Tudom, tudom.
Előző nap nem volt rész, és ezért elnézést is kérek,
csak egy jóbarátomat látogattam meg még kedden,
és hazaérkezve már nem vázlatoltam, meg agyaltam,
csak szimplán félig ülve aludtam el,
aztán szerdán meg pörögtem a melóban.
Ennyit a storytime-ról.

A minap kérdezték tőlem, hogy mit kérek karácsonyra.
Én csak elmosolyodtam és a csillagos égre néztem.
Valahol a szívem mélyén még várom a csodát,
hogy egyszer újra láthatom anyumat,
de ezt leszámítva üres a kívánság listám.
És hogy miért?

Csodálatos barátaim, munkatársaim vannak,
akikre kérdés/kérés nélkül számíthatok.
Ennél több nem is kell nekem.
Az érzés, hogy tartozok valahova,
az az igazi ajándék számomra.