Borús reggelre ébredtem, és ez némiképp lerontotta a kedvemet,
de nem teljesen, hiszen egy rég nem látott ismerősömmel futok ma össze.

A reggeli kávémat iszogatva
hallgatom az egyre erősödő eső hangját,
és egy mély levegőt véve
végig gondoltam az elmúlt időszakot,
főleg a tegnap délutáni beszélgetést a kollégámmal.

Ha valamilyen fogyatékossággal,
betegséggel születtél,
az nem a Te szégyened,
hanem azoké, akik emiatt bántanak.
Ez volt az egyik dolog,
ami megragadt bennem a tegnapi nap kapcsán.

A másik is idekapcsolódik, de mégsem.
Tudom, furcsa ez a kettősség,
de ígérem kifejtem
(reggel ne várjatok nagy eszmefuttatást).

Jó magam betegen születtem,
és bár nem vagyok egészséges,
de a sors megáldott az írás tehetségével,
meg egy szívvel, ami tud szeretni.

Elvett valamit az élet,
de kaptam helyette mást is.

Ha nem mondta még neked senki,
akkor én most mondom.

Akármit is mondjanak mások,
az ahogy megnyílvánulnak az irányodba,
az Őket minősíti, és nem Téged.

Legyen bármi betegséged, fogyatékosságod,
attól nem leszel kevesebb.
Sőt, inkább azok a Nálad kevesebbek,
akik emiatt beléd rúgnak.

Szóval éld csak az életed, ahogy tudod,
és szeretném, hogy tudd: erős vagy, megtudod csinálni.
Hiszek benned, és bármi legyen a probléma, megtudsz keresni.
Itt vagyok, és figyelek.