|I{•------» - «------•}I|

TOM

A világ súlya esett le a szívemről, amikor Piper mondta, hogy nem jár Dave-vel. Féltékeny voltam Sabora, azt nem tagadom. Azt hittem, hogy majd' szétvet a harag és a csalódás, amikor megláttam Pipet Dave oldalán. Tudtam, hogy nem csalt ezzel meg pont azért, mert nem vagyunk (még) együtt. Az, hogy tudtam találkozni viszonylag normális körülmények között Piperrel egy kicsit segített megnyugtatni afelől, hogy nem jött el a randira. Az nagyon rosszul esett.

- Sok sikert a tagok kereséséhez! - Kívánt szerencsét Piper búcsúzásképpen amikor letettem az ölemből az ajtajánál. Szegénynek eltört (és leesett) a magassarkúja, ezért menyasszonypózban vittem haza. A szöszire mosolyogtam és barna íriszébe néztem. Megfogtam a vállát, amit egy kicsit megszorítottam.

- Köszönöm, Pip! - Mosolyogtam rá még mindig. Jól esett a bíztatása. Közel léptem hozzá. Elengedtem a vállát. A mellkasunk egymásénak simult. Olyan egy fejjel alacsonyabb nálam, ezért fel kellett néznie, hogy a szemkontaktust megtarthassuk. Hirtelen elkapta a tekintetét. A frufrujával kezdett valamit matatni. Egy gyors mozdulattal átöleltem a derekánál fogva és magamhoz húztam. Erre a cselekedetemre egy kattanás szerű hangot adott ki (kattog... Egy ember tud kattogni?). Az eddig az arcánál lévő kezét a mellkasomra tette. Homlokát nekitámasztotta a mellkasomnak. A kezem a derekáról akaratlanul is a fenekére csúszott. Olyan szexi feneke van!

- Most mit taperolod a seggemet? - Kérdezte röhögve. Megforgattam a szememet. A hátán csúszott fel a kezem egészen a válláig. Kipirultam attól, hogy ezt megkérdezte. Csak nem vághattam rá egyből azt, hogy: ,,Formás a segged, és ez bejön nekem"... A szemben lévő szobaajtót kezdtem el nézni. - Tom! Itt vagy még?

Legyezte a levegőt a szemem előtt akkor, amikor már a sokadik perce bámultam ki értetlenül a fejemből.

- Az bezzeg nem zavart, amikor két hete máshol is fogdostalak! - Mondtam, mire az ő arca még jobban kipirosodott.

- Az más volt - húzta el a száját. Kezemmel végigsimítottam a nyakán és finoman megfogtam az állkapcsát. Feljebb biccentettem szép kis fejét. Hüvelykujjammal kör-körös mozdulatokkal simogattam az arcát. - Ezt az arcsimogatósdit most flörtnek vegyem?

Megráztam a fejemet. Lassan közelebb hajoltam az ajkához. Azok az ajkak... Halvány színűek, teltek, puhák.

- Azt nem értem, hogy mit szeretsz bennem - hajolt el tőlem. Majdnem megcsókoltam, erre elhajolt! Bassza meg! (Mármint nem Piper, hanem a sors, hogy ennek pont így kellett történnie.) Elengedtem a lányt. Markolászni kezdtem a hajammal eltakart tarkómat. A járólapot kezdtem el nézni. A lábfejem hol jobbra, hol balra kezdett el táncolni. Azt szerettem benne, hogy gyengeségei ellenére is erős tud maradni. És szép. És okos. Minden sablonos, jó értelemmel bíró jelzőt rá tudnék aggatni. Összeszorítottam az állkapcsomat. Csak azért is meg fogom csókolni! Ennyire nyomi nem lehetek! Igaz, hogy elhúzódott előlem, de ez nem jelenti azt, hogy nem csókolhatom meg. Megfogtam a kezét. Közelebb húztam magamhoz. Az arcához hajoltam. Újra. Olyan déjà vu ez az egész. Amikor megvédtem, és aznap lefeküdtünk azt hittem, hogy talán már alakul a kapcsolatunk. De nem... Megint ugyan ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Próbálok vele lenni, de valami folyton közbelép. És ez olyan idegesítő már egy idő után... Azt akarom, hogy a barátnőm legyen. De már csak annak örülnék, hogyha normálisan tudnánk egymással néhány szót váltani anélkül, hogy folyton zavarba jönnék/lefagynék. Már volt néhányszor barátnőm, de még egyikük se váltotta ki belőlem ezt a nagy mértékű zavart.

- Nézd - kezdtem bele -, tudom, hogy nem ismerjük egymást... Szinte semennyire sem, de kedvellek.

És ha minden jól menne, most jönne az a rész, hogy megcsókolom, majd visszacsókol, és nyálasabbnál nyálasabb szövegeket mondunk egymásnak, de mivel én vagyok Tom Keifer, aki mióta szerelmes Piper Hudnallba mindent elcsesz. Újra az arcához emeltem a kezemet. Ajkán végighúztam a hüvelykujjamat. Lefagyva, mozdulatlanul, tágra nyílt szemmel nézett rám. Vajon ilyenkor mit gondolhat? Elküld a francba, vagy csendben várja azt, hogy megcsókoljam? És én most mit fogok csinálni? Még egy jó darabig nézni fogom csókolnivaló ajkát, vagy végre cselekedni is fogok valamit, és megcsókolom? Hirtelen az ajkára hajoltam. Éreztem, ahogyan összerezzent. Félénken, de viszonozta a csókomat. El se akartam hinni azt, hogy visszacsókolt! Belemosolyogtam a csókba és boldog hümmögés hangja hagyta el a hangszálamat. Piper szakította meg a csókot. Mélyen a szemembe nézett. Tenyere közé fogta az arcomat.

- Tom - mondta ki a nevemet. - Annyira rohadtul nem tudom, hogy mit érzek irántad. Úgy értem...

A hangja elhalkult. Csönd állt be közénk. Érdeklődve figyeltem. Fejemet oldalra biccentettem.

- Nagyon jófej srác vagy, tehetséges zenész, és az ágyban se voltál semmi - az utolsó jellemzésnél mindketten elpirultunk -, és nagyra értékelem azt, hogy megvédtél, de nekem azt hiszem, hogy kell némi idő nélküled, hogy feldolgozzam az eseményeket.

Szomorúan elmosolyodtam és felsóhajtottam. Pedig már annyira örültem annak, hogy visszacsókolt! De nem, nélkülem akar némi időt tölteni, hogy "feldolgozza az eseményeket".

- Szerintem csak nem ismered fel a szerelmet - bukott ki belőlem, mire magam is néztem, hogy ez meg mi a fasz volt? Honnan tudnám, hogy szerelmes belém? Mondjuk ha valami minimális vonzalom sem fűzné Pipert hozzám, akkor már rég nem állnánk itt egymással szemben. Piper még értetlenebb fejet vágott; már nem csak kerek szeme volt, még a szája résnyire ki volt nyitva.

- Szép napot! - Bújtam ki a téma alól azzal, hogy inkább elmegyek. Piper felvont szemöldökkel, résnyire nyitott szájjal nézett rám. Egy összezavarodott mosollyal rá néztem, majd az ajtó felé fordultam és kinyitottam. Mielőtt kiléptem volna a lépcsőházba még intettem neki egyet. Becsuktam magam mögött az ajtót és kettesével szedve a lépcsőket lementem.

A lakáshoz érve, ahol lakok Erickel egy srác pakolta ki a gitáros cuccait a kocsija csomagtartójából. A gitártokot a hátára kapta, és becsukta a csomagtartót, miután kivette onnan a kombóját. Odamentem hozzá.

- Szia! - Szólítottam meg. - Te is a meghallgatásra jöttél?

- Ja, haver - bólintott. A kezébe vette a kombóját. - Tudod, hogy melyik lakásban laknak?

Bólintottam egyet.

- Én vagyok a másik gitáros és az énekes, szóval még szép, hogy tudom! - Felé nyújtottam a tenyeremet. Letette az erősítőjét, majd kezet rázott velem. - Tom Keifer.

- Jeff LaBar - mutatkozott Jeff is be. Kezembe vettem a kombóját. Bementünk a tégla épületbe. Felcaplattunk az emeletre. Jeff megnyomta a csengőt. Néhány másodperc múlva Eric nyitott nekünk ajtót.

- Jött a meghallgatásra - magyaráztam, miközben betettem a házba a Crate kombót.

- Tudom. De mondtam is neked, hogy ma jön még egy srác próbálni - mesélte. Mikor már rájöttem arra, hogy tényleg mondott ilyet megforgattam a szememet. Bementem a lakásba. Utánam jött Jeff. Eric megmutatta neki, hogy hova teheti le a cuccát. A gitárt Jeff levette a hátáról, és a tok zsebéből kihalászta a kábeleket. Miután a kombója összes kábelét a helyére dugdosta kivette a tokjából a piros színű, fekete hangszedőkkel és ezüst színű tremolóval volt felszerelve. Nem rossz hangszer... Hozzácsatlakoztatta az erősítőhöz a gitárját. Feltekerte a hangszer potmétereit, bekapcsolta a Crate-et majd azon is feltekerte a hangerőt. Bemelegítésképpen lejátszott néhány skálát különböző ritmusokban és tehnikákkal. Néhány hangnál nyújtott és használta a tremolót, néhány hangot letompított vagy ráütéssel szólította meg őket. Ericre néztem és elégedetten bólintottam. Szerintem Jeff lesz a megfelelő gitáros. Felemeltem a kezemet, jelezve, hogy szólni akarok. Jeff abbahagyta a játékát, majd letekerte a gitárján a hangerőt. Reménykedve nézett ránk.

- Improvizálj valamit! - Kértem, mire lassan bólintott. Feltekerte ismét a gitárján a hangerőt, majd újra játszani kezdett. A saját gitáromat az ölembe vettem és a kombómhoz csatlakoztattam. Bekapcsoltam a felszerelésem másik felét, és miután megszoktam Jeff improvizációjának a hangszerelését rájátszottam valamilyen hozzá illő dallamot. Jeff megfogta a gitárja fejét, majd egy határozott mozdulattal átpenderítette a gitárt a válla felett.

- Ez a mozdulat de fasza volt! - Üvöltötte át a zenét Eric. A saját felszerelését is beizzította, majd ő is játszani kezdett.

Miután lezsibbadt a kezünk olyan két óra jammelés után, leültünk a kanapéra. Elővettem a füzetemet, amibe le szoktam írni a dalszövegeket és a riffeket, majd a Shake Me tabját odaadtam Jeffnek.

- Ide egy váltott szólót képzeltem el - magyaráztam, majd a szóló néhány üteme után böktem. - Valahol itt csatlakoznék be. Megpróbálod lejátszani?

Jeff bólintott. Néhány próbálkozás után egész jól ment neki.

- Szerintem jó lesz a bandába a srác - súgta oda nekem Eric. Némán bólintottam egy semleges arckifejezés keretében. Megvan a gitárosunk. Már csak egy dobos kell, és elméletileg már sínen vagyunk.