,,Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen."

És az előző részben pont erről beszéltem. Gyönyörű. A mai emberek is ugyanúgy tudnak vele azonosulni, mert az érzések nem változnak a gondolkodásmóddal együtt.