tea helyezkedett el. A kupolán futórózsa helyezkedett el ezzel meg szebbé téve a helyet. Lucifer úriemberhez méltón odakísérte a lányt az asztalhoz, kihúzta neki a széket, majd leült vele szemben. Le se vette a szemét a lányról aki annyira zavarban volt hogy az arcszíne erősen kezdett a kupolán felfutó vörös rózsákéval egyezni. Lucifernek pedig esze ágában sem volt abbahagyni Rosalie bámulását, remekül szórakozott, hiszen ha ennyire zavarban van akkor mégiscsak van esélye annak hogy a lány belé szeressen.

-Mond csak, kedvesem!? Gondolkodtál a vallomásomon?-kérdezett rá  a legkínodabb kérdésre amit a lány most kaphatott most és ha lehett mégjobban elpirult. Lucifer viszont nyugodtan itta tovább a teáját, közben fürkészőn nézte a lányt. Ezzel tudtára adva hogy mindenképp választ vár.

-Vallomás??-probálta menteni a menthető és minnél hamarabb eltérni a válasz adástól és ezért inkább jobbnak látszott a hülyét tettetni.

-Amikor bevallotam az érzelmeimet.- tette a kezét Rosalie asztalon lévő kezére.

-Én...-fordította el a tekintetét és mintha valami nagyon érdekes lenne a földön ugy kezdte el nézni azt. Egyszerűen nem tudott válaszolni. Érzett valamit iránta..... de nem volt biztos benne hogy ez a szerelem... hiszen senki sem mutatta meg neki hogy milyen is az, vagy hogy hogyan kell szeretni valakit.

-Szeretlek Rosalie.Nem kell most válaszolnod. De jobb ha tudod, mindig szeretni foglak. Én lennék a legboldogabb ha viszonoznád ezt. - könyörült rajta Lucifer. Még túl korai lenne, neki hogy szerelmet valjon. De nem baj tudok várni... eddig vártam rá... nem most fogom feladni mikor már ilyen közel van.

-Köszönöm.- Rosalie meghatódva nézett a férfira és eldöntötte hogy jobban megismeri Lucifert, hogy megbizonyosodjon az érzéseiről.

Már későre járt az idő ezért elindultak ki az üvegházból. Lucifer visszakísérte a lányt a szobához.

-Jó éjszakát, kedvesem!!- hajolt közel hozzá majd lágy de annál érzelmesebb csókot adott a lánynak egyenlőre még csak az arcára. Majd megvárta meg Rosalie bemegy.

-Neked is!- válaszolt kissé kipirultan majd bement a szobájába

Rosalie szobájában:.

Nekidőlt az ajtónak majd kezét az ajkaira téve egy meggondolatlan mondat hagyta el a száját.

-Mért nem csókolt meg?!

Felfogva hogy mit mondott, sietősen  körbenézett hallota e valaki majd megnyugodva hogy rajta kívül senki sincs a szobában megkönnyebülten kifujta a levegőt.

Lucifer irodájában:

-Úram rossz hireket hozok... megtámadtak minket a Déli síkságon.
Azzonali erősitésre van szükség. - rohant be az irodába az egyik katona.

-Értettem... Odamegyek.. Keszítsétek elő a hadsereget 1.000 démont viszek magammal. Holnap hajnalban indulunk.- állt fel az asztaltól kiadva a szigorú parancsot. A katona meghajolt majd sietve távozott..

Lucifer Rosalie szobája felé vette az irányt hogy elmondja a lánynak hogy el kell mennié egy kis időre. Fájt neki itt hagyni a lányt. De magával nem hozhatja túl veszélyes lenne. Így nem tehet mást mint gyorsan letudja a betolakodokat majd siett vissza hozzá.

Nemsokára oda is ért a lány szobájához. Bekopogot majd  mikor egy halk szabadott hallot belépett. A lány már háloruhában volt és épp a haját fésülte a tükőr elött de amint meglátta ki a késői látogatója felállt az asztaltól.

-Bocsánat hogy ilyen későn zavarlak de fontos dologról kell beszélnünk. -szólalteg Lucifet a komoly hangján ami kissé megijesztette a lány.

-Baj van?-kérdezte félénken Rosalie.

-Igen..  az ország Déli részén behatolokat észleltek. Erősítésre van szükség igy oda kell menyek. Tehát pár hétig nem fogsz látni.

-Muszáj elmened??- kérdezte aggódva és finoman megfogta Lucifer karját.
Lucifer pedig legszívesebben maradt volna hogy a lány mellet maradhasson de a kötelessége szólította így fájo szívvel válaszolt.

-Igen.- majd megölelte a lány, látva a szomorú arcát. Pár percig megszünt körülöttük minden. Csak ő volt és a lány. De megszünt és kissé eltolva magátol a lány mélyen a  szemébe nézett.

-Vissza jövök,  ne aggódj!!-bíztatta a lányt. De ő még mindig szomorú volt.

-De aggódni fogok! Nem akarlak elveszítení!- Lucifert meglepték ezek a heves érzelmek ezért. Nem hitte volna hogy a lány így fog aggodni miatta. Ezért felbátorodva odahúzta magához a lányt majd megcsókolta. Ellenállásra számított, ám helyette a lány odasimult hozzá és viszonozta a csókot a maga édes módján.

-Igérd meg hogy visszajösz!!-szólalt meg a lány miután elváltak. Majd tengerkék szemeivel Lucifert fűrkészte.

-Megígérem!!-válaszolt nagy örömmel majd meg egyszer finoman megcsókolta a lányt majd elment...

Folyt..  köv...