|I{•------» - «------•}I|

TOM

Pipert majdnem megerőszakolták. Ez durva. Szó szerint durva. El se tudom azt képzelni, hogy mi történt volna akkor, ha nem hallom meg azt, hogy kiabál. A férfiből kinézve simán megerőszakolta volna Pipet akár a bár kellős közepén. Elöntött a harag és az aggódás, amikor megláttam Pipert, ahogyan félmeztelenül, tehetetlenül ül a széken. Piperhez én akarok hozzáérni – miután megismertem.

Miután a Yara által hívott testőr elintézte Pip zaklatóját, a szöszi még mindig pihegett, és látszólag egyáltalán nem érdekelte az, hogy az egész mellét látja a nagyvilág. Yara odaadta Pipernek a melltartóját.

-A blúz a tiéd? – Kérdeztem Pipertől, miközben görcsösen figyeltem arra, hogy a tekintetem még véletlenül se tévedjen a mellére. Piper a hátát mutatta nekem, mert bekapcsolta a melltartóját, amit a helyére igazított, és a pántjait feltette a vállára. Felém fordult.

-Igen – felelt tömören. Jesszus, elképesztően szexi ebben a szerelésben! Kezd ez a nő egyre jobban az őrületbe kergetni. Elvette tőlem a fekete blúzt, és belebújt. Yara a vállamba könyökölt. Rá néztem. Perverzen fel-le húzogatta a szemöldökét.

-Most mi van? – Értetlenkedtem.

-Ismerd be, hogy tetszik a látvány! – Röhögött fel. Megforgattam a szememet. Tüsszentettem egyet, ami miatt az orrom újra elkezdett vérezni.

-Óh, baszd meg...! – Morogtam.

-Annyira tetszik neked Piper, hogy még elered az orrod vére is? – Folytatta Yara. A kézfejemet az orromhoz emeltem, és végig tapintottam. Oldalirányba görbült, és ahogy próbáltam levegőt venni, fájt az orrom. Az lehetséges, hogy eltört az orrom? Piper leugrott a bárszékről, és megigazította szerte álló szőke haját. Csapzottam is gyönyörű...! Hogy lehetséges ez?

-Én rendbe teszem magamat – közölte Piper, miközben karon ragadta Yarát, és a mosdó felé mentek. Az orrom kezdett rosszabb lenni. Már a zsibbadás szabályos fájdalomba torkollott. Jó, most már egyre lehetségesebbnek tartom azt, hogy eltört az orrom. Fasza...! Ez a nagy idióta annyira behúzott, hogy eltört az orrom! Sebaj, én meg tökön térdeltem... Az azért vicces, hogy fele akkora vagyok (lehet, hogy még kisebb), mint az a hülye, de mégis meg tudtam azt akadályozni, hogy bántsa Pipert. Inkább az én orrom törjön el, mint megerőszakolják!

-Van kocsid? – Kérdeztem Erictől, aki mellém jött. Értetlenül nézett rám. Széttárra a kezét, majd a pultra kitett vodkát elvette (amit még én kértem, de nem vettem el).

-Nincsen...? – Húzta össze a szemét. – Mert?

-Azt hiszem, hogy eltört az orrom – motyogtam. Ebből semmit se hallgatott, mert a számat eltakarta a tenyerem, és még halkan is beszéltem.

-Mit mondtál?

-Azt, hogy eltört az orrom! – Kiabáltam ingerülten, mire megvilágosodva bólintott egyet, majd a sajnált arckifejezés után elkezdett röhögni. – Ezen mi olyan kurva vicces?!

Akadtam ki. Legyintett, majd a térdére csapott üres kezével.

-És hogyan tört el? – Érdeklődött. Mintha arra a válaszra várna, hogy Piper törte be a légzőszervemet.

-Kocsmai bunyó – vontam vállat, mintha az olyan természetes lenne, hogy eltöröm a bárban az orromat mindössze tíz perc leforgása alatt. Eric bólintott.

-Stoppolj, fogj egy taxit, vagy faszom tudja, de juss el kórházba – ötletelt. Megforgattam a szememet.

-Arra én is rájöttem, hogy el kéne jutnom az orvoshoz – mondtam flegmán. Kezdtem egyre jobban ingerültté válni, ugyanis az orrom egyre jobban fájt, és a vérzés sem akart alább hagyni. Tom ezt is elbassza! Hivatásos elbaszó lettem, emberek! Havi nulla dollárral meg centtel, viszont garantált a siker, és az, hogy az emberek felfigyeljenek rád. Jelentkezz Thomas Carl Keifernél, aki felvesz a Hivatásos Elbaszók Klubjába! Jó, és ha gyalog megyek a kórházba? Csak nem fog leszakadni a lábam! Piper és Yara visszajött.

- Van kocsitok? - Kérdeztem újra a lányok felé fordulva. Yara legyintett egyet, majd megrázta a fejét. Pip sokkal szebb smink nélkül. Mintha fénylene a bőre, és az anyajegyek az arcán jól állnak neki.

- Csórik vagyunk, nincsen - felelt Yara.

- Eltörte az orrát a szerencsétlen, és kórházba akar menni - mesélte Eric. Pip elém lépett, és elvette a kezemet az orromtól. Lefelé néztem a tekintetemmel (a fejemet nem biccentettem le). Bénának éreztem magamat pont így előtte. Lassan felemelte a kezét, és ujjával megtapogatta az orrnyeregemet.

- Meg fogom nyomni a csontodat - készített fel, majd egy határozott mozdulattal megnyomta. Így úgy éreztem, mintha egy úthenger áthaladt volna az orromon. - Fáj?

- Kellemetlen - sziszegtem. Legszívesebben megfogtam volna Pip kezét, és elvettem volna a fejemről. Jól esett, hogy aggódik értem. Mondjuk az meg furcsa, hogy őt erőszakolták meg majdnem, és ez látszólag nem foglalkoztatja, az meg igen, hogy eltöröm az orromat. A lelki sérülések még mindig rosszabbak, mint a fizikaiak.

- Elmegyünk a kórházba - jelentette ki. "Gyünk?" Magyarán elkisér a kórházba?

____

Nem akartam nagyon lelkes lenni amiatt, hogy Piper elkísér a kórházba (ezt egyedül is meg tudtam volna oldani). Kórházba alapvetően nem szívesen jár az ember, de törött csonttal sem szívesen létezik az ember. És milyen ideális program az, hogy a kiszemeltemmel megyek kórházba? Amolyan második randi, de tudom, hogy nem az. Egyikünk se annak fogta fel. Ez csak egy szerencsétlen következmény.

Sötétben sétálni Philadelphia csendes utcáin törött orral, oldaladon azzal a személlyel, aki teljes mértékben elveszi az eszedet keserédes élmény. Édes, amiért kettesben vagytok, keserű, mert balesetet szenvedtél.

- Nem esett semmi... - kezdtem bele. - Bajod?

Fejeztem be némi fáziskéséssel a mondatomat. Piper rám nézett, és elmosolyodott. Olyan is ritkán van, hogy Piper mosolyog.

- Neked tört el az orrod, és tőlem kérdezed, hogy nincs-e bajom? - Fogta fel a helyzetet úgy, mintha semmiség lenne az, hogy majdnem megerőszakolták.

- De majdnem megerőszakoltak! - Akadtam ki, miközben azzal a kezemmel, amellyel nem az orromat fogtam hadonásztam a levegőben. Piper vállat vont. Bárcsak én is ilyen könnyen kezelném a helyzetet! De aggódok érte. Azért, mert szeretem.

- A végén már úgy voltam vele, hogy mindegy - mondta, miközben lefelé kezdett el nézni, és markolászni kezdte a karját. - Hiszen én úgyis egy kurva vagyok, aki azért van, hogy megdugják.

Elszégyellte magát. Megdöbbentem. Egy kurva? Ezt hogyan...? Ez egy ellentmondás. Hogyan? Ez egyszerűen nem fér bele a fejembe. Nem nagyon beszéltünk ezek után. Nem akartam azt mondani, hogy sajnálom, hogy ilyen rossz sorsod van, mert ez szerintem bunkóság lett volna. Elhaladtunk egy színház előtt. Piper megállt, és látványosan megbámult egy házaspárt, akik a kocsijuk felé mentek. Pip mellé zárkóztam. A lány, mint akit megbabonáztak volna a pár kocsijához mentem. Utánaeredtem. A nő megnézte Pipert.

- Kéne Tomnak egy fuvar a kórházba - szólította meg az ötvenes éveiben járó házaspárt. A férfi fújtatott, és a volán mögé ült, miután kinyitotta az ajtót.

- Menjen máshoz - utasított el minket a nő. Piper összeszorította a szemhéját és az öklét.

- Azt mondtad, hogy segítesz nekem abban, amiben tudsz - vett egy mély levegőt a szőkeség. - Mariah Hudnall.

Piper nyomatékosan mondta ki a nő nevét, aki ezek szerint valami rokona, mert ő maga is Hudnall. A nő megforgatta a szemét, ami egy az egyben ugyan úgy néz ki, mint Pipé.

- Sadie Hudnall, most kotródj befelé a kocsiba, és az a bizonyos Tom is jöjjön - fújtatta. Sadie?! Piper neve igazából Sadie?! Nem illik rá. Piper (avagy Sadie) beült a hátsó ülésre, és utána én is beültem.

- Sohasem gondoltam volna azt, hogy a lányom ilyen szintre lesüllyed - morogta az apja. Piper elszomorodva nézett maga elé. - Úgy öltözködik, mint egy utcalány, és még munkája sincsen. Igazam van?

Vonta kérdőre a lányát.

- Igen. Valóban nincsen munkám - mondta Pip, miközben a karját kezdte el markolászni, pont úgy, mint amikor mondta, hogy kurva. Érzékenyen érintheti ez a téma.

- És egy mocskos rocker a párja - tett most rám megjegyzést. Ha rövid hajam lenne, nem lenne benne egy szőke tincs (az eredeti hajszínem fekete, csak egyszer befestettem szőkére, majd vissza feketére), és mondjuk öltönyben lennék biztosan nem kaptam meg volna a ,,mocskos rocker" jelzőt. Miért ítélik el a rockereket?

- Abbahagynád, bakker? - Akadt ki Piper, miközben rácsapott az ajtóra.

- Ezt mosd hagyd abba, kislányom! - Kiabált Piper anyja.

- Ugyan miért is? - Folytatta Pip. - Még mindig nem téged kurvázott le az apád, hanem engem!

Közelebb csúsztam Piperhez az ülésen. Félénken, de magamhoz öleltem. Arcát a mellkasomba nyomta, majd könnyekkel áztatta el az arcát és az én mellkasomat.

- Nekem ez már sok egy napra - szipogta, miközben tehetetlenül rám nézett. Biztosan rossz napja lehetett neki. Szar randin esett át, majdnem megerőszakolták, és még a szüleivel is összeveszett, nem is kicsit. Ez nem éppen egy leányálom...

|I{•------» - «------•}I|