Az első második születésnapom.
Ismét eltelt egy év.
December 18 van ma.
Egy éve vagyok tünetmentes.
Tudom, furcsa, hogy még nem telt le az öt év,
hogy gyógyultnak nyilvánítsanak és én így ünneplek,
de engedelmetekkel kifejteném az okát.
Nekünk, akik ahsonló cipőben járnak,
a tünetmentesség évfordulója a második születésnapunk.
Már azt is ünnepeljük, hogy eltelt egy év minden nagyobb gond nélkül.
Ünnepeljük, hogy élünk,
hogy többé kevésbé ismét a normális mederben folynak a dolgok,
és életünk harca felé jó úton haladunk.
Sokan mondták, hogy szembetűnően változtam,
és a visszajelzések alapján ezeket szűrtem le:
Kezdem levetkőzni, hogy másokhoz mérjem magam,
ha elérek egy mérföldkövet, képes vagyok lassítani és élvezni a pillanatot.
Merek önmagam lenni, továbbra is kiállok magamért és a szeretteimért.
Valamint nincs az a lavina, amibe ne gázolnék bele a szeretteimért.
Ez az én átlagom.
Hogy felforgatom értük az univerzumot is,
ha megoldás kell.
Az tesz boldoggá, ha velük törődhetek!
Törődök a szeretteimmel, kiállok magamért, és értük,
de ami a legszembetűnőbb az elmúlt egy évben, hogy 
őszintén remélek,
és képes vagyok bízni is a remény érzésében.
Elfogadom, azt ami van,
mégha nem is tökéletes minden.
Már Én döntök magamról, és nem mások határoznak meg.
Nem az emberek vagy a történelem dönt rólam.
Ez az Én életem, és Én írom a történetét.
És most olyat írok, amit rég hallottak tőlem az emberek.
Remélem még jó sokszor megtudom ünnepelni,hogy meddig jutottam
és már bevagyok sózva, hogy lássam, milyen lesz a következő évem!
December 18-at írunk.
Boldog születésnapot nekem!
Még jó sokáig.