A gyertya lángja.
Milyen apró, de mégis látszódik.
Elnézem, ahogy az apró láng haloványan pislákol,
és bár csak az előtte lévő picike részt világítja meg,
nem számít, mert nincsen teljesen sötét.
Ugyanez a helyzet az emberekkel.
Mikor azt hinnéd, hogy úgysem vagy hatással a világra,
jusson eszedbe a kis gyertya és a lángja.

Még általános iskolában az irodalomtanár végig nézett az osztályunkon,
és csak ennyit kérdezett: Közületek hatással lehet-e bárki a világra?
Mindannyian megráztuk a fejünket, hiszen a világ hatalmas, 
mi meg csak gyerekek voltunk akkor.
Erre a tanár úr a fejét csóválva halkan felnevetett,
majd folytatta: ezt a kérdést hallva ne a nagy dolgokra gondoljatok.
Gondoljatok azokra, akiket szerettek.
Az emberek hatással vannak egymásra,
akár tetszik akár nem.

Most letettem még egy gyertyát, majd még egyet, és még egyet.
Minél több gyertya, annál nagyobb fény.
Ha jó emberek mellett kötsz ki, ha ott vagy, ahol lenned kell,
akkor már nem csak egy magányos kis gyertya leszel.
Hanem ott leszel azok között, akik között lenned kell.
Akik segítenek, hogy a fényed ne aludjon ki, akik mellett 
valami szépnek vagy a részese és nem érzed magad egyedül.

Igen, az irodalomtanárunk eléggé furán tanított,
de majdhogynem annyit tanultam Tőle, mint anyumtól.
Részben ezek az órák adták az ötletet, hogy írni kezdjek.