Azóta sem hagy nyugodni, ha azokra a már szinte világítóan zöld szemekre gondolok. Egyszerűen nem tudom honnan lehet ennyire ismerős, így hát elkezdtem kutakodni a múltamban és gondolkoztam azon hogy találkozhatnék újra vele az öreg úr jelenléte nélkül. Még csak azt sem tudom miért dühös rám...

- Hallod Lex gyere már... - basszuuus elfeledkeztem Eszterről... Ő a legjobb barátnőm gimi óta és már rettentő régen láttuk egymást.

- Megyek már Stell! - kiáltottam sebtében oda neki (azóta hívom így mióta egyszer rájöttünk hogy olaszul a neve Stella, és mivel nagyon megtetszett neki így maradt),  gyorsan felkaptam a táskákat, majd lerohantam a lépcsőn a ház elé. 

- Bocsi csak közben elgondolkoztam pár dolgon... - mondtam neki kissé zavartan.

- Azt látom. - nevetett - Na és ezúttal mi vette el ilyen szinten az eszedet?

- Hááát...

- Aha értem én... Nem valami hanem valaki áll a háttérben. Ismerem ezt a nézést - kacsintott rám. Kék szemében csak úgy ragyogott a boldogság. Sóhajtottam egyet. Persze tudtam, hogy el kell mondanom neki.

- Jó... Igen győztél. Csak az a baj, hogy én sem tudom ki lehet....

- Na mi van belehabarodtál egy ismeretlen srácba? - mosolygott a szőke barátnőm - Ez valahogy nem rád vall. - Kicsit elgondolkozott, de én sem tudtam mivel magyarázzam.

Amíg kattogtak a fogaskerekek a fejünkben elmentünk egy közeli kávézóba kitárgyalni a témát. Mikor leültünk és rendeltünk egy-egy forrócsokit a régi idők és az ősz tiszteletére már meg is indult egy újabb beszélgetés köztünk.

- Na és mi vonzott vissza a városba, hogy csak így felbukkantál? Legalább szólhattál volna, hogy készülhessek valami jó programmal.

- Valójában csak nem tudtam mit csináljak, mert halálra untam már magam otthon - nevetett.

- Na de mi van Norbival? Eddig állandóan vele voltál hétvégéken és úgy tűnt jól megvagytok.

- Hát azt is hittem, de kiderült, hogy neki közben más kapcsolata is volt a háttérben és még csak nem is egy... - nem bírtam nézni, hogy ilyen szomorú és csalódott.

- Na ide figyelj, ha az a nem mondom ki micsoda, mert itt gyerekeket is láttam - böktem az egyik asztal felé -de, ha ilyeneket mer csinálni akkor én szépen megyek és ellátom a baját! - már szikráztak a szemeim az indulattól.

- Na nyugi... Lexi figyelj... Tudom, hogy dühös vagy, de azért ha lehet ne ölj meg senkit jó?

- Haha nagyon vicces vagy... - forgattam meg a szememet.

- Nem ezt most komolyan mondom... Láttam mit műveltél régebben a Márkkal... 

- De az csak véletlen volt... Hiszen tudod, hogy senkinek se tudnék ártani úgy igazán.

- De ez is csak azóta van te is tudod...

- Ebben viszont tévedsz. Ezt az önkontrolom intézte el nem a bűntudat. Az egy gyenge pillanatom volt és rosszkor talált meg ennyi...

- Rendben akkor váltsunk valami pozitívabb témára. Mi van azzal a titokzatos idegennel? - szürcsölt az ekkor már előtte gőzölgő forrócsokiba.

- Hát nem biztos, hogy elhinnéd, ha elmondanám mi történt pontosan, de megpróbálom neked is elfogadhatóbb módon közölni. - itt kicsit furcsán nézett rám - Na szóval a lényeg, hogy azthiszem visszatért némi régi emlékem, de még mindig olyan furcsa és hihetetlen számomra az egész. 

- Mégis milyen emlékről beszélsz? Azt tudod mi hozhatta vissza?

- Hát szerintem pont az a személy aki felől kérdezősködsz, de még az sem kizárt, hogy a hely ahol találkoztam vele, mivel nagyon ismerősnek tűnt valahonnan.

- Most mondanám, hogy nézzük meg mert tudom mi lehet, de a baleset előtt még nem ismertelek téged....

- Na sebaj, majd kiderítem én magam és holnap vissza megyek akármi is legyen, vagy talán még este.

- Ez a beszéd! Látod te is tudsz lelkes lenni ha akarsz.

Miután ezt a témát is lezártuk még beszéltünk pár sulis emlékről és együtt nevettünk rajtuk. De mivel elfogyott a barna folyékony boldogság és már az idő is szaladni látszott neki haza kellett mennie, így elkísértem egy buszhoz, majd az a bizonyos épület felé vettem az irányt mikor már nem láttam se a buszt, se a barátnőmet. Célirányosan, hozzám képest nagy eltökéltséggel szelve az utcákat.