Tegnap jöttem hazafelé és láttam, 
hogy egy pár lakás ablakában
már kint vannak a karácsonyi fények.
Letöröltem a könnyeimet és
haladtam tovább lehajtott fejjel,
miközben fejben elképzeltem
a tökéletes családi karácsonyt...

Mikor még nagyon kicsi voltam, izgisnek tűnt,
de ahogy idősödtem,
úgy kezdett múlni a varázsa az ünnepnek,
és mára már csak a fények,
a rénszarvasagancsos hajpántok,
a mézeskalács és a fahéjas alma tudatja velem,
hogy hello, karácsony van.

Lassan az időjárás átfordul őszből télbe, 
amely jelzi, hogy eltelt egy újabb év,
és mennyi minden történt is ezidő alatt az emberrel.
Na igen, ezt aláírom.
Az idő rohan, mintha örökké versenyt futna,
és annyi dolog történik velünk, hogy aztán
szilveszterkor nem is könnyű gondolatban végig venni őket.