Yoongi pov.

Jungkook apja tönkretette a családom. Még hosszú évekkel ezelőtt, mikor egészen pici voltam, édesapámnak jól menő étterme volt. Ám igen hamar csődbe ment. Nem tudta ezt elfogadni, így drogozni kezdett.
Kook édesapja bejelentette a rendőrségen, ezért apámat lecsukták.
Tizennégy éves voltam, mikor anyám öngyilkos lett, és onnan kezdett az életem lefelé siklani a lejtőn.
Jungkookon akartam bosszút állni, de a dühöm valami egészen mássá alakult, amit nem tudtam elmondani.

És ezen az estén véget akartam ennek vetni. Nem akartam őt. Jungkook egy férfi, és én is az vagyok. Undorodom magamtól!

A fiú mit sem selytve battyogott az ideiglenes otthona felé. Az ajtót kinyitotta, majd amilyen lassan sétált befelé, olyan lassan csukta be maga után az ajtót.
Csak néhány méterre álltam meg a ház előtt. Végül erőt vettem magamon és elindultam.
Majdnem betörtem az ajtót úgy rontottam be a házába.
Jungkook rémültem kapta a bejárat felé a fejét. Ahogy találkozott tekintetünk, arca megenyhült, és rámmosolygott. Édes mosolyától valami különös érzés járta átt testem. Már el is felejtettem, hogy mit is akartam tenni. Nem vagyok képes bántani.

- Suga... - szólított meg, majd közelebb lépett hozzám. Arcom vészesen közel volt az övéhez, de ahogy láttam, Kookot ez cseppet sem zavarta.
Számat bámulta hosszú másodpercekig, majd végül szemeimbe nézett. Egy apró mosolyt láttam szája sarkában.

- Hogy szöktél meg? - bámulta tovább ajkaimat.
Elmosolyodtam kérdése hallatán, s ajkaira tapadtam. Mohón faltam ajkát, és az sem érdekelt, hogy közben össze is törtem valamit a hátam mögött.
Befelé sétáltunk, s közben a póló is lekerült rólunk.
Az ágyára löktem, majd fölé tornyosultam. Már levettem nadrágomat, mikor óriási zajra lettem figyelmes kintről. Kook is az ajtó felé kapta a tekintetét.

- Nahát... ezt nem gondoltam volna rólad Yoongi. - gúnyos hangjától egy szempillantás alatt lettem ideges és mérges.

Innentől gyorsan teltek az események. Mire Jungkook feltápászkodott az ágyról Hoseok előkapta fegyverét. A fekete hajú felé tartotta, de mielőtt meghúzta volna a ravaszt, elmosolyodott.

- Pedig igazán édesek voltatok együtt. - nevetett fel. Mélyen a szemembe nézett, és még akkor sem vette le rólam tekintetét mikor meghúzta a ravaszt.

- Ne! - kiáltottam fel.

Jungkookot félre löktem, és próbáltam elé állni, de addigra már késő volt. A fiú összerogyott. Leguggoltam mellé és magam felé fordítottam. Szemei le voltak csukva, mellkasából ömlött a vér. Finoman megráztam, mire felnyögött, és végleg elaludt.

- Te szemét! - fordítottam fejem Hoseok felé, aki addigra már fejem előtt tartotta a puskát.

- Ha azt hiszed, hogy meghúzom a ravaszt, akkor nagyon tévedsz. - mondta gúnyosan - Ez sokkal nagyobb fájdalom lesz neked, mint hogy most megöllek. - engedte le fegyverét.
Egy óvatlan mozdulatban, kikaptam kezéből, és már lőttem volna, mikor szíréna zavarta meg tettem.

- Rendőrség! Fel a kezekkel! - szegezték ránk a fegyvert.
Ledobtam kezemből a puskát és már kattant is a bilincs a kezemen.
Még utoljára hátranéztem Jungkook élettelen testére, majd szememből lefolyt első könnycseppem.