Hamisíthatatan őszi időjárás köszöntött be,
végre nincsen az a fullasztóan meleg, 
extrém hőingadozással teli időszak.
Eső, köd és szürkeség váltotta fel,
a fülledt, meleg, napos időt,
de ennek is megvan a maga szépsége.

Már kora hajnalban a hegyek felé veszem az irányt.
A Széll Kálmán térről az első busz a Normafa felé,
és ott ülük az első ajtónál...
Olyan korán van, hogy rajtam kívül senki sincsen a buszon,
és még a vezető is csodálkozik.

Felszállásnál szinte olvastam a tekintetében,
magában valószínűleg egy gondolat fogalmazódott meg:
mit keres ez a lány ilyenkor az utcán?
Jogos kérdés, tekintve, hogy hány óra van.
A pontos idő: 5:12.

Ahogy leszállok Normafánál, el is indulok 
a jól bevált kis tisztás felé.
Lenézve a városra, elképesztő látvány tárul elém.
A fojtogató ködön próbálnak a város fényei áttörni,
jelezve, hogy itt vagyunk, létezünk,
és ezt semmi sem állíthatja meg.