Ezen már tegnap este elkedztem gondolkodni,
miközben készülődtem a lefekvéshez, 
és szokásomhoz híven még bújtam a telefonomat,
mikor szembe jött velem a részhez tartozó kép, és elgondolkodtam.
Sose veszítsd el a reményt...

Vajon ez  az örök körforgás az ember életében?
Reménykedünk, szeretünk, csalódunk, megsérülünk,
aztán minden kezdődik elölről, nem igaz?

Mégha nehéz is, de annak ellenére reménykedsz,
az azt jelenti, hogy bár megtorpantál,
de amint kifújtad magad, minden rendben lesz.
Hajlandó vagy ismét felállni, és menni tovább.

Hidd el, nem szégyen, ha elfáradtál,
ha dühös vagy, ha sírnod kell, csak tedd meg.
Tedd azt, ami neked jólesik, legyen az bármi,
aztán mikor készen álsz rá, folytasd ott, ahol abbahagytad.

A szíveden gyarapodó hegek nem csúfítják el azt.
Éppen ellenkezőleg.
A hegek jelzik, hogy hányszor törtél össze,
és hányszor kezdted újra, adtál új esélyt valami újnak.