|I{•------» - «------•}I|

PIPER

Mintha Tom félne tőlem, vagy valami ilyesmi. De ez a félénkség valahol aranyossá teszi. Vagy csak egyszerűen annyira zavarba jön a közelemben, hogy képtelen beszélni. Ennek ellenére mégis megfogta a kezemet. Meglepődtem, és nem tudom, hogy miért húztam el a kezemet, amikor jól esett, hogy megfogta a kezemet. Miért csináltam? Miért húztam ki a tenyere alól az enyémet? És nem kaptam választ arra, hogy mi ez köztem és Tom között. Mint valami elfuserált egymásba szeretés. Bezzeg néhány napja meg tudott puszilni, és tudta is azt mondani, hogy talán tetszek neki. Erre most mi van? Nem, hogy megpuszil, de még egy választ se tud arra kinyögni, hogy mi ez köztünk. Ja, bocs, az őzés volt a válasz. Én komolyan szeretnék Tommal beszélgetni, de ha egyszerűen nem mer válaszolni (vagy zavarba jön. A jó ég tudja, hogy amikor hozzászólok, mi zajlik a fejében.) akkor ezzel a szándékommal sokra megyek.

Rákönyököltem az asztalra, és undorodva figyeltem azt, ahogyan Yara és Michael nyelve a másik szájában kotorászik. Ez a szerelem, vagy a szex kategóriájába tartozik, amit ezek ketten művelnek.

- Én megyek a vécére hányi, mert már felfordul a gyomrom tőlük - fintorodott el a dobos (nem tudom a nevét).

- És ha ők mennek el a vécére baszni? - Érvelt a szőke. - Lehetőségként ez is felmerül.

Yara a szőke mondataira végre (!) elvált az idézőjeles ,,szerelmétől", majd szúrós pillantást vetett a szőkére.

- Eric, ne legyél már ennyire ízléstelen!

Ericnek igaza van. Most kivételesen nem értek egyet Yarával. Miért kell négy embernek szívnia kettő miatt? Akkor miért nem a kettő vonul el? Az egyszerűbb. Felálltam a helyemről. Általában jót szoktunk röhögni Yarával, de nem... Most nem. El van foglalva Michaellel, és szinte hagyja, hogy felzabáljon az unalom. Tommal beszélgetnék a legszívesebben; helyes srác, és normálisnak tűnik. Szívesen okolnám ezzel Tomot, de tudom, hogy erről nem tehet, hogy Yara megkergült, amióta felszedte Michaelt. Vagy fordítva. Nem tudom, hogy ki szedte fel a másikat. Képben vagyok a barátnőmmel, mondhatom. És szerencsétlen Tom arról se tehet, hogy minden bizonnyal teljesen belém szeretett. Mintha valaki figyelné a seggemet... Megfordultam. Tom azzal a lendülettel elkapta a tekintetét a fenekemről (?).

- Kezdjetek egymással már valamit! - Szólalt meg a dobos, miközben rám és Tomra mutatott, miközben kinyújtotta a karját. Erre Keifer elkezdte nézni az asztalt, mint valami kiállítást. Az asztal jobb, mint a fenekem?! Így állunk? És még a dobos is látja azt, hogy bámul engem egy bizonyos Tom Keifer. A fiúknak meg semmi szemük a szerelemhez. Mondom, még a vak is látja, hogy bejövök Tomnak!

Yara természetesen berúgott, és tényleg elment Michaellel baszni a mosdóba. Ezek hülyék. Jó, mondjuk részegen alapból hülye az ember...

Yarával egy lakáson osztozok, amiben csak azért van rend, mert szinte egész nap nem vagyunk otthon. Sokszor bánom azt, és ő is, hogy egy fedél alatt szállunk meg. Legjobb barátnők létére nem tudunk anélkül meglenni, hogy ne csesszük fel egymás agyvizét legalább egy héten egyszer - és ebbe beletartozik az is, hogy az éjszaka kellős közepén toppan be az aktuális pasink a lakásba.

Barátnőmet szinte fel kellett húznom a második emeletre, mert folyton összerogyott alatta a lába. Amikor részeg, elkezd brit akcentussal beszélni - Angliában született, és ott élt tizenhat éves koráig -, amivel tudja, hogy idegesít engem.

A hosszú bárban töltött unatkozás után csak egy dolgot akartam: elaludni, és legalább addig se unatkozni. Ahogyan bedőltem az ágyamba a párnáim közé és aludni próbáltam, azzal a lendülettel törtek rám a gondolatok. A leghülyébb: Tomnak olyan színű a szeme, mint egy delfin hasa. Mintha láttam volna valaha delfinhast. És ez még semmi volt ahhoz képest, hogy arra gondoltam, hogy milyen elképesztően jól néz ki úgy, hogy a köpenye nincsen összehúzva, és nem vesz fel alá pólót. Úgy látszik, este jönnek rám a furcsa, szokatlanabbnál szokatlanabb gondolatok. Delfinhas színű szem! Beszarás, mi eszembe nem jut, amikor álmos vagyok. Jó, Pip, tedd magadat takarékra! A nyakamig húztam a paplanomat, majd azt hallgatva, hogy Yara mászkál, elaludtam.

Másnap reggel Yara London csiripelve közölte velem, hogy lesz egy Cinderella koncert ma este egy bárban, ami nekünk útvonalilag nagyon kiesik. De nem baj, ő akkor is látni akarja, ahogyan a gitáros hapsija nyúzza a húrokat. Furcsáltam, hogy a srácok ilyen sűrűn nyomnak le bulikat egymás után. Tegnap is lenyomtak egy bulit, tegnapelőtt nem.

- Kezdődik! - Lelkendezett Yara, miközben rángatni kezdte a karomat, és ugrált. Még soha életemben nem hallottam vagy láttam a Cinderellát játszani. Yara néhányszor mutogatja a tagokat, hogy ki kicsoda, és melyik hangszeren játszik, de köbö csak annyit jegyeztem meg, hogy Michael gitáros szerepében van, a Mr. Anonymous pedig a dobos (azért ez a neve, mert még mindig nem tudom a nevét). Vártam, hogy végre elkezdődjön a produkció. A srácok kiléptek a színpadra. Beizzították az erősítőket, Tom bekapcsolta a mikrofont. Meglepődtem, hogy Tom az énekes. Igazából fogalmam sincsen, hogy miért gondoltam azt, hogy Eric az énekes. Talán azért, mert általában szőkék az énekesek (például James Hetfield, Vince Neil...), de tudom, hogy ez egy elég gyenge indok. Az első dolog ami megtetszett a bandában az az volt, hogy a basszust nagyon jól lehet hallani, és még az a bluesosabb hangzás is tetszik. Egy lassabb számnál Tom letette a gitárját, és szorosan a mikrofon elé lépett. A jobb kezét a mikrofonra tette, a bal kezét lefelé csúsztatta a mikrofonállványon. Közel lépett az állványhoz. Kissé berogyasztotta a lábát, és balra dőlt. Ahogyan a tisztán szóló gitárszólamra ráénekelte a tiszta énekhangjával a szólamát, libabőrös lettem. Majd amikor átváltott a rekedtes hangjára, újra levert a víz. Összegezve: a Cinderella egy kurva jó banda. Nagyobb közönséget érdemelnek meg hatvan-hetven főnél. Teltházas arénát érdemelnek meg, és egy jó lemezszerződést és kiadót. Miután vége lett a koncertnek, Yarával kerestünk egy bokszot.

- Szia, Piper! - Jött a tátsaságunkba és köszönt nekem Tom. Egy kissé ideges, kissé boldog mosolyt mutattam neki, miközben a fülem mögé tűrtem egy tincset. - Nézd...

Kezdte el. Érdeklődve figyeltem rá.

- Egy hatalmas idiótának érzem magamat - itt elhalkult. - Melletted. Azaz, én...

Szegény! Kezdem megsajnálni. Szívesen megbeszélnék vele egy találkozót, de félek attól, hogy sokkjában összeesik, ha megkérdezem tőle, hogy szeretne-e velem találkozni valamikor.

- Sze... - majd újra elhalkult. - A szaxofonoknak jó hangja van, nem?

A ,,sze" és a ,,szaxofon" között erős áthallásom volt, és azt hallottam, hogy ,,Azaz én szex". Értetlenkedve néztem a szaxofonos kérdésére.

- Mondjad csak nyugodtan! - Bíztattam egy lágy mosoly kíséretében, miközben lassan felálltam, és közelebb léptem hozzá. Frufruja eltakarta a kék szemét, így nem láttam a szemét. Egészen közel álltunk meg egymáshoz. A most is meztelen mellkasa (megint köpeny volt rajta póló nélkül, egy hosszú kendő volt átdobva a nyakán, cowboy csizma, bőrnadrág) hozzásimult az én mellkasomhoz. Éreztem, ahogyan felgyorsult a szívverése.

- Megbolondulok melletted - nyögte ki egy kisebb sóhaj kíséretében. Éreztem, ahogyan valami különös melegség járja át az arcomat és a gyomromat. Vártam, hogy ezek után mit fog mondani. - Pip, ööö...

És megint dadogott.

- Igen? - Kérdeztem, miközben elnyújtottam az ,,e"-t.

- Ra... - kezdett bele. - Azaz randi... Tudod.

Jött zavarba, miközben a tarkóját markolászta. Hátrébb lépett egy lépést. Azta, elhívott egy randira! A járólapot kezdte el nézni. A szívem szinte megvadult, annyira vert. Már ezerszer hívtak randira, de... Ő Tom. Egy jóképű srác, aki kurva jól énekel és szólózik, emellett annyira aranyos, amikor zavarba jön mellettem! Közelebb lépktem hozzá. Lábujjhegyre álltam - az orráig -, hogy meg tudjam puszilni az arcát. Istenem, a bőre a legpuhább dolog, amihez valaha hozzáért az ajkam. Egy pillanatra lefagyott, majd elégedetten elmosolyodott. Lehet, hogy úgy érezte, hogy meghódított, de az is lehetséges, hogy jó érzéssel töltötte el az, ahogyan lényegében igent mondtam a randira. Engem jó érzéssel töltött el az, hogy elhívott egy randira. Szívesen megismerem.

- Jó, itt az ideje pezsgőt bonntani! - Kurjantott fel Yara. Miért rontja el folyton a pillanatot?

- Bocs, hogy hülye barátnőm van - súgtam oda Tomnak, mire elmosolyodott. Nem sűrűn láttam eddig mosolyogni. De az a mosoly... Nem az a sablonos félmosoly, hanem ez a mosoly mindkét irányba húzódik.

Yara ki tudta bírni, hogy ne csókolózzon maratoni idővel Michaellel, így normálisan tudtunk beszélgetni a bandával. Tom alig engedte el a kezemet. Ez jól esett. Folyton meleg boldogsággal, és jóleső izgatottsággal töltött el az, hogy randim lesz Tomnal. Már csak azt kell megbeszélnünk, hogy mikor legyen.

|I{•------» - «------•}I|