Jungkook pov

Már azt hittem, hogy itt helyben megerőszakol, mikor is az ajtó kinyílt és besétált rajta a már jól ismert őr. Sugát egy mozdulattal leütötte, majd csuklómnál fogva felrántott álló helyzetbe.
- Itt nincs erőszak! - rekedtes hangja szinte bántotta hallójáratom, de lehet azért is mivel a fülembe kiabálta ezeket a szavakat

Ránéztem a földön fekvő férfira, aki valószínűleg elvesztette eszméletét az ütéstől. Közelebb sétáltam hozzá, majd legugoltam mellé. Egy óriásit ugrottam, mikor Suga megmozdúlt, majd láttam, hogy az őr becsukja maga után a cella ajtaját. Pár másodpercig csak ültem a földön és hallgattam az őr lépteinek hangját, mi egyre hallkabb lett.
Aztán eszembe jutott, hogy ha Suga cellájában vagyok, akkor a többiek is itt vannak, csak a folyosó másik végében.
Felálltam, majd egészen a cella széléig elsétáltam, majd oldalra néztem.
- Hé, srácok! - mondtam hangosan, de nem halloták - Hoseok! Taehyung! - kiáltottam nevüket

- Jungkook? - hallottam Tae hangját, majd nemsokkal később Hoseokét is

- Hol vagy? - kérdezte Hobi

- A folyosó túloldalán. - felelem, mire meglátom Tae kezét, ahogy kidugja azt a rácsok között

- Látod a kezem? - kérdezi, mire bólintok, de aztán rájövök, hogy úgysem láthatja ezért én is kidugom a kezem

- Te az e... - be sem tudtam fejezni, azonnal rávagta, hogy "Igen"

Örültem, hogy tudok velük, legalább ennyit is beszélni. Az örömöm viszon nem tartott sokáig, mivel egy kezet éreztem meg vállamon, majd egy óriási rántást. A következő pillanatban már a földön feküdtem. Suga ismételtem fölöttem volt, de most derekamra is ráült, ami kissé kellemetlen és kínos volt a számomra.
- Hagyj békén! - mondtam hangosan, de azonnal meg is bántam, mivel befogta számat a kezével
Ismételten a nadrágom után nyúlt, én pedig azon agyaltam, hogy hogyan kellene kimásznom ebből a szituációból.
Aztán rájöttem, ha én dominálok, akkor az van amit én akarok, és ha én nem akarom, hogy megerőszakoljon, akkor nem fog. Vagyis reménykedtem benne.
Minden erőmet összeszedve fordítottam helyzetünkön, így most én voltam fellül. Csak hogy nem tudtam, hogy ezek utén mit tegyek. Percekig csak ültem rajta, csuklóját leszorítva. Láttam rajta, hogy kezdi unni ezt a helyzetet és lelökött magáról. Már éppen kérdezni akartam tőle, mikor is eszembe jutottak Hobi szavai; " Amióta itt van nem beszélt senkivel".
Felült az ágyára, majd elfeküdt rajta. Ahogy egyre csak figyeltem, kezdtem megsajnálni, hogy milyen rossz lehet neki egyedül. Bár biztosan rászolgált arra, hogy itt van. Mindenki azt mondta, hogy egy veszélyes alak, de mit követett el, hogy bezárták? Azt még senki nem mondta el nekem.
Nem tudom mennyi ideje lehettem ott, de arra lettem figyelmes, hogy mindenki zuhanyozni indult. Hobi és Tae is elment a cella előtt és az arcukon félelmet láttam. Sőt, ha jól láttam, Tae még sírt is. Miután visszament mindenki a saját cellájába, ismét jött az az őr, aki reggel leütötte Sugát. Rátette Sugára, majd az én kezemre is a bilincset és úgy vezettek minket. A fürdő előtt megálltak, levették rólunk, majd egy törölközőt dobtak a kezünkbe. Elöszőr Suga ment be, majd néhány percel később én is. Ő már a zuhany alatt ált, mikor én el kezdtem levetkőzni. Összesen öt zuhany volt. Mivel Suga az elsőnél volt, én a legutolsóhoz mentem. Már éppen engedtem volna a vizet, de lépteket hallotam. Nem mertem megmozdulni, és látni sem láttam, hogy ki közeledik, mivel fallal szemben álltam. Őszintén, féltettem magam, vagyis a fenekem.
A szemem sarkából láttam, hogy Suga már nincs a zuhany alatt, így félelmem beigazolódott. Összeszedve minden bátorságom, olyan gyorsan fordultam meg, amilyen gyorsan csak lehet. Elöszőr nem néztem fel, csak a lábát láttam, majd szép lassan felvezettem tekintetem egészen az arcáig. Nem tudtam megszólalni, a félelem utat tört magának. Legugoltam, kezemmel átfontam lábam, majd sírni kezdtem.
Ő még mindíg csak ott állt, nem csinált semmit, csak engem figyelt.
- Mit akarsz tőlem? - szipogtam, de nem reagált rá semmit
Fel sem tudtam fogni, olyan gyorsan rántott fel és nyomott a falnak, hassal. Arcom a hideg csempéhez nyomódott, és akkor fogtam csak fel igazán, hogy most fogja elvenni a fenekem szüzességét.
- Kérlek, ne! - suttogtam
Éreztem, ahogy tagja a fenekemhez ér.