Nem olyan régen megkaptam a kérdést, hogy mi a célom az írással,
és bár ott helyben válaszoltam, meg később itthon is leírtam,
miközben az éjjeli csend vett körbe, még magamat is megleptem,
hogy milyen őszintére sikeredett, így az őszinteség jegyében bátorkodom Veletek
megosztani a kérdésre adott válaszomat.

Hogy mi a célom az írással, arra már nem is emlékszem, ugyanis olyan régen vágtam már bele,de bátran kijelenthetem, hogy hiába indult egyszer hobbiként, mostanra már az életemet nem is tudnám enélkül elképzelni.
Jelenleg csak a mindennapjaim kapcsán boncolgatok kérdéseket,vagy járok körbe a sajátos kis gondolataimmal egy témát,és jegyzem le őket, mikor már túl soknak érzem a kavalkádot a fejemben.
Az írás eleinte ártatlan elfoglaltságnak indult, de mostmár a szabadságot jelenti számomra,hogy van egy olyan tevékenység, ahol nincsenek elvárások, keretek, szabadon fejezhetem ki önmagam.
Maga a megkönnyebbülés és a szabadság.
Legyen bármennyi félbe hagyott munkám, mindig újabb és újabb munkákba fogok bele,mert ha itt elrontok valamit, simám csak kitörlöm, és már mehet tovább a menet.
Következmények nélkül, szabadon alkothatok, közben meg gondolati szinten megannyi mesés világot járok be,találkozok érdekesebbnél érdekesebb karakterekkel, és ha mázlim van, egy - egy rejtély is szembejön velem.
Akármi is legyen később az életemben, az írásnak mindig lesz helye benne,és mindenkit bátorítok rá, hogy ragadjon tollat, papírt vagy akár billentyűzetet, és alkosson mosolyogva, önfeledten.