Két problémám akadt: első, Anita iPod-ját sikerült elhajítanom, ami köztudottan nem véd meg semmitől. Második, apa jött be, akitől köztudottan senkinek nem kell magát megvédenie.

Belépett a szobába és visszahelyezte az elhajított iPod-ot az asztalra. Hát, igen. Belátom a támadás nevetséges volt.

- Minden rendben? - kérdezte apa. Valószínűleg nem azért mert tényleg kételkedett abban, hogy jól vagyok-e.

Megráztam a fejem.

- Mit mondtak a mentősök Istiről?

- A sebe nem súlyos, de valamiféle kómában van. Még nem derítették ki mifélében. Lehet, hogy a vágást okozó fegyver valamitől mérgezett volt. DE az is lehet, hogy már öt perc múlva jól lesz.

Bólintottam: persze. El kéne mondanom, hogy mit történt igazából. Így semmi esélye, hogy Isti meggyógyuljon.

De nem tudtam bele kezdeni. Nyeltem egyet, hogy a gombócot eltüntessem a torkomból.

- Láttam, hogy mi történt. Igazából a konyhában voltam lent és az ablakból láttam, hogy nem egy ember tette ezt - apa nem szakított félbe - egy furcsa lény volt. Nagyjából félig kecske és félig pók, de skorpió farka volt, meg középen egy cápafeje a pók és a kecske fej között. Hatalmas volt.

Apa szótlanul nézett. Nem tudtam eldönteni, hogy mit gondol.

- Tényleg, biztos vagyok benne! Nyolc helyett, csak négy lába volt, kettő-kettő mindkét oldalán. A pók fején lévő egyik rágó sebesítette meg Istit. Akkor rohantam oda hozzá. Erre a szörny átalakult kecskévé.

Tudtam, hogy nem hiszi el, vagy csak félig, vagy olyasmit gondol, hogy képzelődőm.

- Kecskévé? - visszhangozta, bizonyítván, hogy mennyire érdekli és figyel minden szavamra.

- Igen. Egy kis fekete kecskévé. Teljesen olyan lett, mint régen...

- Régen? - kérdezett közbe.

- Ömmm - átkoztam magam, hogy lehetett ezt a hibát elkövetni - igen. Először csak egy kecske volt, aztán átalakult szörnnyé, majd vissza változottt kecskévé.

- Érdekes.

Teljesen gyanútlan volt, most is gondterhelten kifelé nézett mellettem az ablakon. A homlokát ráncolta, mint amikor valamin nagyon gondolkozni szokott.

Biztos fáradt, különben észre venné, hogy valami nem kóser.

- Aludj, majd holnap értesítelek arról, hogy mi lett Istivel.

Ez nagyon ellenemre volt.

- Nem vagyok fáradt - tiltakoztam - és szeretnék bemenni Istihez a korházba.

Ezen apa láthatólag meglepődött.

- Most? Holnapra biztos több kiderül az állapotáról, meg csak pár perce vitték el.

Apa távozni készült és nagyon nem akartam egyedül maradni. (Az alvó Anita nem számít társaságnak, mert nem tud megvédeni. Habár nem tudom, hogy ki az, aki biztosan meg tud védeni.)

Átöleltem apát, hogy legalább még egy kis ideig itt tudjam tartani.

- Úgy érzem az én hibám, ami Istivel történt - mondtam halkan és őszintén. Részigazságnak hívják, de ezt is jólesik elárulni.

- Te nem tehetsz semmiről. Ügyes voltál, hogy felhívtál minket, ezzel is sokat segítettél Istin.

Ja, de ha nem hozom ide a kecskét, vagy Istit nem hagyom magára a kecskével...

Apa finoman lefejtette a karom magáról és kiment a szobából. Én feltérdeltem, hogy láthassam hol is van a kereszt pontosan. Meg van. Jobb kezemmel elvettem, majd visszadőltem a földre. Megigazgattam a párnám, meg a hálózsákomat egészen felhúztam az orromig - ameddig tudtam. A keresztet a mellkasomhoz szorítottam. Félre fordítottam a fejem, hogy kilássak az ablakon. A kertből eltűntek a mentők, de még néhány ember így is maradt, aki a fészer romjait vizsgálta. Kajakra csak az hiányzott volna, hogy egy szalaggal elkerítsék a területet. De valamiért úgy érzetem, hogy megnyugtató volt, ittlétük.

Az egésznek a kecske az oka. Az van, hogy ha nem lopom el a kecskét és nem hagyom, hogy Isti adjon neki enni... Nem, kezdjük elölről vétkeim felsorolását.

Elmentem a cirkuszba. Jó, ez nagyrészt az ofő hibája.

Aztán ott maradtam a cirkuszban megnézni mit csinál Isti. És közben az az ötletem támadt, hogy megszerzem a kecskét.

Vissza is mentem a cirkuszhoz és elvittem a kecskét. Eddig szerintem ez a legnagyobb bűn.

A kecskéről senkinek nem beszéltem és ha hirtelen most kezdenék el mindent tudni a kecskéről - és idekerülése körülményeiről gyanús lennék. Nem?

Most már nem mintha annyira szeretnék kecskét tartani, de ezért mégis: minden erőfeszítésem hiábavaló annak érdekében, hogy legyen egy kecském. Sőt! Soha többé nem akarok egy kecskét sem látni.

***

Arra ébredtem először, hogy anya benyit a szobába. Azt mondta, hogy még korán van, aludjak vissza. Meg esetleg menjek át a saját szobámba. A szobámba nem akartam visszamenni, elaludni alig tudtam. Mert történetesen mindig, amikor behunytam a szemem Istit láttam szemrehányóan rám nézni. Amikor végre sikerült elaludnom, egy az utcánkon elrobogó motor hanga ébresztett fel.

Szenvedtem. A nap éppen felkelt ebből pedig arra következtettem, hogy ideje nekem is felkelnem, megkeresni apát és anyát: őket is felébreszteni és rávenni, hogy menjünk el a kórházba.

A kezemben még mindig a keresztet szorítottam, amit úgy látszik az éjjel egy pillanatra sem engedtem el. Még szerencse. Most elengedtem és megmozgattam elgémberedett ujjaimat. Na, dologra! Kimásztam a hálózsákomból és máris az ajtónál voltam. Ekkor éreztem meg, hogy Anita néz.

- Mi történt a kecskével? - szegezte nekem a kérdést.

- Mi? - fogalmam sem volt, honnan tud a kecskéről és hogy mennyit tud. Lehet, hogy csak a tegnapi beszélgetésünket hallotta apával.

- Amit a fészerben rejtegettél.

- Hem?

Nem vágtam miből gondolja, hogy én voltam.

- Tegnap vittél kaját vittél ki a kertbe. Én meg, amikor tegnap délután kimentem hintázni, benéztem a fészerbe és ott egy kecskét találtam. Rögtön tudtam, hogy a te műved. A családból csak neked van olyan kevés eszed, hogy egy kecskét a fészerben tartsál.

Ez sértő volt rám nézve.

- Ja, és apáéknak nem kellett volna a kecskét előlünk a fészerben rejtegetnie, hacsak nem meglepi. Már pedig nem az, ha te is tudsz róla és Isti is. Skype-on be jelentkezve maradtál a tableten és véletlenül megláttam...

Véletlenül, persze hugi. Ezért még lakolni fogsz. De nem szóltam semmit, póker arccal végig hallgattam, az érvelését, meg a Skype-om megnézése miatt bosszún törtem a fejem.

- A beszélgetésetekben, amikor azt kérdezte, hogy átjöhet-e kecskézni először arra gondoltam, hogy a Goat Evolution-ra gondol, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg nem. Plusz mint mondtam láttam a kecskét.

Elmosolyodott. Talán azt hitte angyali, de szerintem nem volt az. Elől kiesett a két metszőfoga alulról és egy felülről, ezért foghíjas mosolya volt. Engem azokra a bennszülött törzsekre emlékeztetett ez, akik kitörik az elülső metszőfogaikat.

- Szóval mi van a kecskével? Tudom, hogy köze van a tegnapi esti felforduláshoz.

- Nem beszélhetsz a kecskéről senkinek - mondtam - akkor válaszolok. Megígéred?

- Megígérem.

- Esküdj is meg.

A szemét forgatta, mint mindig, amikor valami ellenére volt. Szerintem azt hitte, hogy a szemforgatást nem látja rajta kívül senki. Komolyan annyira tud idegesíteni!

- Jóvanna' esküszöm.

Óvatosnak kellett lennem.

- A kecskét az egyik cirkuszi embertől kaptam, hogy vigyázzak rá. Tudtam, hogy anyáéknak nem tetszene, ha kecskét tartanék, ezért elrejtettem a fészerben.

Annie hümmögött.

- De ugye tudod, hogy a te hibád, ami Istivel történt?

Na, erre nem lehetett mit mondani. Feltéptem az ajtót és be is vágtam magam mögött. Igaza volt, még ha fájt is. Anya biztos elmondta neki, hogy mi van Istivel, amíg aludtam, vagy nem tudom mikor, mert nem sokat aludtam, és rájött magától, hogy köze van a kecskéhez.

Eltrappoltam anya és apa szobájáig. Bentről hangok szűrődtek ki és felmerült bennem - csak egy pillanatra, hogy ki kéne hallgatni őket. Hé, hé! Ne általánosíts! Én nem vagyok ilyen, eszembe se jutna, hogy...

Meg hát most jobb dolgom is volt. Kinyitottam az ajtót és beléptem. Anya telefonált annak volt hangja, apa a másik oldalára gördülve aludt.

Hirtelen felismertem a telefonáló nőnek a hangját: Isti anyja. Mégis megvártam, amíg anya leteszi a telefont, csak utána kezdtem el rábeszélni, hogy menjünk már el a kórházba Istihez. Azt mondta, hogy nem.

Egész nap ide-oda mászkáltam a házban. Valahogy nem találtam a helyem. (A házi íráshoz neki sem álltam.) Azt vártam, hogy menjünk Istiért.

Aztán végül késő délután sikerült eljutnom Istihez a kórházba. Nem a napom fénypontja volt, gondolhatod. Természetesen ott volt Nikolett, aki végig mérgesen nézett rám. Nem mintha anélkül vidám lettem volna. Ugye, tudod, hogy a te hibád?

Igen Anitának igaza van. Azzal nyaggatott egész nap, hogy mindenkinek mesélnem kéne a kecskéről.

Ha én lennék Isti helyében, akkor se tennél semmit? Nem válaszoltam neki. Próbáltam úgy összességében észre se venni, miközben a nappali és a szobám között ingáztam. Aztán most itt voltam és végre láthattam Istit. Rettenetesen fehér volt, már amennyi a rá rakott takarók alól kilátszott belőle.

Ritka szótlan voltam és ez anyának is feltűnt. Csak akkor szólaltam meg, amikor már hazafelé mentünk és a kocsiban ültünk.

- Mit mondanak az orvosok Istiről? - kérdeztem élettelen hangon. Passzolt a lelki állapotomhoz.

- Még soha nem láttak olyan mérget, mint ami az ő vérében van, de a világ minden tájáról kérnek segítséget.

- És? - ez nem még jelent semmit. Találják föl magukat!

Anya nem mondta, konkrétan, hogy meg fog gyógyulni. Sóhajtott egyet.

- Ez nagyon nehéz, meg hát a legjobb barátodról van szó, de... tudnod kell róla. Ha nem találják meg az ellenszerét a méregnek, kábé a méreg szervezetbe kerülése utáni másfél napon belül meghal.

- Az nem lehet... - nem tudtam elképzelni az életemet Isti nélkül.

- Még van egy lehetőség - anya nem akart tovább sokkolni, de tudta, hogy azt szeretném, hogy mindent mondjon el - holnap hajnalban, ha nem lesz más megoldás, mert Isti anyja nagyon ellenkezik le amputálják a lábát. Tudod, ahol megsebesült. Ez talán segít, hogy...

Ezt nem hagyhattam. Kitaláltam valamit, hogy megmentsem Istit és hogy mind a két lába megmaradjon gyorsan kellett cselekednem.

Gondolkoztam, hogy mit tehetnék. Nem vagyok orvos. És az orvosok közül is melyik ember ismerné azt a kecske szörnyfajtát és tudná, hogy hogyan kell meggyógyítani egy általa megmérgezett gyereket? Senki. Igazából... hülyeség, de meg kéne tennem...

Otthon felszerelkeztem egy kereszttel, szentelt vízzel és a konyhában található legnagyobb késsel. Ebből nyilvánvaló, hogy mire készülök. Elmegyek a vámpírhoz és követelem, hogy adjon Isti számára valamilyen ellenszert.