Sejtelmes mosolyok, émelyítő kedvesség,
mesterkélt hangnem,
zavaros, ide - oda kapkodó tekintetek.
Ugye ismerős?

Hazugság.
Egyike azon dolgoknak, melyet, ha megérzek,
helyből kap el a hányinger.
Émelyítő, mesterkélt, és lehetővé teszi,
hogy akik a sötétben mohón dörzsölgetve a tenyerüket
játszák ki a lapjait, mégjobban elmélyítsék a konfliktust
a társadalmunk tagjai között, ezzel is megosztva minket.

DE! Hadd áruljak el valamit.

Mindegy, hogy kire szavazol,
kit támogatsz, kit vagy mit szeretsz,
ezek nem számítanak,
és felesleges rajtuk vitatkozni,
mert ezzel is csak az emberek megosztása a cél.

És hogy miért jó megosztani az embereket?
Mert így azzal foglalkoznak,
hogy veszett kutyaként egymásra vicsorognak,
és nem veszik észre, hogy az orruknál fogva vannak vezetve.


A hazugság, olyan, mint egy vastag, sötét függöny,
mely eltakarja a bábmestereket.

Őszintén remélem,
hogy egy szép napon lehullik az a bizonyos függöny,
és felfedi a gaz bábjátékosokat.