Sokszor mondják: ne szeress bele abba az emberbe, ki súlyos beteg,
mert ha elmegy, sokkalta jobban fog fájni.
Én vállaltam ezt, és most itt ülök az esti csendben,
miközben próbálom feldolgozni, hogy elment.
Nem olyan régen hívott a mamája, hogy elment.
Bátran harcolt, de végül a betegség győzött.
Olyan kitartó volt, és még az orvosok is reménykedtek,
hogy minden rendben lesz, de a sorsnak más tervei voltak.
Most mondhatnám, hogy jó helyen van már,
de hazudnék.
Sosem értettem ezt a mondatot, hiszen az ember nem a szerettei körében
van a legjobb helyen?
Már nem fáj Neki semmi, és mégha csak rövid ideig is,
de hálás vagyok, hogy az életem része volt.
Sosem felejtem el.
Örökké lesz egy külön helye a szívemben.