Hogy miért egy plüssállat a részhez tartozó kép?
Nem csak egy sima plüss van a képen,
hanem a legnagyobb segítségem,
mikor balul ütnek ki a dolgok.
Pánikroham, vagy csak simán rosszabb napok esetén.

A minap hallottam egy beszélgetést,
mikor utaztam ismerősömhöz a metrón.
Sírni nem gyengeség,
azért sírsz, mert sokáig voltál erős,
sokáig tartottad magad,
de elfáradtál és ez természetes dolog.
Mindenkinek megvannak ilyen téren a határai.
Ki többet, ki kevesebbet bír,
és nem ez a szomorú,
hanem ahogy az emberek állnak a dolgokhoz.

Ha valaki elfáradt, nem bele kell rúgni,
hanem a hóna alá nyúlni,
és fogni, amíg megpihen.

Íme néhány gondolat:
- A párna megfogja a könnyeidet
- A plüssállatod/házikedvenced nem beszél ki
- A tükör nem törik össze, ha belenézel.

Egy nagymama mondta ezt az unokájának,
és ez megmaradt bennem, talán élénkebben, 
mint képzeltem, de attól még itt van a fejemben.