TOM

El kellett mindent mondanom Pipernek. Nem bírtam ki tovább. Folyton szerencsétlenkedtünk egymással, és ebből nekem már elegem volt. Abból meg végképp, hogy nem bírtam egyetlen értelmes mondatot se kinyögni, amikor a közelében voltam. Kiöntöttem neki a szívemet-lelkemet, hogy mit érzek iránta - amióta először megláttam. Biztosan iszonyatosan nyálas lehetett az egész jelenet külső szemszögből: egymáshoz simulva lassúzunk, közben meg szerelmi vallomást tettem Pipernek, majd megcsókoltam. Alig tudtam leállni az ajka csókolásával. Annyira puha és édes volt! Majd miután abbahagytuk az asztal tetején megtörtént, nyilvános csókolózást, leugrottam az asztalról és elmentem - nem is én lettem volna, ha nem húztam volna el a csíkot. Talán ott kellett volna maradnom és még tovább untatni őt az érzéseimet, vagy csak meghívni egy italra és teljesen átlagos dolgokról beszélgetni. De nem, elfutottam, mint akit üldöznek. Üldöz az őrület, itt van már a nyakamon...

Néhány perc múlva Piper odajött a bandához és hozzám, majd mondta, hogy szeretne velem beszélni. Mondta, hogy még nem érez iránram szerelmet. Én ott azt hittem, hogy ott omlik össze bennem egy világ. Akkor mégis miért csókolt vissza? Meg na, rosszul esett, hogy ezt mondta. Sajnos túl romantukus alak vagyok ahhoz, hogy beleképzeljem egyes cselekedetibe azt, hogy szeret engem Pip.

Piper lábujjhegyre állt, majd a fülemhez hajolt.

- De azzal a csókkal egy nőt teljesen feltüzeltél. Az esetem vagy. De rohadtul.

Hát ez megnyugtatott. Magyarán bejönnek neki a 185 centi magas, hosszú, fekete hajú, kék szemű pasik? Majd magamra erőltettem egy mosolyt.

- Te is nekem. - Ez meg mi a jó fasz volt? Tőlem ne tanuljon senki se bókolni, mert én nem tudok. Ez már nekem fájt! El se tudtam képzelni, hogy Piper erre mit gondolt. - Mármint, úgy értem, hogy szép vagy, meg ilyenek.

Szerintem azt maga Pip is tudta, hogy szép. Mármint, fényes, hosszú, szőke haj, igéző barna szem, keskeny derék, kerek popsi és mell, hosszú lábak, lágy vonalú arc, telt ajkak. Magyarán egy kész álomnő. Legalábbis nekem az.

Piper kuncogni kezdett, majd átkarolta a nyakamat és közelebb húzott magához.

- Szedd össze magadat, Tom! Hogy tudsz majd úgy randira hívni, hogyha nem tudsz beszélni?

Nevetgélt tovább. Olyan közel hajolt hozzám, hogy éreztem a parfümje kellemesen édes illatát.

- Igaz. - Sóhajtottam. - Pedig én nagyon szeretnék randizni, de úgy látszik, hogy előbb a logopédust kell meglátogatnom, mintsem téged.

Piper néhány lépést hátrébb lépett, majd a haját kezdte el az ujja köré fűzni. Halványrózsaszín pír kúszott fel az arcára. Elengedte a szőke tincset, majd a vállára tette a kezét. Az egyik tenyerét a szívéhez tette. Zavarba hoztam? Még sosem láttam, hogy zavarba jött volna, mert mindig én szoktam. Az is elég furcsa volt, hogy hetekkel ezelőtt nem én másztam rá, hanem ő mászott rám.

- Mostmár haza kéne mennem, mert holnap dolgozok és nem akarok hulla lenni. - Ellépett előlem és a füle mögé tűrt egy tincset, majd a nyakát behúzva araszolt ahhoz az asztalhoz, ahol táncolt. Olyan tipikus klisé ez az egész! Adott egy szerencsétlen srác és egy bombanő. Tényleg igyekeztem azért, hogy Piper ne nézzen totális csődnek, de mit tegyen az ember fia, ha szerelmes? Játsza a nagymenőt és düllessze ki csodálatos, kigyúrt mellizmát? Máskor miért megy az, hogy odamegyek egy csajhoz, és nyugodtan tudok vele beszélgetni? Tudom azt Piperről, hogy nem az a csaj, akihez odamegyek, mondom, hogy: ,,Szia cica, van gazdád?" Simán mondhatnám ezt, de tudom azt, hogy Piper erre nem vevő. Az meg más kérdés, hogy nem merem megszólítani.

Mégis vettem magamon annyi erőt - szellemileg -, hogy Piper után mentem. Szerencsémre még ott volt a boksznál, miközben Yarával beszélgetett. Illedelmesen félreálltam és megvártam, hogy abbahagyják a beszélgetést. Piper meglátott engem. Felállt Yara mellől éz odajött hozzám.

- Hát te? Azt hittem, hogy a srácokkal vagy. - Táskája láncát a vállára akasztotta, miután a bőrdzsekijét a hátára terítette.

- Nem. Nos, igazából randira akarlak hívni, mert nagyon úgy fest, hogy a már tudok beszélni. - Közel hajoltam hozzá. Megfogtam a csuklóját. - Meg haza akarlak kísérni.

Imádkoztam, hogy lene kergessen el, hogy mindkettő szándékomra rábólintson. Szerettem volna közelről megismerni Hudnall-t.

- Most ráérsz beszélni? - kérdezte, miközben együtt a kijárat felé indultunk. - Csak mert ha igen, akkor felmehetnénk a lakásomra beszélgetni. Semmi hátsó szándék, tényleg csak beszélgetni szeretnék.

Leszegezte a tekintetét és a dzsekije gallérját kezdte el markolászni.

- Ráérek. - Bólintottam. Amikor a kijárathoz értünk, kinyitottam az ajtót és magam elé engedtem Pipert.

A sötét utcákat csak néhány utcalámpa világította meg. Hideg volt. A csupasz mellkasom jégkockává fagyott. Kellett nekem csak egy köpenyben, tél kellős közepén kimennem az utcára! Csak gratulálni tudtam magamnak ezért. Hideg tenyeremet a köpenyem zsebébe süllyesztettem, és amennyire lehetett, összehúztam magamon a köpenyt. Reméltem, hogy nem fogok összeszedni egy jó kis tüdőgyulladást. Semmi kedvem nem volt otthon, betegen feküdni.

Piper és köztem beállt a csend. Csak azt lehetett hallani, ahogyan a magassarkúja sarka kopog a betonon. Beszélgetéshez felmenni Pip lakására. Beszélgetni egy bárban is lehet. Nem értettem, hogy miért kell ezért felmenni a lakására, de ő a főnök, nem én. Én csak rábólintottam, mert szerettem volna egy kis időt tölteni vele. Beszélgetni. Konzultálni az élet nagy dolgairól.

Piper és Yara (de jó, ő a bárban maradt!) lakása közelebb van a bárhoz, mint a mi lakásunk, ezért jó volt nem fél órát kint fagyoskodni.

Bementünk a lakásba. Piper felkapcsolta a lámpát.

Michael kijött a nappaliból. Megláttam, és az volt az első gondolatom, hogy ő meg mi a jó faszt keres itt?

Szemrehányóan nézett végig rajtam.

- Michael, kérlek, hagyj egy kicsit beszélgetni Tommal! - kérte Pip. Michael megforgatta a szemét, majd visszament a nappaliba. A lány leült az étkezőasztalnál lévő egyik székhez. Leültem vele szembe. Az asztallapot kezdte el nézni és vett egy mély levegőt. Szomorúan rám nézett.

- Sajnálom, hogy nem mentem el a randira, amit megbeszéltünk. - A hajába túr, majd az ajkába harap. - Tudom, ez utólag sokat ér, de Tom, hidd el, hogy tényleg nagyon sajnálom.

A tenyerét az asztalra tette. A kézfejére tettem a tenyeremet, majd az ujjbegyemmel simogatni kezdtem a kézfejét. Mélyen a szemébe néztem.

- Tudod azt, hogy egy kurva voltam - mondja feszülten, miközben idegesen mocorgott a székén. Sose szeretett erről a témáról beszélni, amit megértek, mert biztosan érzékenyen érintette. - Pont a kurvulásom miatt nem tudtam elmenni. Szörnyű ember vagyok, tudom. Nem érdemelsz meg. Nagyon nem. Olyan érzésem van, mintha csak kihasználnám azt, hogy szeretsz.

Felálltam, és felhúztam a karjánál fogva. Leültem, majd az ölembe ültettem. Átöleltem a derekánál és a vállába fúrtam a fejemet.

- Tudod, melletted nem jutok szóhoz. Teljesen beléd szerettem, és amikor meglátlak elakad a lélegzetem. Teljes csődnek éreztem melletted magamat. Egy csillag vagy, akinek a fénye mellett én eltörpülök.

- De te vagy a rocksztár, nem én.

- Az lehet. De az én szememben senki se fogja a te fényedet túlragyogni, Csillagom.

Egy puszit nyomok a feje búbjára a hajába.

- Újrakezdjük? - kérdeztem.

VÉGE