Elisabet P.O.W

Ha jól számolom, akkor már egy órája itt ülök ebben a vakító fehér szobában, olyan emberekkel akiknek csak elég lenne egy kis vita és rögtön egymás torkának esnének. Összesen hatan vagyunk, 3 férfi és 3 nő. Ha a szobát kellene jellemeznem,akkor kicsinek mondanám, ablakok nélkül, de ahogy lassan körbenéztem, megpillantottam egy kis fehér bigyót, ami csak kamera lehet.

- Mikor kezdjük már el?- kérdezte az egyik srác, aki úgy kb. 30-as éveit járhatja.

James P.O.W

Ott ültünk a fehér szoba mellett egy kisebb teremben a 00-ás ügynökökkel.A kiválasztottak nem tudták, hogy ahol most vannak, az is a teszt része. Kisebb fehér szoba,ablak és rés nélkül. Ismerős. Ezt az egy tesztet nagyon kevesen tudták megoldani. Még nekem is nehézséget okozott. A lényeg az, hogy megfigyeljük türelmi képességüket, amire maga a csend és a fehér vakító szín is rátesz egy lapáttal. A kiválasztottaknak türelmesen kell várni és nem szabad, hogy az idegesség vagy a nyugtalanság jelei mutatkozzanak meg rajtuk. A szobában elég jól ellett rejtve egy kis kamera,amin megfigyeltük őket.
Mindenki türelmesen várt a mi termünkben, mi már megszoktuk a várakozást, habár nem az erősségem.
Észrevettük, hogy az egyik hölgy lassan próbál körül nézni a szobában és felmérni a terepet. Előrehajoltam és megismertem, Elisabet Hill volt az, akivel a folyosón találkoztam. Ahogy körülnézett rögtön megakadt a szeme a kamerán és belenézett összeszűkített szemekkel, mintha próbálna rájönni a teszt megoldására.

-Belenézett a kamerába!- szólalt meg mellettem 004- es.

-Már tudja, hogy megfigyeljük őket!-mondtam és ekkor elvette Elisabet a tekintetét a monitorról.

-Ügyes a lány!- mondta 002- es-még én is nagy nehezen tudtam volna megtalálni!

Csak egy óra után kezdtek nyugtalankodni, ami jó, de nem eléggé. A barna hosszú hajú hölgy tördelni kezdte az ujjait, a mellette ülő férfi pedig nyugtalanul ült és kopogott a cipőjével.

- Abbahagynád ezt kérlek?- mondta a másik férfi.

-Vagy mi lesz? - vágott vissza.

-Vagy lenyomom a torkodon a bakancsaidat!

-Hogy mit mondtál? Ismételd meg!-állt fel a férfi és a másik is előrelépett.

-Jól hallottad!-erre megakarta ütni a férfit, de Elisabet elállta az útját.

-Nyugodjatok le...nem kell ide verekedés-mondta és előre tartotta a kezeit, elválasztva a két férfit.

-Te engem ne próbálj lenyugtatni!- mondta haraggal, aki ezt az egészet kezdte.

-Oké! Én csak segíteni akartam! - mondta összeszűkített szemekkel.

-Végeztünk, szóljanak nekik, hogy vége!- mondtam nyugodt hangon M-nek. Féltettem Elisabettet, még az az izomagy képes lenne agyonverni őt egy vita miatt. Igaz, hogy csak néhány órája ismertem őt meg, de nem engedhetem hogy valami baja essen.

-Még nem, megnézzük, hogy mi sül ki ebből!- mondta M.

-Segíteni akartál? Nekem nem kell segítség, kislány. Most szépen ülj vissza arra a formás kis seggedre és legyél csöndbe, míg én elintézem ezt az ürgét- mondta gúnyosan nevetve és megfogta Elisabet karját.

- Engem te ne fogj meg!- mondta halkan monoton hangon.Erre nevetni kezdett a férfi- Te akartad!

Erre gyorsan lecsapta a karján lévő kezet és kicsavarta azt. A férfi hangosan felordított, amire lenyomta őt Elisabet a földre.

- Soha ne becsülj alá másokat!- mondta és elengedte a férfit.

- Az első tesztnek vége!- mondta M, amire a fehér szobába bement 6 ember és mindenkit elvittek egy külön kiképzőterembe.

-Ezt még nagyon megbánod, ribanc! - kiabálta a földönfekvő kiválasztott Elisabet után.

- Hát van erő és bátorság abban a lányban biztos!- mondta 004-es, és mind kimentünk a teremből.

Remélem tetszett a rész, ha igen dobj egy csillagot :)

#Sz.