Jungkook pov

Ám mielőtt bármit is tehetett volna, besétált az őr, akinek most nagyon őrültem.
- Igyeke... - ám itt megállt, miután meglátott, minket - Mondom, itt nincs erőszak! - sétalt közelebb - Takarodj ki Suga! - kiáltott rá, ám ő meg sem mozdult
A megmentőm, vagyis az őr, elővette a botját és egy óriásit ütött Suga hátára, aki a hátát fájlalva sétált ki a zuhanyból.
- Te me - nézett rám - Csipkedd magad! - kiáltott egyett, mire összerezzentem

*********

Ismét a cellában voltam, Sugával. Ahogy telt az idő egyre jobban féltem Tőle. El akartam meneküni előle, de nem tudtam. Hiányzott a Taehyunggal és Hoseokkal folytatott beszélgetés.
Mondhatnám azt is, hogy hiányzik anyu és a többi barátom, de akkor hazudnék.
Elfeküdtem a földön, mivel csak egy ágy van itt, és azon gondolkodtam, hogy vajon mit fogok csinálni, ha kiszabadulok. Anyuhoz nem fogok visszamenni, apa pedig látni sem akar. Az igazat megvallva, nem hiányzok neki, megvan ő a saját kis családjával áldva.
Mivel, hogy a szüleim elváltak anyuval élek, apa pedig néhány évvel ezelőtt újra megnősült. Elvett egy negyven éves, alkoholista nőt, akinek három gyermeke van. Szép kis család, mondhatom. Anyunak meg elég problémája volt velem. Nincs ideje egy pasira sem. Plusz ott van még az öcsém is, a kicsi Jiminie, aki lassan betölti a tizenhetet. Igaz, vele is vannak problémák, de nem annyi mint velem volt.
Észre sem vettem, hogy Suga előttem állt, anyira belemerültem a gondolataimba. Csak nézett, és nézett.
"Ez a fiú nem százas" gondoltam magamban. De 'Ne ítéljünk elhamarkodottan.' idéztem fel drága nagyanyám szavait.
Próbáltam minél távolabb kerülni Sugától, de ebben a pici cellában ez lehetetlen. Már bánom, hogy nem maradtam nyugton, mert akkor most is ott hülyéskedhetnék Hobival és Taehyungal.

********

Reggelre mindenem fájt a földön alvástól, de nem tudok ellene mit tenni.
Alig vártam, hogy kimehessünk végre enni, vagy az udvarra. Mindegy, csak had lássam a fiúkat.
- Kookie! - kiáltott az udvar másik végéből Tae, majd már csak arra eszméltem, hogy felém fut és megölel

- Tae! - öleltem vissza - Hiányoztatok! - mondtam, mikor már Hobi és Jackson is ideért

- Jól vagy, haver? - kérdezte Jackson, miután egy ököl pacsival köszöntöttük egymást

- Minden oké. - mondtam, és Hobit is megöleltem - Veletek? - kérdeztem kíváncsian

- Képzeld - mondja Tae izgatottan - előbb kienednek. - mosolyog, mire én kikerekedett szemekkel nézek rá - Tegnap voltam a bíroságon, és a jó magaviseletem miatt hamarabb kiengednek. - mondja boldogan

- És téged Hoseok? - fordulok másik barátom felé

- Jövő héten lesz tárgyalásom. - mondja unott hangal - Nekem már mindegy. - majd elsétált

- Kookie. - mondta ki hallkan a nevemet Taehyung - Mit csinált veled Ő? - kérdése meglepett

- Taehyung, ez nem ránk tartozik. - szólalt meg Jackson - Nem kell elmondanod, ha nem akarod. - intézte felém szavait

- Semmi sem történt. - mondom, bár láttam rajtuk, hogy nem akarják elhinni

- Oh, Jungkook! - borult a nyakamba Tae

- Taehyung! - szólt rá erélyesen Jackson, mire ő elengedett, és láttam, hogy könnyes a szeme

- Tae! - fogtam meg vállát - Nem csinált velem semmit. - ejtek egy apró mosolyt, hogy megnyugodjon

- Srácok! - kocogtatta meg a vállam Mark

- Szia, Mark! - köszöntöttem

- Hoseok...izé... - motyog össze-vissza

- Mi van Hobival? - kérdezi Tae

- Megveri...Ő! - mutat Suga felé

Amint odanéztem, megláttam ahogy Suga éppen Hoseokot akarja megütni. Villám gyorsasággal futottam Hobihoz, hogy segítsek neki.

- Suga! - szóltam rá, de nem figyelt

- Jungkook, ezt nem kellene. - mondja Mark - Szerintem hagyd. - lép hátrébb

- Úgy sem tudod leállítani. - mondja Jackson - Ha meg akarja verni, meg fogja. Nem tudsz ellen tenni semmit. - néz rám szomorúán
Tudom, hogy nincs rá sok esélyem, de nem hagyom, hogy megverje a barátomat.

- Suga! - mondtam ki nevét olyan hangal, hogy még magam is meglepődtem, Ő pedig felém kapta fejét - Hagyd békén! - mondtam tisztán érthetően, de nem törődött vele
Rávezette tekintetét Hobira, majd ökölel arcba vágta. Mindenki csak nézte. Senki nem tett semmit, mert féltek Sugától. De én, akkor teljesen mást éreztem, mint bent a cellában vagy a zuhányzóban.
Nem féltem Tőle.
Arra eszméltem, hogy már nem csak üti, hanem rugdosni is kezdte Hoseokot.
Odaléptem Suga elé, megfogtam a csuklóját és odébrántottam, de Ő nem hagyta magát. Meglökött, így most én is a földön kötöttem ki. Egy pillanatra oldalra néztem, és akkor láttam meg, hogy az egyik őr kezében egy pisztoly van, ami egyenesen Sugát célozta. Nem tudom miért, de felugrottam, és még mielőtt az őr kilőtte a golyót Suga elé udrottam.
- Jungkook, ne! - hallotam Tae kiabálását, majd éreztem, hogy a golyó a vállamba fúródik.