A repülőgép rezgésére keltem fel. Kómásan szétnéztem mellettem,majd pedig ásítottam egyet. Jobbra néztem és az ablak mögül láttam majdnem egész Londont, a szürke nagyvárost, ami a világ egyik legkiemelkedőbb világvárosa.

-üdvözöllek Londonban- mondta Roy előttem.

A landolás után újra egy nagy fekete Jeep furgonba szálltunk, ami végig vezetett minket London kiemelkedő részén. Ámulattal néztem Big Ben-t a Traffalgar teret és a London Eye-t, de a Tower Bridge is ami alatt épp most mentünk el. Az út cca. 20 percig tarthatott, majd megálltunk egy nagy barna épület előtt, ami épp a Temze folyóval állt szemben.

Az autóból kiszállva furcsán éreztem magam, de nem tudom miért. Lehet a stressz vagy elvileg az, hogy életemben elősször hagytam el Kanadát. Szerencsére már nem esett az eső, de az égre felnézve csak idő kérdése volt. A bejárathoz egy nagy lépcsősor vezetett, majd belépve az épületbe egy nagy aulaszerűséghez értünk.

-Kérlek kövess!- mondta Roy és én utánna mentem egy hosszú folyosóra értünk, aminek a végén egy nagy ajtó állt. Gondolom most biztos a főnökhöz tartunk. A kőpadlón csak a mi lépésünk hallatszott, ami miatt kezdett bennem nőlni a feszültség. Az ajtóhoz érve egy ügynök kinyitotta az ajtót, és beengedett. Egy kis szoba volt, aminek a közepén egy kis asztalka állt ami előtt egy afroamerikai nő ült. Úgy a 26 évét járhatta, a bőre tipikus barna csillogó volt és a haja pedig sűrű fekete, egy lenge kék inget viselt térdig érő szoknyával. Hát ez a leírás nem segített rajtam, úgy éreztem eltörpülhetek a szépsége mellett.

-Jónapot! A nevem Moneypenny, M titkárnője. Maga pedig biztosan Elisabet Hill.

-Igen, én volnék-mondtam mosolyogva.

- M már várja önt!-intett a szoba másik felében lévő ajtóhoz-Q, James mindjárt megérkezik, gondolom mekarod mutatni neki az új fegyvereket.

-Persze, akkor én mentem is, majd még találkozunk Elisabet!- mondta és a köszönésem után elment én pedig benyitottam a másik ajtóhoz.

-Jónapot!-köszöntem illemtudóan. A nagy íróasztal előtt egy ősz hajú rendesnek tűnő nő ült, aki úgy cca.a 50 éveit járhatta.

-Üdvözlöm az MI6-nél Ms. Hill. A nevem M és én lennék az MI6 főnöke. Remélem kellemesen telt az útja Kanadából!- mondta hátározott hangon, ami egy kicsit meglepett.

- Igen, köszönöm a kérdését!- nem hazudtam, jól telt, viszont az a számítógépes hívás ami a gépen történt egy kicsit megijesztett. Hiszen valaki életveszélybe volt.Lehetett hallani a lövéseket.

-Akkor örülök! Tudja Ms. Hill hogy miért hívattam magát ide? Mi okból kellett ideutaznia 6000 km?-állt fel a székből és hátratett kézzel az ablakhoz sétált, amiből teljes kilátás nyílt a Temzére.

-Nagyjából értesültem a hírről. Roy Adams dióhéjban elmagyarázta, hogy az én jelenlétemre most Londonban van szükség és hogy itt fognak engem tovább kiképezni...de azt nem mondta mi okból- mondtam az utolsó mondatot halkabban.A zavarodottságomat M észrevette és mosolyogni kezdett.

-Csakugyan?-kérdezte és leült az asztal szélére a kezeit pedig összekulcsolta- Mindjárt elmagyarázom-mondta és felkapott egy barna aktát és megfordította hogy lássam mi van benne. Papirok voltak összegyűjtve és a legelején pedig az én képem volt. Meghökkentem, hogy honnan szerezték meg mind ezeket, de gondoltam hogy a DWA adta ki az MI6 kezébe.

-Elisabet Hill. Született: 1997. február 1-jén Fort Smith, Kanadában. 12 éves volt, amikor elvesztette a szüleit és a nagybátyja gondoskodott róla, majd a DWA-ban kezdett tanulni 14 éves korától a szülők végrendeletét betartva...-mondta majd elhalgatott figyelve az információkat. Én nem lettem dühös, sem kedvtelen, hiszen már rég történt a szüleim balesettje és tudtam hogy a múltat nem lehet megváltoztatni. A szüleim persze még a születésem előtt eltervezték, hogy a DWA lesz a következő otthonom 14 évesen, hiszen azt akarták egyszem lányuk fegyelmezett katona legyen. Nem bánom, hogy odakerültem, szeretem a fegyvereket és az ilyen katonai dolgokat.

-Látom elég nehéz gyermekkora lehetett-mondta M rámnézve.

-Fogalmazzunk úgy, hogy már elfogadtam a múltban történteket-mondtam ránézve és egy kis mosoly jelent meg az arcomon bíztatásképpen.

-Egy kérdésem lenne!-mondta és a székébe ült elém, amire bólintottam- Ha már aláírja a papirokat és mindent lerendeztünk, azt jól tudja, hogy innen már soha nem távozhat-mondta, amire egy kicsit megszeppentem, de nem annyira hiszen már hallottam ezt a DWA-ban-Ha nem is vennék fel önt ügynöknek, hiszen több jelentkezőt is behívtunk, akkor is itt kell majd az MI6-ben dolgoznia...Szóval a kérdés. Ms.Hill elfogadja hogy az MI6-tagja legyen?-kérdezte kivehető komolysággal a hangjában.Ha nem fogadom el, akkor visszamegyek a DWA-ba, ami persze nem rossz ,de akkor soha nem tudom meg, hogy mi lett volna ha,.... elfogadom ezt.Hiszen nincs semmi veszteni valóm.

-Elfogadom-mondtam határozottan.

-Akkor ezen is túllenénk!-mondta fellendülve-A másik dolog. Maga azért van itt hogy megpályázza az egyik titkosügynökünk helyét, aki sajnos már nem lehet köztünk.

-Szóval, ha engem választnak ki a kezdőkiképzésen, akkor én leszek az egyik titkosügynökük?

-Akkor nem egy egyszerü titkosügynök lesz maga... Akkor ön lesz a 009- es.

#Sz.