Szombat reggel van, és mikor ezen sorokat írom,
még javában ébredezünk.
Telefon nyokodás, a bágyadt reggeli levegő,
a félhomályos természet látványa, ahogy kitekintek az ablakon,
és a kávéfőző halk duruzsolása a háttérben.
Önkéntelenül elmosolyodok,
hiszen alig fél perc múlva mindent átjár a friss, meleg kávé illata.

Miközben portyolgatom a frissen lefőtt kávémat, 
és a matracon hasalva írok,
csak hagyom, hogy minden procikámat átjárja a nyugalom.
Ez egy jóval csendesebb környék, mint ahol én lakok,
így akár csak egy fél nap itt lét is felér egy nyaralással.

A szomszédok idősebbek,
és a közelben van egy erdő is,
így elgondolkodtam rajta,
hogy ki kéne menni leveleket gyűjteni,
de közös megebszélés alapján,
inkább csak bent lazulunk,
és semmiségnek tűnő dolgokról fecsegünk,
mintha nem lenne holnap.

Egyszerű napindítás,
de tökéletesebb nem is lehetne számomra.