Hullócsillagként fénylek az égen,
ragyogásommal mások lelkébe
kitörtölhetetlen nyomokat vések,
közben mindent beleadva élek.

Élek, beszélek, kihasználok minden percet,
és itt most ez a lényeg,
hogy a mának éljek,
máskülönben semmit sem ér az élet.

Kihasználom minden percét, mintha nem lenne holnap,
közben pedig fejlesztem magam.
Határokat jelölök ki, majd át is ugrom őket,
érzem, hogy fejlődnöm, változnom kell.

Tombol az ereimben az élet,
de most az eddiginél is erősebben.
Sebesen szállok az égen, 
de nem kell félnem, 
mert vannak kik vigyázzák a léptem.

Velük együtt mozdulok és élek,
tombolás közben gyűtök megannyi emléket.
Mindannyian hullócsillagok vagyunk,
egymás emlékezetében örökké megmaradunk.