|I{•------» - «------•}I|

PIPER

Lepattintottam a rúzsom kupakját.

- Piper, csak te vagy hajlandó egy bárban rúzst igazítani - nevetett rajtam barátnőm, Yara. Megforgattam a szememet. Elővettem a zsebtükrömet, és a félhomályban próbáltam jól meghúzni az ajkamon a korall színű kencét. Yara szórakozottan körbependerült a bárszéken, amin ült. Valaki meglökte a vállamat, és a kezem megcsúszott, és az arcomra kenődött a szájfesték. Fáradtan felsóhajtottam. Legközelebb a mosdóban fogom megigazítani a rúzsomat.

- Szia, Yara! - Köszönt a srác a barátnőmnek. A lány biccentett, és intett a fiúnak.

- Michael itt van? - Érdeklődött a barátja után Yara. Az engem meglökő srác egy boksz felé mutatott.

- Annál a boksznál ül a bandával, a színpad mellett - válaszolt a fiú. Kotorászni kezdtem a retikülömben egy vattapamacs után. Yara felpattant mellőlem, és ahhoz a bokszhoz ment, ahol volt a pasija. A vattapamaccsal ledörzsöltem a bőrömről a rúzst. A pasas, aki meglökött, ott állt mellettem, miközben rákönyökölt a bárpultra. Gyorsan végigmértem a tekintetemmel. Hosszú, feltupírozott, fekete haja volt, porcelánszínű bőre, és hidegkék szeme, és a szeme ki volt húzva fekete szemceruzával. A szája fakó rózsaszín, és a felső ajka nem illeszkedik teljesen az alsóhoz. Az állában van egy kis mélyedés, az állkapcsa meredek vonalú. Az orra viszonylag keskeny, és egy kis görbülésen kívül szinte egyenes. Fekete, vállánál csillogó, bő ujjú köpenyt viselt, ami alá nem vett fel pólót. Bíbor színű, hosszú kendőt dobott át a nyakán, lábán fekete bőrnadrág és cowboy csizma virított. A frufruja belelógott a szemébe, és a napszemüvegét a feje tetejére tette. A szemüveg lencséje csillogott a sárgás fényben. Glames stílusa volt. Nem rossz. Éreztem, hogy engem néz. A tekintetét beleégette az oldalamba. Próbáltam nem tudomást szerezni arról, hogy engem stíröl, és próbáltam nyugodtan tovább igazítani a sminkemet. De kérlek, perceken keresztül le se vette rólam a szemét! Beledobtam a használt vattát a táskámba. Rá néztem a srácra. Időközben közelebb jött hozzám, és még mindig a bárpulron könyökölt, és így a szemünk viszonylag egy magasságba került. Miért nézhet ennyire? Mi bennem az, ami annyira különleges?

- Elnézést - kért után csendet, és abbahagyta a bárpult támasztását. Összehúzta a köpenyét, hogy ne csússzon le a válláról, és a zsebébe tette a kezét. Rátettem a kupakot a szájfestékre, és beledobtam a kistáskába. Nemes egyszerűséggel vállat vontam, hogy véletlenül se tűnjek úgy, hogy megzavart az, ahogyan nézett rám. Így ridegnel tűnhettem. Magamat is annak tartottam ilyenkor. Felálltam a bárszékről.

- Nem baj - válaszoltam semmi érzelemmel a hangomban. Ahhoz a bokszhoz indultam, ahol elméletileg volt a barátnőm. Utánam jött a srác valamilyen üveggel a kezében.

- Mi a neved? - Próbált meg ismerkedni. Ha már a nevemet kérdezte, akkor mit akarhatott tőlem? Az embertömegben elvesztettük egymást, de amikor újra találkoztam bemutatkoztam neki:

- Piper Hudnall - mutatkoztam be gépiesen. A kérdését nem viszonoztam. De volt olyan találékony, hogy magától mutatkozzon be.

- Tom Keifer - árulta el a nevét. Érdekes külsőhöz érdekes név illik, nem? Keifer. Ilyen nevű személlyel se találkozik minden nap az ember. Továbbra is közönyös maradtam, mint minden idegen emberrel, viszont Tom továbbra is úgy nézett rám, mint valami istennőre. Egek. A boksznál Yara vihogott, ahogyan mindig is szokott. Jókedéjű a lány, de néha túltolja a jókedvet. Én inkább magamra erőltettem egy maszkot, hogy még véletlenül se tűnjek gyengének. Nem szeretem magamat, és egyáltalán nem javít a helyzeten az, hogy hidegnek mutatom magamat.

- Yara! - Szólítottam meg a barátnőmet, aki Jeff mellől majd' lefordult az ülőgarnitúráról a röhögéstől.

- Mi van? - Nézett rám, és mély levegővételekkel próbálta megnyugtatni magát. Biccentettem felé a fejemmel, hogy beszélni szeretnék vele. Tom miatt. Biztosan tudja azt Yara, hogy miért néz folyamatosan. Kezdtem azt hinni, hogy már lesz egy lyuk a testemen a tekintetétől. Felállt, de megbotlott az asztal lábában. Én és Tom arrébb álltunk, hogy még véletlenül se essen ránk, vagy kapjuk el. Valaki a társaságunkba jött, és ő kapta el a talaj felé zuhanó csajt.

- Jesszus, egy Bon Jovi! - Sikkantott Yara. Megnéztem a srácot, aki nekem háttal állt.

- Szerinted hány embernek van szőkésbarna haja és Bon Jovi-s farmerdzsekije? - Fújtattam. Yara mindig is hajlamos volt a dolgokba mást belemagyarázni, és lehetséges, hogy most is ez van.

- A Cinderellához jöttem - szólalt meg a srác, és állította normálisan fel Yarát. Ja, a hangja tényleg Jon Bon Jovié. Tényleg ő jött ide. Ezért sikítgatnom kellett volna? A banda egyből feszültté vált: mindenki mocorogni kezdett a helyén, és idegesen mosolyogtak. Csuklón ragadtam Yarát, és újra a bárhoz vettük az irányt. Nem akarom azt hallani, hogy belém szeretett. Ráadásul első pillantásra. Ilyen nem létezik (maximum első látásra fekhetnék).

- Aki meglökött, ő Tom, ugye? - Kérdeztem, miközben sasoltam, hogy hol van egy üres szék. Yara bólintott. - Miért bámul?

Erre Yara kikerekedett szemmel bámult rám. Nem azért, mert hogy hű de ronda vagyok ahhoz, hogy rám nézzen valaki, hanem azért, mert kettőnk közül inkább rám szoktak nyomulni a pasik, és, hogy még csak bámul engem egy srác, és még csak át se karolt. Yara a srácok asztala felé pillantott.

- Most is téged néz - válaszolt, miközben a szeme sarkából még mindig nézte Tomot, hogy kit néz. - De teszteljük le!

Kuncogott fel, és tette karba a kezét.

- Ha bámul, akkor le fogja utánozni a mozdulatodat - mondta nagy tudományosan, mire megforgattam a szememet.

- Ezt meg honnan veszed? - Kételkedtem.

- Olvastam egy magazinban - legyintett, és mondta el az infó forrását. - Tedd a mutatóujjadat az orrodra.

Utasított.

- Mégis minek? - Akadtam ki, és rácsaptam a combomra. Ezt teljes értelmetlenségnek tartottam.

- Hogy leteszteld, hogy téged bámul-e - csacsogta, mintha meg se hallotta volna a kiborulásomat. Tom felé néztem, és az orromra tettem az ujjamat, elég látványosan ahhoz, hogy nem azért fogdosom, mert tüsszentenem kell, vagy netán viszket az orrom. Néztem Tomot, hogy mit reagál erre. Kíváncsi voltam rá. Éppen, hogy hozzáért az orrához, de attól még hozzáért!

- Hozzáért - válaszoltam tömören, röviden és lényegretörően. Amikor Keifer észrevette, hogy nézem, hogy miért néz, elkapta a tekintetét, és becsatlakozott a beszélgetésbe, amit a Cinderella és Bon Jovi folytatott.

- Nagy valószínűséggel azért bámul, mert bejössz neki - hümmögött. - Kérdezd meg tőle, hogy tetszel-e neki!

Ötletelt.

- Ugyan már, ez marhaság! - Ráztam meg a fejemet. Yara összefonta a karját, és szemrehányóan rám nézett.

- Nem az - jelentette ki. Megfogott a vállamnál, és előrelökött. Elmormogtam erre egy ,,Anyád!"at. - Most odamész.

Kezdett el parancsolgatni. Remek, előjött a parancsolgató, akaratos Yara. Másra se vágytam. Egyik szőke tincsemet a fülem mögé tűrtem, hogy azért lássak is valamit. Nem értettem Yarát. Miért erőlteti ennyire ezt a dolgot? Nincsen annak semmi értelme, hogy én ráncigálom ki Tomból azt, hogy akkor azért bámul, mert első látásra dúl benne a szerelem irántam, vagy mi a jó ég. Szőke hajú, tűsarkúba, miniszoknyába, fekete, nyakánál hálós felsőbe és hálós harisnyába bújt lányt meg bárhol tud találni. Odaértem az asztalhoz.

- Hű, ezt el se hiszem! - Ámuldozott valamelyikük, akinek hosszú barna haja volt, és nem Michael volt.

- Pedig el kéne! - Röhögött fel a bandához tartozó szőke srác, aki nem csak a hajszínével tűnt ki, hanem azért is, mert neki fehér, csillogó köpenye volt. Tomhoz közelebb oldalaztam, hogy érzékelje, hogy itt vagyok.

- Lát bennünk tehetséget! - Lelkesedett Michael. Oldalba böktem Tomot.

- Piper, te itt vagy? - Kérdezte, mire becsuktam a szememet, és vettem egy mély levegőt.

- Nem, a tetőn táncolok - feleltem flegmán. - Beszéljünk.

Jelentettem ki. Háta mögé álltam, és egy nyugisabb hely felé lökdöstem. El se hiszem azt, hogy nekem kell kikérdeznem egy pasit, hogy egyáltalán érez-e irántam valamit. Tudtommal - aztán az is lehet, hogy ennyire régimódi vagyok - a srácok szokták maguktól bevallani az érzéseiket, és nem a lányok szokták belőlük kráncigálni. Kimentünk a bár elé. A szinte csupasz combomat egyből megcsapta az éjszakai hideg.

- Miért hívtál ide? - Próbált meg belőlem Tom kihúzni valamilyen választ, miközben beletette a zsebébe a kezét. Erre nem válaszoltam, hanem egyből a lényegre tértem:

- Azért bámulsz, mert belém zúgtál?

Erre szerencsétlen köpni-nyelni nem tudott. A csizmája orrát kezdte el nézni, és hirtelen felnézett rám.

- Talán - vont vállat, pontosan úgy, amikor tőlem kért bocsánatot, és erre vállat vontam. Erre a reakciójára elmosolyodtam. Közelebb lépett hozzám, és lejjebb hajolt az arcomhoz, majd félénken, de megpuszilt.

- Na, erről szokjál csak le! - Nevettem fel, és pillantottam rá elpirulva. Ez a puszi levett a lábamról, és na, egész helyes ez a Tom Keifer. Nem is volt Yarától ez rossz ötlet.

|I{•------» - «------•}I|