Reggel van a nap fényesen süt. Az idő olyan 6 óra körül járhat. Ilyenkor ébred fel egy lány. Nem túl nagy életkedvel nyomja ki az ébresztőt, hiszen semmi kedve iskolába menni de mivel hogy ez már az utolsó nap ezért megiscsak úgy dönt, hogy felkel. Legalábbis rászánja magát egy idő után... Még kb 10 percet lustálkodott mikor úgy döntött hogy most már tényleg felkel. Lassan kikászálodott az ágyból és elindult a fürdőbe, levette a pizsamáját ami egy rövidnadrágból és egy haspolóból ált majd beált a zuhany alá és megengedte a vízet. Lassan folyt a víz ezzel felébresztve a lányt és elmosva a fáradtság utolsó morzsáit. Gyorsan megmosakodott majd elzárta a vizet és kilépett a fülkéből és elkezdett törölközni. Miután végzet először a haját szorította meg ami a háta közepéig ért. Mire a vörös göndör fürtjeivel végzett és immár tisztán és tökéletesen állt viszament a szobájába ahol elővette a szekrényből a szépen kivasalt egyenruhát amit az évzárón kötelező viselni. Az egyenruha egy fekete szoknyából és egy fehér ingből ált hozzá pedig egy piros nyakkendő. Miután ezzel is végzett visszament a fürdőbe, hogy fogat mosson és sminkeljen. A smink alatt egy szempillaspirált és túst valamint szájfényt értek, ugyanis a szép bőréhez nemigen használt alapozót, hiszen semmi szüksége nem volt rá. Kiemelte a szép kék szemeit egy kis tussal meg szempillaspirállal valamint feltett egy barack színű szájfényt és késznek nyilvánította magát. Lement az emeletről azzal a céllal, hogy reggelizik. Nem lepődött meg hogy egyedül van, a szülei ritkán voltak otthon hiszen munkájuk miatt sokat utaztak, de a lányt nem zavarta, megszokta már. Mikor belépett a konyhába megnézte az időt és szörnyülködve vette észre hogy 7 óra 15 van. Tehát ha nem indul el most akkor nagy valoszínűséggel el fog késni ezért felvette a cipőjét gyorsan felszaladt a táskájáért amibe, bedobta a pénztárcájár meg egy jegyzetfüzetet és a tollát majd leszaladt a lépcsőn kivett egy almát a tálból ami a pult közepén volt és sietve bezárta az ajtót és elindult iskolába. Már a suli előtt volt szerencsére nem késett el, sőt még időben is van hiszen még csak 45 van. Indult be a suliba mikor a nevét kiabta valaki.
-Rosalie !!!!- kiabálta egy szőke lány, és mikor Rosalie megfordult a nyakába ugrott.
- Kate megfolytasz....- mondta Rosalie hiszen a lány nagyon szorosan megölelte.
- Bocsi, bocsi.. csak annyira fogsz hiányozni..- mondta elszomorodva.
- Ne aggodj csak 2 hónap és egy hónapot együtt tudunk tölteni és miattam meg ne aggódj, jól leszek.- Rosalie probálta felvidítani a lányt,  Kate a nyáriszünetet az anyukájánál tölti, aki a válás után Londonba költözött. Nem akarta egyedül hagyni Rosaliet de meggyőzte a lány, hogy nyugottan  mennyen cserébe ne felejtsen el szuvenírt hozni neki amin mindketten jót nevettek.
- De akkor is féltelek Ro... - ölelte meg Kate Rosaliet, de a félelme nem volt alaptalan hiszen Rosalieval sokféle dolog történ. Például tavaly majdnem elütötte az autó de valami csoda folytán az utolsó pillanatban elkanyarodott így semmi baja nem lett.
- Ne aggódj már... attól még tudunk telefonon és skypeon beszélni.. minden rendben lesz.. és mikor megjösz a reptéren foglak várni, hogy hozd a sütimet..
-Ro te sose változol.. - nevetett Kate immár beletörődve hogy Rosalie  ellen  nem győzhet.
-Tudom de te így szeretsz.. -vigyorgott Rosalie.
-Ezzel súlytottak odafentről.- tette drámaian a homlokára a kezét. Nem telt bele sok idő és hangosan nevettek ezen.A nevetésnek a csengő vetett véget ugyanis becsengettek. A lányok pedig elindultak a tornaterembe ahol az igazgató elmondja az 1 órás szövegét ami valjuk be senkit nem érdekelt. Az 1, 5 órás kinszenvedés után az osztályterembe vonultak a diakok hogy megkapják a bizonyítványt és elbucsúzanak az osztályfönöktől valamint osztálytársaiktól. A lányok szépen bementek a terembe leülte az ablak melleti padsor második padjába majd elkezdtek beszélgetni hogy milyen lesz a bizonyítván de nem tudtak sokáig beszélgetni hiszen jött az ofő és csendre intette az osztályt majd névsor szerint szolította a gyerekeket.
-Rosalie Blake. - szólította Rosaliet a tanár. Rosalie felált kisétált megállt a tanár előtt aki mosolyogva adta oda neki a bizonyítványt. Hiszen Rosalie színötös tanuló volt és sokszor volt olyan hogy halálra unta magát az órákon mivel ő már kisujjából fujta az anyagot de nem szólt semmit. A tanárok észrevették ezt és ezért küldték egy csomó versenyre matektól kezdve minden tantárgyból. Rosalie tehát rendesen részt vett az iskola életébe hiszen ami versenyen volt mindegyiken benne volt az első háromban ami nem kis teljesítmény volt. Így nem volt meglepő, hogy mindenből 5-öst kapott.
-Kate Wiliams. - szólította a tanár Katet akik félve kiment. A tanár odaadta a bizonyítványt,majd már készült visszamenni a padjához de megállították.
-Miss Wiliams kérem a következő tanévben igyekezzen jobban.-mondta a tanár kissé szigorúan.
-Rendben tanár úr igyekezni fogok.- egy gyors mosolyt ejtett és sebesen visszarohant a helyére mielőtt a tanár bármit is mondhatott volna.
-Na hogy sikerült??- kérdezte nagy vigyorral Rosalie.
-Ne is kérdezd. -válaszolta Kate majd egy sóhajtással leült mellé,Rosalie abban a pillanatban elsápadt.
-Ugye nem..???- kérdezte halálra várt arccal.
-Mi dehogy!!!Átmentem.
-Fhuu... A szívroham is elkapott. - tette a kezét a szívére majd kifujta az eddig benntartott levegőt.  Az osztályfönők még kihívta a többieket valamelyikhez dícsérő vagy dorgáló szavakat is hozzátéve, de voltak olyanok akiket csak egy sóhajjal  díjazott.Miután végzett és kiosztotta a bizonyítványokat rátért a szokásos szövegre,  hogy vigyázzunk a nyáron ne felejtsünk el tanulni az utolsó napokban majd elbúcsuzott az osztálytól és végre utunkra engedett. Kate úgy döntöttünk hogy elmegyünk a kedvenc kávézonkba megünnepelni, hogy vége a sulinak és végre nyár van, valamint szerettünk volna kicsit beszélgetni hiszen holnap Kate már indul is Londonba és egy ideig nem látjuk majd egymást igaz ott lesz a skype meg telefonon is beszélhetnek de az nem ugyan az. Nemsokára el is érték a kávézót aminek a neve Fantasia volt igazán hangulatos hely volt nagyon szerettek ide járni és nem csak a lányok hanem mások is legyenek azok családok vagy párok egyaránt. Mikor bementek a csengő ami az ajtó felett helyezkedett el megszólalt ezzel tudatva a dolgozoknak, hogy új vendég jött.
A lányok leültek a szokásos helyükre ami az ablak mellet helyezkedett el és leültek a L alakú fotelek két végébe lerakva a cuccaikat maguk mellé.
Nem telt bele sok idő jött is egy pincér hogy felvegye a rendelést.
-Mit hozhatok a hölgyeknek??-ment oda egy szőke hajú kék szemű fiú, igazán sármos volt a fiú, nem volt nyulánk de nem is volt az a kigyúrt kétajtós szekrény de mégis látszott hogy a fehér ing alatt vannak izmok. Megnyerő külseje ebben a munkában igazán hasznára vált hiszen sokak szerették a fiút igazán üdítő látvány volt, viszont nem csak a fiataloknak nyerte el a tetszését hanem az idősebbeknek is mivel kedves és udvarias volt.
- A szokásosat kérjük Will. - mondta nevetve Kate.
-Akkor egy vaniliás krémes lesz cappucinoval és egy epres torta és egy erdei gyümölcsös tea?- kérdezett vissza bár már előre tudta hogy a válasz temészetesen igen lesz. Így is lett mindkét lány mosolyogva bolintott. Will végignézett a két lányon bár a tekintete Rosalien jobban elidőzött, de idejében kapcsolt mielőtt bárki is észrevette volna elment hogy leadja a rendelést.
- Azt hittem nem fogom túlélni...- nyögte fáradtan Kate és az asztalra feküdt.
-Ugyan Kate annyira nem volt vészes.-válaszolt egy fintorral Rosalie.
- Végülis a tavalyihoz képest.-értett végül egyet vele Kate. Tavaly ugyanis még egy öregebb igazgató volt  akinél az évzáró és az évnyitó 2 óra hossza volt. Bár kedves igazgató volt mégis nagyon idegtépő volt mire elmondta a beszédet ugyanis közben vagy 2× elejtette a papírokat amin a beszéd volt. Kész kínszenvedés volt és már megváltásnak számított mikor végzett.Rosalie ép reagálni akart arra amit Kate mondott de megszólalt az üzlet csengője. Hirtelen mindenki odakapta a fejét nem véletlenül. Az ajtóban egy talpig feketébe öltözött férfi állt. Fekete haja volt és barna már-már fekete szeme, fekete inget viselt ami kiemelte a tökéletesen kigyúrt izmait valamint egy fekete farmer nadrágot. A férfi elindúlt  az egyik kör alakú asztaloz. Éppen Roslaliék mellet ment el és mikor ránézezett a lányra találkozott a tekintetük amely másnak pár pillanatnak tünt nekik elég volt ahoz hogy belelássanak a másik lelkébe.
-Rosalie.. hahoo figyelsz te rám??- szakította meg a pillamatot Kate.
-Hmm...mi ?? Igen , bocsi.. - ébredt fel a kábulatból Rosalie.
- Semmi baj, de lassan indulnunk kéne. -felelte szomorúan Kate.
-Igaz. Pihened kell holnap korán kelsz.- kapcsolt Rose majd összepakoltak és elindultak haza. Pontosabban Rose hazakísérte Katet majd elbúcsúztak és megbeszélték hogy legalább 2 naponta beszélnek. Utánna Rose elindult haza. Már sötétedett olyan 7 óra tájt lehetett az idő de Rose nem félt mégis úgy érezte hogy valaki figyeli ez az érzés akkor sem múlt el mikor hazaért. Furának tartotta de nem akart gondot okozni másoknak azzal hogy felhívja őket hogy feleslegesen aggódjanak így hát nem törödött vele és betudta annak hogy beképzeli. Nem is sejtette hogy mennyire igaza van. Ugyanis a ház udvarában egy fa mögött volt egy árny ami nyomon követte a lányt egész nap. Most sem volt máskép ám mikor meglátta hogy Rose szobájában lévő fény kihunyt ezzel a kint levő árny tudtára adva a tényt hogy a lány aludni készül. Az árny ott maradt még egy fél órát és mikor nem látott mozgolodást a házban köddévált és eltünt.

Folyt...köv...