Most nincsen napkelte, Duna part, csillagos égbolt.
Ezúttal ezeket a sorokat papírra írom,
méghozzá egy temető közepén.
Egy kedves ismerősöm fekszik itt,
akit elragadott a depresszió keltette sötétség,
és a végén nem tudott rajta felül kerekedni.

Lassan, de biztosan robog az idő vonata
a Mindenszentek és Halottak napja felé,
és ettől összeszorul a szívem.
Ezeknél a napoknál csak a karácsony a fájdalmasabb.

Ha elfogadtok tőlem egy tanácsot:
töltsetek a szeretteitekkel annyi időt,
amennyit csak lehetséges,
hiszen a sors amilyen gyorsan ad,
annyira gyorsan el is tud venni.

Sokáig nem hittem benne, hogy a ki nem mondott szavak
a félbe szakadt beszélgetések, el nem mesélt gondolatok
örökké égetni, marni fognak belülről.
De már tudom, hogy miként kell minden apró percet kihasználni a beszélgetésekre.

Egészen addig nem tapasztaltam meg ezt a maró érzést,
amíg megtörtént az első haláleset, amire emlékszem.
2013-ban egy gyerekkori jóbarátom Bálint öngyilkos nem lett.
Ott és akkor megfogadtam, hogy senkinek sem engedem el a kezét,
azonban rá pár évre bekellett látnom, hogy kevés vagyok,
nem tudom felvenni a sors ellen a kesztyűt.

Mikor édesanyám beteg lett, ugyanúgy ott voltam mellette,
aztán 2018-ban Ő is elment,
én meg megint ugyanott voltam.
Annyi mindent elakartam mondani neki,
meg akartam tőle kérdezni.

Talán ez az oka,
hogy sokkal jobban ragaszkodok dolgokhoz, emberekhez,
hogy mindig segíteni akarok,
megnevettetni másokat,
egy kis fényt vinni a napjukba.

Akármekkora baromságnak is hangzik ez,
ha csak egy embernek is segítek ezzel, már megérte.

A depresszió, a sötétség
elragadta három ismerősömet,
így most a temetőben a sírnál üldögélve
csak erősebb az elhatározásom.

Ha csak egy hallgató fülre, néhány kedves szóra,
vagy esetleg egy ölelésre és egy vállra van szükséged,
amin kisírhatod magad, Én itt leszek.
Meghallgatok bárkit.

Ha csak egy valakinek jobbá teszem ezzel a napját már megéri,
és mielőtt bárki kérdezné, abszolút nem fáradtság ez a részemről.
Egy mosoly, egy ölelés és néhány kedves szó nem kerül semmibe.

Egy nagyon bölcs ember mondta egyszer: a szeretet egy olyan dolog,
amiből mindig van annyi, hogy mindenkinek jusson.
Sosem fogy el, és az egyik legértékesebb dolog a világon.